(gör., a. m. folyók közt fekvő ország), nevezetes ókori tartomány Elő-Ázsiában, melynek határai voltak északon a Taurus és Örményország, keleten a Tigris és Assziria, nyugaton az Eufrát, Sziria és Arábia, délen a méd fal. A M. név egyébként (célzással a két folyam között való fekvésre) aránylag fiatal, csakis a Szeleukidák ideje óta van használatban; azelőtt a szóban levő területet hol Sziriához, hol Assziriához számították. Az ország termékeny volt, gazdag vizben és hajóépítésre alkalmas fában, csak a déli részek kopársága emlékeztetett némiképen Arábiára. A tartomány hegyei közül első helyen említendő a Maziosz, a Taurusnak egyik ága (most Tur-Abdin) és a Szingarisz (most Szindsar). Vizrajzát az Eufrát mellékvizei képezték; első sorban a Chaborasz (most Chabur), a Kordesz (most Nahr el Chuali) és Belichász (most Belikh). M. egyes vidékei közül kimagaslottak a történelemben nyugaton Ozroéné (városai Edessza és Karrhai), délen Mygdonia (városai Nisibis, Kainai, Kirkesion).
M.-t a biblia fölváltva Aram-Naharaim (a két folyó közti Aram) és Paddan Aram néven nevezi. Kr. e. 800-ig ugy látszik, benszülött fejedelmek birták M.-t, mely ekkor az assziriai birodalomhoz csatoltatott. Kr. e. 538 óta egymás után persa, makedon, sziriai, partus, római, majd ismét persa járom alatt nyögött, mig végre a khalifák foglalták el; ezek elpusztulása (1258) után a mongolok feldúlták s aztán (1648) a persáktól török kézre került. Kulturájának magas fokára következtethetünk célszerü csatornahálózatából. A tudományos kutatás céljából az újkorbanelsőnek 1765. Niebuhr Carsten kereste fel M.-t, utána többen következnek, s köztük Bottu, francia konzuli ügynök volt az első, ki 1842. ásatásokat végzett Ninivében. Eredmény tekintetében fontosabb Layard expediciója, ki 1840-ben kereste föl Ninivét először, s aztán 1845-től fogva, Sir Stratford Canning anyagi támogatásával, több évig ásatott Nimrudban; Aszurbanipálnak 1848. kiásott könyvtára szolgált első biztos alapul a további assziriai kutatásokhoz. Rawlinson, ki 1844. bagdadi konzul volt, az ékirások megfejtésén fáradozott; 1851-54. Fresnel, Thomas és Oppert a francia expediciót vezette. Az Alsó-Eufrát vidékét (1849) Loftus utazta be geologiai és archeologiai kutatások céljából; 1852-55. pedig H. Petermann, a porosz kormány megbizásából, mint linguista és etnologus járta be e vidéket. A 70-es években Smith György, a 80-as években Rassam, de Sarzec és Budge kutatott M. klasszikus helyeinek romjain. 1890-91. egy amerikai társulat költségén folytak ásatások, Peters vezetése alatt.
Julius Echter von, würzburgi hercegprimás, szül. Mespelbronn kastélyban 1545 márc. 18., megh. Würzburgban 1619 szept. 13. Párisban és Rómában tanult, 1567. belépett a würzburgi székesegyház káptalanjába, mely 1573. hercegprimássá választotta. 1576-79. a nevéről nevezett híres kórházat (Juliusspital) alapította, 1582. pedig megnyitotta a würzburgi egyetemet. Sokáig hiába fáradozott azon, hogy Fuldát Würzburgnak megszervezze: 1584 óta, midőn a reformáció jobban kezdett fejlődni, a kat. vallás föntartásáért sokat tett, s ebben a jezsuiták kiváló segítségére voltak; a katolikus kleruson többször segített, templomokat, plébániákat stb. alapított s a reformáció ellen a politikában is harcolt; Bajor Miksa után övé a fő érdem, hogy a kat. liga megalakult.
L. (növ.), l. Naspolya.
(franc., ejtsd: meszkén) a. m. szegényes, szánalomra méltó, nevetséges; mesquinerie, nyomorúság, szegényes haszontalanság.
a középkorban Algeria (l. o.) arab neve.
(ang.), eredetileg tányér, később közös étkezés v. tiszti ebéd a hadihajókon.
(ol., ejtsd: messza di vócse) vagy rövidebben messa voce, franc. mise de voix, így neveztetik a hangnak olyatén való megütése, hogy az a leggyöngédebb intonációból kiindulva érje el az erős fokozást s aztán ismét visszaessék az eredeti gyengébe. Mint zeneelőadási műszó sokszor csak egy magában szerepel a messa vagy a mezza szó, mely a hangok gyenge intonálását v. megütését jelenti.
(franc., ejtsd: meszazsé) a. m. hirnök; messagerie, személyek szállítását teljesítő intézet; gőzhajójáratokra is alkalmazzák a M. elnevezést.
(ejtsd: mesza'zsri maritim), a legnagyobb francia gőzhajózási társulat, melynek székhelye Párisban, üzletvezetősége Marseillesben és Bordeauxban van. Még III. Napoleon alapította és évenkint 12 763 498 frank Földközi-tenger minden részébe; 2. Indiába, Khinába és Japánba; 3. Braziliába és La Platába; 4. Ausztráliába és Új-Kaledoniába; 5. Kelet-Afrikába. Hajóállománya 1893 végén 58 tengeri gőzhajó volt, 196 397 tonna tartalommal; utasokat szállító hajói nagy kényelemmel vannak berendezve. L. Gőzhajózás.
teljes nevén Marcus Valerius M. Corvinus, római államférfiu, író és műbarát; szül. Kr. e. 64., megh. Kr. u. 9. Fiatal korában a köztársaság rajongó híve volt és mint ilyen Brutusszal és Cassziusszal együtt küzdött Filippinél. E csata után eleinte Antoniushoz csatlakozott, de elkeseredvén annak Kleopátrához való viszonya felett, Kr. e. 38. Octaviusnak pártjára állott. 34. leverte az Alpesek közt lakó szalasszokat, 27. az aquitánokat, közbe 31. konzul volt, majd a csöndes jóllét után vágyódván, városi prefektus lett és mint ilyen sokat lendített Róma ügyén, építkezések, célszerü beruházások stb. által. Kétségkivül ugyanekkor vette fel ismét irodalmi működését, mely a görög tanulmányokat nemzeti szellemmel egyesíteni törekedett. Ehhez képest két nyelven is irt; a polgárháborura vonatkozó emlékiratokat görögül, szónoklatait pedig latinul. Ezekből is csak töredékek maradtak reánk, többi munkái pedig nyomtalanul elvesztek. Egyik állítólagos műve (de progenie Augusti Caesaris) XV. sz.-beli apokrif munka. Mint műkedvelő a költészettel is megpróbálkozott, Tibullus költőhöz pedig szakasztott olyan viszonyban állott, mint Mecenas Horatiushoz. Életét és működését megirták van Hall (1820), Wiese (1827) és Valeton (1874). Tibullushoz való viszonyát Latkóczy (Tibullus és kora, Tibullus fordításához csatolt tanulmány, Budapest 1880).