rendezett tanúcsu város Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a Berettyó mellett. (1891) 4447 házzal és 23 757 lakossal (közte 23 306 magyar, 205 német; hitfelekezet szerint 2659 róm. kat., 472 ág. evang., 19 680 reform. és 902 izr.); ref. esperességnek, járásbiróságnak, telekkönyvnek, kir. közjegyzőségnek székhelye; van ref. 8 osztályu gimnáziuma, ref. felsőbb leányiskolája, ipariskolája, ipartestülete, több egyesülete és társulata, az osztrák-magyar bank itt mellékhelyet tart fenn. Itt jelenik meg a Mezőtúr és Vidéke (XII. évf.) és a Mezőtúri Hiradó (IV. évf.) c. hetilap. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Termékeny határa 40 989 ha. Lakói gabonatermeléssel s állattenyésztéssel, agyagiparral (l. Magyar agyagipar) foglalkoznak. M. marhavásárai igen élénkek. M. határa két részre oszlik, a fölső részt I. Mátyás királytól fogva a Kállay-család birta, de 1847. megváltotta magát a város; az alsó rész Erdődy gr. birtoka volt, de 1845. ez is megváltotta magát.
[ÁBRA] Mező-Túr város címere
l. Berettyó-körösi vizszabályozó és ármentesítő társulat.
Hossza 15,16 km. Engedélyezett tényleges építési tőkéje 175 000 frt, km.-kint 11 543 frt, mely összeg a hozzájárulásokkal fedezve volt. Üzemét a magy. királyi államvasutak kezelik.
(Vári) nagyközség Bereg vmegye tiszaháti j.-ban, (1891) 2340 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Lakói sok gyümölcsöt, kivált jó almát (tiszaháti alma) termesztenek.
l. Város.
kisközség Torda-Aranyos vármegye marosludasi j.-ban, (1891) 1338 oláh lak.
kisközség Torda-Aranyos vmegye maros-ludasi j.-ban, (1891) 1032 oláh és magyar lak., van vasúti állomása, posta- és táviróhivtala és postatakarékpénztára; Wass Albert gr. uradalmában itt angol félvér-ménes és gulya van.
(Zombor), nagyközség Zemplén vmegye szerencsi j.-ban, (18911) 1390 magyar lak., vasúti állomással, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Azelőtt a Hegyaljának egyik nevezetes bortermő helye volt.
a modern méhészeti gyakorlatnak nélkülözhetetlen kelléke. Feltalálta Hruschka osztrák őrnagy, kit Doloban (Velence mellett) tartózkodása alatt a véletlen vezetett találmányára, melyet 1865. legelőször Brünnben mutatott be. Bár a M.-t több irányba javították, annak jelenleg számtalan formája van, lényege változatlan maradt és abban áll, hogy egy kivülről ható erővel (fogaskerék, szíjáttétel) gyors körforgásba hozunk valamely fa vagy pléhtartány közepén megerősített tengelyt, mely dob, tölcsér, háló- vagy szitafonattal van összekötve 1-4 mézes lép befogadására. Ha a lépek be vannak már fedve, előzetesen a viasztakaró külön e célra szolgáló sejtnyitó késsel (Bingham-, Fusay-, Rothschütz-féle) felnyitandó, mire a központ-futó erő a viaszlép lényegesebb megsértése nélkül annak tartalmát a tartány falához röpíti, mely összefolyván, a mézpergetés befejezése után a kifolyó cső megnyitásával valamely edénybe gyüjtetik. A lép egyik fele ürítettvén, megfordítandó, hogy a központisuló erő a másikra is hathasson. A M. oly eszköz, mellyel bőséges mézhordás idején a méhek szorgalmát ki lehet használni, mert a kiürített lépek újból visszahelyeztetvén a kaptárba, rövid idő alatt ismét megtelnek, mivel a méhek nem kénytelenek idejüket s a gyüjtött méz egy jelentékeny részét a viaszkészítésre felhasználni.
(Acacia, Algarobia vagy Prosopis glandulosa Torr.), az északamerikai Texasban a mezquitó-mézgát izzadja (gummi mezguite). Ez a senegal-mézgához hansolít, de hitványabb.