hosszadalmas küzdelme a messzeniaiaknaka spártaiakkal. A háboru története három korszakra oszlik. Az első háborura nézve (743-724) a történeti hagyomány számos mondát vett fel, melyek szerint a messzeniai ifjak egy közös szentélyül szolgáló Artemis-templomból spártai szüzeket raboltak el, sőt Teleklos spártai királyt, midőn a szüzeket visszakövetelte, meg is gyilkolták. A delfibeli jóslóhely azt mondván, hogy az a fél fog győzni, melynek érdekében egy királyi vérből sarjadott szűz feláldozza magát: Aristodemos sajátkezüleg feláldozta leányát, azután pedig Argosz, Arkádia és Szikion segítségével megverte a spártaiakat. Az utóbbiak eleinte elcsüggedtek, de azután csellel elébb más jóslatot eszközöltek ki a maguk javára és utána Ithome várát is hatalmukba kerítették. Aristodemos király öngyilkos lett, alattvalóit Spárta rabszíjra fűzte; sokan kivándoroltak. Kr. e. 685. lobot vetett és elkezdődött a második háboru. Ebben Messzenia határozott vereséget szenvedett, pylos és Methone kivételével elveszítette az egész tengerpartvidéket és egészen a hegyekbe szorult, hol azonban vezéreit állandóan körülzárolva tartották, anélkül, hogy földrajzilag távol fekvő és kissé lanyha szövetségesei ezen segíthettek volna. Igy aztán évek soránáltal tartó védekezésben a hegyi erősségek is kapituláltak, védőik elvérzettek vagy Arkádiába menekültek. Kr. e. 464. megkezdődött a harmadik M. (464-455). A spártaiak, bár titokban Athén ellen készültek, mégsem átallottak ugyanazon államtól, melynek vesztére törtek, segélyt kérni Messzenia ellen. Az athéniek pedig az akkor felszinre került arisztokraták kedvéért Kimon kivánságára megszavazták nekik ezt a segélyt. 455-ig folyt a háboru, amikor a messzeniek a várat tisztességes feltételek mellett átadták, maguk a Peloponnezusból kivándoroltak és az athéniektől a csak nemrég elfoglalt Naupaktoszt kapták. V. ö. Hertzberg, Die Gesch. Der Messenischen Kriege (Halle 1875) és a Görögország történetéről szóló cikkhez függesztett irodalmat.
valamely szakban, művészetben, tudományban, iparágban jártas egyén; vallásra v. tudományra,művészetre oktató; céhbeli iparos. Némely hivatalban az első, fő személy p. polgár-M.; továbbá furfangos ember, kópé v. valaminek eszközlője, indítója, okozója; tanító-kántor valamely faluban. L. Mesterjog és Mesterség.
a XIV. sz. óta oly polgári származásu és valamely mesterséggel foglalkozó német költők, akik a költészetet céhszerüen űzték. Grimm Jakab kimutatta (Über den altdeutschen meistergesang, 1811), hogy a M. költészete nem egyéb, mint a XII. és XIII. sz.-i udvari költők(Minnesängerek) költészetének folytatása. De a M. magukrégibbnek tartották művészetöket, melyet, mondájuk szerint, tizenkétrégi mester a X. sz.-ban alapított, Nagy Ottó császár és III. Leo pápa pedig 962. szentesített volna. Főmesteröknek Meisseni Henriket tartották, kik a kortársak Frauenlobnak (l. o.) neveztek. A M. egyletekben, ugynevezett iskolákban, űzték a költészetet, s a legrégibb ily iskola valószinüen amainzi, melynek a monda szerint IV.Károly császár 1387. címert adományozott ésmelyben a skolasztikus irányu Frauenlob és a polgári szellemü Regenbogen Bertalan állt egymással szemben. Ez iskola mintájára számos hasonló egyesület alakult, elsőben a Rajna vidékén, majd Németország többi részeiben. A M. régi költészete elvont és tudákos volt, s leginkább teologiai szőrszálhasogatásoknak versbe szedésén fáradozott. Ez iránnyal szemben Foly János (l. o.) a XV. sz. legvégén Nürnbergben egy új iránynak lett megalapítója, mely a skolasztikával szakított és az életből vette tárgyait. Ez irány a XVI. sz.-ban a rendkivül termékeny és sokoldalu Sachs Jánosban (l. o.) érte el virágzása tetőpontját. Fénykorukban a M. iskolái céhszerűen voltakszervezve; a tagok öt osztályra oszoltak: 1. tanulók, akik a szabályokat még nem tudták; 2. iskolabarátok, akik már elsajátították; 3. énekesek, akik másoknak dalait előadni képesek voltak; 4. költők, akik másoknak versmértékére tudtak költeményt irni; 5. mesterek, akik új versszakot és melodiát föltaláltak. A szabályok összessége a tabulatura, mely a tartalom és alak elleni vétségeket (összesen volt ilyen 33) a megfelelő büntetésekkel tartalmazza, s melynek pontos figyelembe vételére az őrök (Merker, rendesen négy) ügyeltek. Hogy mesterekké lehessenek, új versszakot kellett alkotniok, ami idővel képtelen és ízetlen formalizmusra vezetett és hihetetlen mesterkéltséget eredményezett. A XVII. sz.-ban hanyatlásnak indult a M. költészete, de iskoláik azért föntartották magukat (ha módosítva is) egészen a jelen sz.-ig; az ulmi p. csak 1839., a memmingenimeg éppen csak 1852. szünt meg. A M. szokásainak és intézményeinek hű és költői képét adja Wagner Rikárd A württembergi mesterdalnokok címü remek dalművében (1868).
a födémszerkezet gerendája, amelyen a többi, harántiránybanelhelyezett gerendák felfekszenek. Különösen a magyar parasztház mennyezetét jellemzi.
a kádárnak egy vas- v. csonttalpu kettős simító gyaluja, mellyel egyéb gyaluk a kemény tölgyfán gyorsan elkopó talpait megszinelik.
(növ.), l. Imperatoria.
község, l. Göde-Mesterháza.
Kálmán, tájfestő, szül. Szabadkán 1857. Iskoláit Budapesten végezte s először a zenészi pályára készült, de erről a tervről egy kéztörés következtében le kellett mondania. Ekkor (1871) a festészetet kezdte tanulni, s rövid ideig külföldön is járt, hogy magát jelesebb művészek oldalán kiképezze. Művei 1874 óta láthatók a kiállításokon. Zichy Jenő gróf társaságában 1882. sokat fáradozott azon, hogy a képzőművészeteket a vidékkel is megkedveltesse és Székesfehérvárt, Debrecenben és Kolozsvárt szép sikerü kiállításokat rendezett. M.-nak öt év óta festőiskolája van a fővárosban.
az a jegy, mellyel a művész vagy a művészi iparos (ötvös) alkotásait megjelöli, s mely vagy a művész nevének kezdő betüiből áll (monogramm), vagy pedig valamely tárgyat ábrázol, melynek néha a művészre vonatkozó jelképi jelentősége van.
az a jogosítvány, melynek alapján az iparosok mesterségüket önállóan űzik.A legtöbb államban - igy nálunk is - két évi segédi minőségben való dolgozás adja meg a M.-ot. Régebben az 1872. ipartörvény előtti időkben, amig a céhek állottak fenn, a M. elnyerése sokkal nehezebb volt, valamely «remek» munka elkészítéséhez, a céh által történt elfogadásához volt kötve, ami gyakrannagy küzdelmekkel járt. A M. gyakorlásához iparhatósági igazolvány, sok esetben - t. i. engedélyhez kötött iparágaknál - iparengedély szükséges, melyet az elsőfoku iparhatóság szolgáltat ki.