csinos nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye váci alsó j.-ban, (1891) 1544 magyar (elmagyarosodott sváb) lak. Itt (az oklevelekben Mons Monoroutnak nevezett alacsony hegylánc tövében) vívták 1074. azt a csatát, melyben Salamon király vereséget szenvedett; a győztes Géza és László vezérek a zsákmányból építették Mogyoród templomát; később itt apátságot is alapítottak, melynek romjai még nem régen is láthatók.
(növ., magyaró Erdélyben, Corylus Tourn.,l. a mellékelt képet), a tölgyfélék gyertyánfanemüinek fája vagy cserjéje; 7 faja (hazánkban 2) az É-i földgömb mérséklet vidékein terem. Levele kerekded vagy széles hosszas, kétszer fürészelt, vagy rövid karéjos. Himes barkája 2-3-ával a tavalyi ágakon, lombfakadás előtt kora tavasszal kész és porzik; tulajdonképen már őszkor készen volt, de akkor merevebb, tömött és felálló. Termő virága apró rügyforma, de a tetején kibuvó piros bibeszála a rügytől könnyen megkülönbözteti. Makkja, a mogyoró fás héju, végre egyrekeszü, egymagu; széthasadozott szélü zöld guba takarja, mely a két előlevélnek a hegyelevéllel való összenövéséből támad. Legismertesebb alakja a C. avellana L., Avellino olasz városról nevezve, 2-4 m. magas cserje v. kis fa, hajtása piros mirigysertés, levele kerekded, szivalaku, kihegyezett. Makkgubája harangforma, körülbelül akkora hosszu, mint a mogyoró. Egész Európában, Afrika D-i részén, Elő-Ázsiában a Kaspi-tengerig, itt a hegyek csúcsáig, valamint Japánban is terem. Tőhajtásról és bujtás útján szaporítják. Különféle ojtással és szemzés útján nemesítik. Erősebb vesszejéből sétavessző, rácsozat, abroncs, virágkaró, puskavessző, gúzs, poroló vessző, csordáskutya (l. o.) lesz. Magva ízére nézve a mandolával vetélkedik. Fája fehér, finom, puha, jól hasad, hajlékony, szívós. Szene mint rajzoló szén és puskaporgyártásra használatos. A közönséges mogyoró aug.-szept.-ben érik. A csöves M. (Lambert-M., C. maxima Mill., C. tubulosa Willd.) magasabbra nő, gyakran faalaku, a levele gyakran nagyon sötét barnapirosba játszó. maghéja vörös, azért vér-M.-nak is hivják. A C. Pontica C. Koch Kis-Ázsia hegyein nő, makkgubája a makknál szintén hosszabb, de fölfelé nem szűkül el, egyik oldalán hosszan hasadt. Mogyoróját Nuces Ponticae néven szállítják. A török M. (C. Colurna L.) hazánkban, kivált Krassó-Szörény vmegye erdejében, s innen DK-i irányban terem, itt-ott erdőcske is van belőle; egész a Himálajáig hat, erre-arra termesztik is. Ez fanagyságra szokott megnőni, egész 20 m. magas. Fája szép világosbarna, a bécsiek butornak és faragványnak szivesen megveszik. V. ö. Palandt, Der Haselstrauch (Berlin 1882); Rosenthal, Vorzügliche Haselsträuche (Bécs 1883); Spach, Annales de scienc. nat. (2. folyam XVI.); Göschke, Die Haselnuss (Berlin 1887).
[ÁBRA] A mogyorófa
vagy mogyorófanemüek (növ.) a. m. gyertyánfafélék (l. o.).
(növ., Allium ascalonicum L.), termesztett hagymafaj, hagymája középnagyságu, hosszas-tojásdad, apróbb, jól összeillő lilaszinü hagymákból alakul. levele árforma, többnyire felfuvódott; virágzata gömbölyded, néha hagymasarjas; virága halavány lila. Többnyári faj, de mivel nálunk ritkán virágzik, magva pedig meg nem érik, hagymájáról szaporítják. Homokos földet szeret s védett meleg helyet kiván.
(növ.), l. Banium.
(növ., mihóka, csemegebürök, mihályka monya, bubolyicska, bubujicska, bubojicska, vad turbolya), a Chaerophyllum bulbosum L. kétnyáréltü ernyős kóró, a bürökhöz hasonló, de a termése hosszu (nem gömbölyded), szára sertés. levele többször szárnyalt, sallangja szálas-lándsás. Retekalaku gyökere egészen ártalmatlan, sőt kikelése (első) esztendejében jó főzelék vagy saláta lesz belőle, ezért Németország némely helyén termesztik is. Nálunk erdő szélén, szőllők közt nő. A földi mogyoróval (Lathyrus tuberosus L.) itt-ott összetévesztik, s hol ezt, hol a M.-t mondják barabolynak.
(növ., csunya, lathyrus tuberosus L.), hazánk mezein és rétjein gyakori, szép piros és vitorlás virágu, jó takarmányfű. Tőkéjén diónagyságu gumója támad.
(állat, Myoxus avellanarius L., Musvardinus avellanarius Wagn.), a rágcsálók rendjébe, a pelék családjába tartozó emlősfaj. Háta barnás, hasa barnássárga, szeme körül világos piros, lábai vörösek. Farka barnás. Fülkagylói 1/2-szer oly hosszuak, mint a feje. Testhossza 7,5, farkhossza 7 cm. Hazája Dél- és Közép-Európa, különösen a mogyorósfás helyeken, tölgyesekben, bükkösökben szeret tanyázni.
János, történetiró, szül. Gyulán 1805 szept. 8. nemesi családból. Iskolai tanulmányai befejezése után joggyakornok, később uradalmi gazdatiszt, majd törvényszéki elnök lett. Kiváló érdemei vannak a békésvármegyei muzeum szervezése körül. Művei: Gyula hajdan és most (Gyula 1858); A Wenckheimi Hand család eredete és ivadékai Magyarhonban (u. o. 1872); értekezés a gyulai határkőről (u. o.); Történelmi adatok Szerémi Gy. emlékirataiból (Arad 1884); Képes kalauz (Gyula 1885); A hős honvéd leány (történelmi életrajz, Arad 1887).
1. M., nagyközség Fejér vmegye székesfehérvári j.-ban, (1891) 630 magyar lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Két nevezetes ásványforrása van, egyik az országos hirü Ágnes-forrás, mely Zsigmondy utasítása szerint fúrt artézi kútból akad s a legkitünőbb földes savanyuvizek közé tartozik, mely kitünően gondozva kerül forgalomba s ma Magyarország legkedveltebb s legelterjedtebb ásványvizei közé tartozik (évi forgalma az 1 millió palackot meghaladja). Alkotórészei 1 liter vizben:
|
klórkálium |
0,0088 g. |
|
kálium |
0,0005 g. |
|
mészszulfát |
0,0246 g. |
|
ammoniumkarbonát |
0,1046 g. |
|
mészbikarbonát |
1,6773 g. |
|
magnéziumbikarbonát |
0,5003 g. |
|
vasbikarbonát |
0,0278 g. |
|
mangánbikarbonát |
0,0013 g. |
|
aluminiumhidroxid |
0,0020 g. |
|
hidrogénszilikát |
0,0655 g. |
|
összesen |
2,4136 g. |
|
Szabad szénsav |
2,4077 g. |
|
Hőmérséklete |
11,2oC. |
A forrás tulajdonosa Kempelen Imre. Az ugyanottani Stefánia-forrás hasonló alkotásu, de szénsavban szegényebb.
2. M. (Mackendorf, Muckendorf), kisközség Nagy-Küküllő vmegye kőhalmi j.-ban, (1891) 1206 magyar és oláh lakossal.