Valeria, Claudius római császárnak felesége; egyaránt hirhedett volt bujaságáról és kegyetlen voltáról. Nem átallott a nyilvános kéjhölgyek sorába vegyülni és oly botrányokat okozott, melyek nevét a telhetetlen érzéki vágy képviselőjévé tették. Férje felett, kinek egy fiu- és leánygyermeket szült (Octaviát és Britannicust), feltétlenül uralkodván, minden idegen befolyással győzelmesen meg tudott küzdeni s elbizakodottsága vakmerővé tette. Egy ízben a császár távollétébennyilvános nászünnepélyt rendezett, forma szerinti házasságra lépvén akkori kegyeltjével, Gajus Siliusszal. Ezt felhasználták férjének környezői és hamarosan halálitéletet eszközöltek ki ellene, melyet nyomban végre is hajtottak, mielőtt a császár hirtelen haraggal adott meghatalmazását visszavehette volna.
Messzenia (l. o.) dór alakja és régineve Messinának (l. o.).
az ókorban Kalabria neve. Lakosai voltak a messzápok (l. o.).
(ejtsd: messzedállja) Angelo, olasz politikus és közgazdasági iró, szül. Villafrancában 1820 nov. 2. A paviai egyetemen jogot tanult s 1848-ig az ottani egyetemen, 1848-58. Veronában a jogi és állam-tudományok tanára volt; 1858. a padovai egyetemre hivták meg a nemzetgazdaság és pénzügytan tanárának, 1870 óta pedig a római egyetemen tanít s 1888. az akkor elhalt Protonotari katedráját kapta. 1866-72. több ízben volt képviselő, 1884 máj. szenátor lett s egyúttal pénzügyi előadó a szenátusban. Főmunkái: La Montena e il sistema monetario (Róma 1881); Il calcolo dei Valori medii (u. o. 1882); Dei prestiti pubblici (Milano 1850); Della teoria della popolazione (Verona 1858); La Statistica, i suoi metodi, la sua competenza (Róma 1872); L'economia politica inrelazione allo sociologia (u. o. 1891) stb. M. kiváló hellenista is (Sull' Uranologia Omerica, Accad. Linc. 1891) és az Accademia de' Lincei alelnöke, meg az olasz közoktatásügy tanács előadó elnöke.
Cézár Vencel, 1848. a bécsi nemzetőrség parancsnoka, született Prossnitzban 1814., agyonlövetett Bécsben 1848 nov. 16. Nagy tehetségü autodidakta létére előbb a katonai pályán működött és szépirodalmi műveket irt. 1848. letette tiszti rangját, a felkelőkhöz csatlakozott és a nemzetőrség parancsnokává választatott. Ebben az állásában lelkesedéssel szolgálta a szabadság zászlaját és a magyarok szabadságharca iránt is rokonszenvvel viseltetett. Bécs bevétele után Windischgrätz őt és Blum Róbertet (l. o.) haditörvényszék elé állíttatta és ennekalapján a Rossauban főbe lövette. Sírját nem jelöli emlékkő. Novelláiból 1849-50. gyüjtemény jelent meg. V. ö. Blum Róbert életrajzát Blum Hanstól (Lipcse 1878); Reschauer, Die Wiener Revolution; Wurzbach, Biogr. Lex. XVII. köt.
l. Towianski.
(héb. Masiákh, a felkent, az ószövetségben gyakran királyokról mondva, görögül: Krisztus), az üdvözítő, kitől a zsidó állam hanyatlása korszakában a régi dicsőségnek visszaállítását várták. A próféták kiszélesítették a M.-hoz fűzött reményeket vallás-erkölcsi tágabb értelemben. Élénk szinekkel festik, hogy a M. az emberiséget megszabadítja szenvedéseitől, megteremti a világbékét és az igaz Istenben való hitben egyesíti a föld lakóit. A zsidóságban, mely a próféták M.-ijövendöléseit még nem látta teljesülteknek, mind erősebb gyökeret vert a M.-i hit, mely Maimonides (l. o.) 13 hitcikkelyének egyike. Minél szomorubbak voltak az ő sajátszerü, vagy az őt környező világnak általános viszonyai, annál inkábbáhitozott a megváltó után, s annál közelebbnekvélte annak megérkezése idejét, melynek előjelei: a társadalmi rend bomlása, a véres háboruk, szóval «a M.-i fájdalmak». A valódi M.-t, ki Dávid király sarja, megelőzi a József patriárka, illetve Efrajim családjából eredő M., ki a Góg és Magóg (l. o.), vagy az Armilaos nevü Anti-M. elleni harcban leli halálát. A M.-hit elevensége s a kegyetlen üldözések következtében gyakran támadtak ál-M.-ok, kik majd mint M.-ok, majd mint a M. hirdetői léptek fel (köztük egy magyar is: Mardokáj [l. o.] Kismartonból), és hiába voltak a zsidóság józan és felvilágosodott vezetőinek intései, rendesen hivekre akadtak, nem ritkán feltünést keltettek (l. Frank Jakab).
A keresztény egyház kezdettől fogva Jézus Krisztusban látta az ószövetség által megigért M.-t. Sőt maga Jézus, az ószövetségi igéreteket magára vonatkoztatva, lelt visszhangra a zsidó nép között. Majd azután, hogy a megfeszített és feltámadott Krisztust, ami a zsidók M.-hitével ellentétben állt, az ószövetségből kimagyarázzák, a keresztény teologusok az u. n. messiási jövendöléseket állították össze s e jövendölésekkel bizonyították, hogy valóban Krisztus a megigért M. Ez az allegorizáló magyarázatmód a teologiában a legújabb időkig használatos. V. ö. Hilgenfeld, Messias Judaeorum (Lipcse 1869); Vernes, Histoire des idées messianiques (Páris 1864); Hitzig, Vorlesungen über biblische Theologie (Karlsruhe 1880). L. még Megváltás.
(franc., ejtsd: messzidor) a. m. az aratás hónapja; a francia köztársasági naptár tizedik hónapja jun. 19.-jul. 17. - M.-stil, igy hivták a franciák a nagy forradalom idején, sőt már XVI. Lajos korában az építészet és díszítő művészetben uralkodott ízlést. Előkészítője volt az Empire-stilnak.
(franc., ejtsd: messziő), rövidítve MM. vagy Messrs, a monsieur (l. o.) szó többese.
1. olasz tartomány Szicilia ÉK-i részében a Tirreni-, Jóni-tenger, Catania és Palermo közt, 3227 km2 területtel, számítás szerint (1892) 509 587, l km2-re 111 lak. A Nebrodi- és Peloriani-hegyek takarják. Parti folyói mind kicsinyek. Főtermékei: a gabona, kender, citrom, narancs, bor, olaj, selyem, kén és réz. Járásai: Castroreale, M., Mistretta és Patti. - 2. M., az ugyanily nevü tartomány fővárosa, érseki székhely, a 30 km. hosszu, 3-22 km. széles M.-i szoros, Faro di M. (Fretum Siculum) partján, vasút mellett, sziklás hegyektől körülvéve, (1881) 74 424, külvárosait is beleszámítva 81 049, mint község 126 497, számítás szerint (1892) 141 000 lak., jelentéktelen iparral, amely selyemfonásra, bőr- és esszencia-gyártásra és hajójavításokra szorítkozik. Kikötőjének forgalma élénk. (1892) 4991 hajó érkezett 1 792 776 tonna tartalommal. A bevitel volt 121 156 t., 16,13 millió lira értékben, a kivitel pedig 84 319 t. 35,09 millió lira értékben. A bevitel főcikkei: gabona, kukorica, sör, szóda, hamuzsir, salétrom, gyapju-, pamut- és selyemkelmék, takarók és szőnyegek, anilinfestékek, bőrök, lakk, firnász, szárított halak, sajt, orvosszerek, pálma-, kókuszdió- és kopraolaj, papir, tapéták, rövidáruk, szén, gépek, vasúti vagonok, rúd- és feldolgozott vas; a kivitelé: esszenciák, narancs, citrom, faolaj, nyers selyem, mandola, dió, koncentrált citromsav, bor, manna, pisztacia gyümölcs stb. M. a sarlóalaku félszigettel körülfogott kikötő mellett terül el, rendesen épült utcái lávával vannak kövezve. A templom-téren áll az Angelo Montorsoli által 1547-51. készített, szobrokkal és reliefekkel ékesített kút, a Piazza dell' Annunziatán pedig Don Juan d'Austria szobra 1572-ből. A jelentékenyebb épületei: a Dom la Matrice, latin keresztalaku, 93 m. hosszu, 1098-ban megkezdett templom, amelyet 1865. restauráltak; a Sta Annunziata dei Catalani, a város legrégibb normann temploma; a nagyszerü Sta Maddalena a XVIII. sz.-ból; a Giacomo Minutolitól 1806-29. épített városház; a Rocca Guelfonia-palota; az Ospedale civico és a prefektus lakóháza, amely egykoron a máltai lovagoknak volt tulajdona. Az 1539. megnyitott egyetemnek jogi, orvosi, természettudományi és filozofiai fakultása, és a jezsuitáktól 1548. alapított könyvtára (26 000 kötet) van. M.-t a sarlóalaku félsziget É-i végében és a Ny-i magaslatokon álló több erősség (Castellaccio, S. Salvatore, Gonzaga) védik.
M. városát 732. Perieres és Krotaimenes vezérlete alatt cumaei tengeri rablók alapították Zanklenéven. 493. szamoszi és miletoszi menekülők kerítették hatalmukba. Nemsokára rhegioni Anaxilas foglalta el és Messananak keresztelte. Halála után 477-461. fiai uralkodtak benne, mire M. régialkotmányát szerezte vissza. Mint köztársaság eleinte Syracusae ellen, ezután pedig ennek szövetségében Athén ellen harcolt; de ez utóbbi 427. hatalmába kerítette. 396. az akkor már virágzó kereskedő várost Himilko vezérlete alatt a karthagóiak foglalták el és dúlták föl. Syracusaei I. Dionysius azonban újra fölépítette. Későbben újra a karthagóiak hatalmába került, akiket Timoleon űzött el. Az Agathokles ellen viselt háboruiban ismét a karthagóiak oldalán állott. Az első pún háboru óta római birtok maradt. 831. a szaracénok és ezektől a normannok foglalták el. A keresztes háboruk korában gyors virágzásnak indult. A XVI. sz.-ban Polidoro da Caravaggio, Ragael tanítványa, hires festőiskolát alapított benne. A nemesek (merli) és a demokraták (malvizzi) közti küzdelem folytán 1675. a szenátus XIV. Lajos francia királynak hódolt meg. A franciák elleni küzdelemben 1676. itt esett el Ruyter holland admirális. II. Károly spanyol király a várost hűtlenségeért 1679. összes privilegiumainakelvesztésével büntette. Ez idő óta M. hanyatlásnak indult. 1740. iszonyu pestis (40 000 halott), 1783. földrengés, 1854. kolera (16 000 halott) pusztította. 1860 jul. 28. Garibaldi csapatai kerítették hatalmukba. V. ö. Salomone, Le provincie siciliane (III. köt., Acireale 1888).