(ném. Ladewasserlinie, Tauchungslinie; ol. linea d'immersione; ang. floatinglive), a hajósok műnyelvén az a vizirányos vonal, ameddig a hajó rendes rakodás mellett a vizbe mélyed. Máskép terhelési vonalnak is nevezik.
süllyesztett lövés, l. Depressziós lövés.
(állat), l. Merülyfélék.
(Dytiscidae vagy csikbogarak), a fedelesszárnyuak rendjébe, az öt lábtőízesek csoportjába tartozó bogárcsalád; csápjaik és szájrészeik hasonlóan szerkesztvék mint a futóbogaraknál. Testök széles, lapos és ovalis, a nőstények szárnyfedői hosszbarázdásak. Úszólábaik vannak, a potroha 7 gyűrüs, a 3 első összenőtt. A himnél az első pár láb 3 lábtőíze kiszélesedett és a mászásnál kapaszkodó szervül szolgál. Álcáik hosszuak, nagyfejüek, csápjaik 4 ízüek, rágóik hatalmasak és fejük mindkét oldalán 3-3 pontszemmel. Az utolsó gyűrün két légcsövecske van. A vizben élnek és időről időre jönnek fel a felszinre lélekzeni. Ugy a kifejlődött állat, mint az álca álló vizekben él, kisebb állatokat,dögöket, petéket esznek és igy különösen a nagyobb fajták - kivált a halivadékra - veszedelmesek és ahalászatra nézve kártékonyak. Körülbelül 900 faja ismeretes, melyek leginkább amérsékelt égöv alatt találhatók. Hazánkból 50-60 faj ismeretes. Egyike a legközönségesebbnek a lapos M. (Dytiscus marginalis L.), háta olajzöld, a szárnyfedők, valamint az előtor szélei sárgák, hasa barnássárga. Hossza 28-31 mm. Erős rabló bogár, mely éjjel az egyik vizből a másikba röpköd. Említendő még a D. latissimus L., Cybister Roeseli Füssly, Hydaticus Leach, Colymbetes Clairv., Iylbius Gr., Agabus Leach, Hyphydrus Illig, Hydroporus Clairv., Huliplus Latr. stb. neme, melyeknek fajai Magyarországban szintén közönségesek.
(Maur, Meru), 1. oázis és járás az orosz Transzkaspiai tartományban, a Murg-ab mindkét partján, amely 2 fő (Utemis és tokhtamis) és számos apró csatornára oszlik és mintegy 200 km.-rel lejebb a homokban elvész, 4100-5400 km2 ter., amelyből 4/5 művelhető, a többi homok és mocsár. Az éghajlat egészségtelen; májustól szeptemberig nincs eső; a hőség juliusban csaknem tűrhetetlen, januárban néha -8°-ot mutat. A szélviharok gyakoriak és erősek. A főtermékek a búza, szorgum és a dinnyefélék, kevésbbé a rizs, rozs és pamut. Az állattenyésztés aránylag jelentékeny. - 2. M., az ugyanily nevü oázis és járás székhelye a Murg-ab jobbpartján, vasút mellett, (1890) 11 070 lak. Az orosz foglalás előtt e város Kaucsut-Khan-Kala nevet viselt és tulajdonképen sárfalakkal körülfogott sátortábor volt, amely köré a vásárnapokon, hetenként kétszer, nagy tömeg gyült össze. Amióta az oroszok benne megtelepedtek, széles utcák körül rendes házak keletkeztek, amelyekben az oroszokon kivül örmények, bokharaiak és khivaiak laknak, akik a földmivelésen kivül szőnyeg- és selyemkelme-szövéssel foglalkoznak. A régi M. a maitól 27 km.-nyire, a mai Bairam-Alinál volt. Romjai 46 km2 területet takarnak és 3 korszakhoz tartoznak. A legrégibb gyaur-kala, ÉK-en a szasszanidák és arabok M.-e volt; ehhez csatlakozik DNy-on a szeldsukok M.-e, Szultán-Kala és még tovább DNy-ra Bairam-Ali-Khan-Kala, amelyet 100 év előtt a bokharai emir dúlt föl. M. igen régi telep; már a Zend-Aveszta is említést tesz róla. Az ókori persa birodalom megdőlése után a makedoniai birodalomnak volt része. Az V-VIII. sz.-ig nesztoriánus keresztény ország volt. Az arab uralom alatt fontos szellemi középpont lett könyvtárakkal és kórházakkal. A XI. sz.-ban érte el virágzása korát. A Tuli-Khán vezérlete alatt álló mongolok feldúlták. 1505. megszállották az özbégek, 1510. a persákés 1790. a szarikok. Mivel ezektől a persák visszafoglalni képesek nem voltak, 1795. átvágták ama tó töltését, amely a várost vizzel ellátta.A lakosoknak tehát városukat el kellett hagyniok és a mai M.-et alapították. 1856. a tekketurkomanok foglalták el és rablóbarlanggá és a rabszolgakereskedés középpontjává tették. 1884. az oroszok kerítették hatalmukba. V. ö. O'Donovan, The M. oasis (London 1882); Annenkov, Le chemin de fer transcaspien et les pays qu'il traverse (Compte rendu de la Soc. de Géogr. 1886, 130. old.).
mohammedán khalifák nevei: 1. M. (I.), omajjád khalifa (684-85), mekkai vetélytársát, Abdalláh b. zubejrt szerencsésen legyőzte; rövid uralkodás után megfojtották. - 2. M. (II.), a keleti omajjádok utolsó uralkodója. Nyilvános működését mint Armenia helytartója kezdte meg, 745. a khalifai trónra jutott; 748. az abbaszidák családjából való Ibráhim meggyilkoltatása általa trónra törekvő család boszuját ingerelte maga ellen; sikerült is nekik Közép-Ázsiából nagy tömeggelelőtörni és a khalifa seregét 750. Arbela mellett legyőzni. M. Egyiptomba szökött a győző ellenség elől; Buszirban 750. egy kopt keresztény megölte. Vele az omajjádok uralkodása véget ért. Utána a vérontó Abu-l-Abbász-szal az Abbászidák családja foglalja el a khalifa trónját.
Adsmir-M. (l. o.) brit-indiai tartomány egyik vidéke K.-Indiában, 1660 km2 területtel, 101 434 hindu, mohammedánus és dsain lak., 3 járásra oszlik, ezek: Brit-M., Mevar-M. és Marvar-M.
(franc., ejtsd: -vejjőz) a. m. csodálatos; igy nevezték Franciaországban a direktorium korában azokat a nőket, akik derékon felül összeszorított, ó-görög szabásu tunikát és tulzott arányu kalapokat, meg hajdíszt viseltek. E különös divatot kiegészítő férfi viseletet Incroyable-nak (l. o.) hivták.
v. Merwede, a Maas (l. o.) neve a Waal torkolatától kezdve lefelé. A Merwede-csatorna, amelyet 1892. nyitottak meg, Gorinchemből Amsterdamba visz.
Adalbert, német prot. teologus és orientalista, szül. Bleicherodeben 1838 nov. 2. Marburgban, Halléban és Berlinben tanult; 1865. Jenában habilitáltatta magát, s előbb ott, majd 1869. Tübingában lett tanár; 1875 óta a heidelbergai egyetemen a teologia professzora. Nevezetesebb művei: Bardesanes von Edessa (Halle 1863); Grammatica syriaca (u. o. 1867-70); Das Gedicht vom Hiob (Jena 1871); Eine Rede vomAuslegen, inbesondere des Alten Testaments (Halle 1879); Chrestomathia targumica (Berlin 1887); Historia artis grammaticae apud Syros (az Abhandl. für die Kunde des Morgenlandes 9 köt., Lipcse 1889); Die Ideen von Staat u. Staatsmann im Zusammenhang mit der geschichtl. Entwicklung der Menschheit (Heidelberga 1892); Idee und Grundlinien einer allgem. Gesch. der.Mystik (u. o. 1893); Documents de paléographie hébraique et arabe (Lejda 1894).