kisközség Gömör vármegye nagyrőcei j.-ban, (1891) 384 tót lak., zsindelszöggyárral.
Készítették 1565 körül Fried Ciprián murányi pap s evang. püspök elnöklete alatt Maschko Menyhért murányi kir. kapitány pártfogása mellett. E szervezetet Herberstein Gyula báró murányi kormányzó is megerősítette 1585., a gömöri és a Gömörrel határos protestáns gyülekezetek pedig közösen elfogadták a Confessio Pentapolitanával együtt hitük és alkotmányuk zsinórmértékeül. A M.-nek, élükön fő pártfogójukkal, Csetneky Istvánnal, a kálvinisták is aláirtak 1590. s ez alapon a felvidéki két protestáns egyház néhány évtizedig együtt maradt.
a Fabova-hegység egy jellemző részlete, mely Gömör vármegyében Pohorellától D-re és Muránytól É-ra terül el. A M. egy KNy-i irányban 15 km.-nyire nyuló, ÉD-i irányban 4-5 km. mészköves fensík, mely az azt övező s átlag csak 7-800 m. magas völgyekből meredek párkánnyal 1000-1200 m. magasságig emelkedik, sőt Ny-i részében, a Kljak vagy Osztrica csúcsban 1391 m. magasságot ér el. V. ö. Lovassy Sándor, A murányvölgy murány-nagyrőcei szakaszának leirása.
Koburg Ferdinánd herceg inkognito neve.
1. Murány vára.
keletkezése mondai homályában enyészik el, fénykora egy szerelmi hősköltemény, vége - a pusztulás. A vár építéét a hagyományok Gömör kis királyainak, a Bebebeknek, mások az Ilsva nemzetségnek, mások meg Giskrának tulajdonítják. Mindezek csak feltevések, mert a várral már 1271. találkozunk, mikor azt V. István király Gunig comesnek adományozza. Ez azt mutatja, hogy a vár közvetlenül a tatárjárás után már állott. Legrégibb birtokosaiul a XIII. sz.-ban Gömör vmegyében már virágzott Ilsvaiakat ismerjük. Tőlük kerülhetett több gömöri uradalommal a Bebekek kezére, akik ott 1401. kaptak adományokat. Erzsébet királyné idegenből behivott hivének, Giskrának adta s a csehek többi váraival egyenlő csapása volt messze vidéknek, amig a nagy királynak, Mátyásnak vezére, Szapolyai István azt el nem foglalta. A vár uradalmával együtt 1500 körül már a Tornallyaiak kezén van. 1549. királyi birtokká lett. Az örökös pénzzavarban szenvedő kincstár igyekezett rajta tuladni. 1600. Rákóczi Zsigmondnak kinálta 40 000 frtért, majd Rotthal János Jakab bárónak 100 ezer frton zálogosította el. Az 1608. k. e. XXIII. t.-c. elrendelte, hogy a hatalmas murányi uradalom a még nem honosított Rotthaltól visszaváltassék. Széchy Tamás 1609. Rotthalnak lefizetvén a zálogösszeget, M.-ra és uradalmára királyi donációt kapott. Ettől kezdődik itt a Széchyek uralma és M.-nak fénykora. Széchy Tamásról fiára, Györgyre szállott; neje, Homonnay Mária 1613, megvevén azt apósától, Széchy Tamástól, György úr innen dacolt előbb II. Ferdinánd királlyal, majd előbbi urával, Bethlen Gáborral. Széchy György és neje M.-t a protestáns szellem és műveltség egyik középpontjává tették. Széchy Györgynek 1625. váratlanul bekövetkezett halála után özvegye mint hű királypárti háborítatlan birtokában maradt a várnak, lefizetvén a kamara által újabban pótlásul követelt 22 ezer tallért, a vár és uradalma 1626 ápr. 14. tulajdonul reá iratott, de hitlevelet kellett adnia, mely szerint: «Murányi várat idegen fejedelmeknek kezébe nem ejtem, névszerint pedig az erdélyi fejedelemnek, sem pedig erdélyi fejedelemhez tartozó embernek (át nem adom), sőt még testamentumomban is... Erdélyhez tartozandó embernek nem hagyom, sem adom». Ő hiven meg is tartotta fogadását, de leánya Mária anyja halála után I. Rákóczi György pártjára állott. Az ekkor történt események szolgáltatták a tárgyat Gyöngyössy István «Mársal társalkodó murányi Venus»-ához s Tompa meg Petőfi «Széchy Mária» címü remek költeményeikhez. A királyi hadvezér, Wesselényi Ferenc a várral együtt a szép úrnő szivét is megnyerte s a vár királyi megerősítéssel kezükön marad (1645). A gyászos emlékü Wesselényi-féle összeesküvésnek középpontja volt M. Wesselényi halála után az összeesküvés felfedeztetvén, Lotaiai Károly herceg M.-ot ostrom alá vette és Széchy Mária hősies védelme dacára elfoglalta azt 1672. Az itt talált iratok döntő befolyással voltak hazánk további sorsára. Thököly Imre felkelése idejében kurucok, labancok felváltva birták. 1702. tűzvész rongálta meg a várat. 1706. már II. Rákóczi Ferenc kedvelt hivének, Bercsényi Miklósnak birtokában találjuk, aki egy ideig itt őriztette a magyar szent koronát. A szatmári békekötés után M. jelentősége is elveszett. 1720. III. Károly király Koháry István grófnak adományozta az uradalommal együtt s ezzel a vár átadatott a lassu enyészetnek. Ma az egykor hozzá tartozott uradalmak a Koburg-Koháry hercegek birtokában a munka diadalát hirdetik a hajdani erőszak fölött. A murányi várrom mellett Koburg herceg a negyvenes években turistaházat építtetett, melyet Petőfi is meglátogatott felsőmagyarországi útjában s akkor a ház kapujába késsel véste be: Petőfi Sándor 1846 julius 14-ikén. Alatta Tompa Mihály későbbi kézirása látszik. A murányi uradalmi felügyelőség üvegfedél alá foglaltatta az érdekes feliratokat.
hossza 41,24 km. Engedélyezett tényleges befektetési tőkéje 1 546 000 frt, km.-kint 37 488 frt. Kibocsáttatott 541 000 forint névleges értékü elsőbbség. Az üzemet a magyar királyi államvasutak kezelik.
kisközség Zala vármegye csáktornyai j.-ban, a Mura mellett, (1891) 1240 horvát és magyar lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Zerinvárnak Achmed Köprili török nagyvezér által történt lerombolása után Montecuccoli fővezér 1564 jul. 16. M. és Újmajor közt vezette át seregét a Murán Alsó-Lendvára. 1704 márc. 10. Pálffy János bán és Rabatta, I. Lipót király vezérei horvátokkal és stájerekkel a Mura hídját M.-nél elfoglalván, a Bakacs Lukács és Szarka Zsigmond vezérlete alatti kurucokat a Murába ugrasztották; ők maguk a had egy részével úsztatva megmenekültek ugyan, de Inkey János sokakkal együtt elesett és fogollyá lett. 1848 szept. 11. délután 4 órakor M.-nél a Mura hídját Gyika Jenő mozgó nemzetőrségi őrnagy szalmacsutakkal befonatta, kátránnyal leöntöztette s aztán felgyujtatta, nehogy Jellachich horvát bán rabló csordája azon átkelvén, az 1/4, órányira fekvő Alsó-Lendva mezővárost kirabolja vagy feldúlja. V. ö. Göncsi F., Muraköz és népe (1896).
(Olsnitz), nagyközség Vas vármegye M.-i j.-ban, (1891) 2134 vend, magyar és német lak., csúcsíves kat. temploma a XIV. sz.-ban épült, A gróf Szapáry-család ősi kastélya terjedelmes park közepén; a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság, királyi közjegyzőség és adóhivatal székhelye; van többféle egyesülete, két takarékpénztára, alsófoku ipariskolája, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt jelenik meg a Muraszombat és Vidéke c. hetilap. Élénk marhakereskedést tűz.
(ejtsd: mürá) Joakim, Nápoly királya, I. Napoleon egyik legvitézebb tábornoka, szül. 1771 márc. 25., főbelövetett 1815 okt. 13. Atyja, aki La Bastideban (Cahors mellett, département Lot) korcsmáros volt, tehetséges fiát a papi pályára szánta. A forradalom kitörésekor beállott katonának s vitézsége jutalmául egy lovas vadászezred parancsnoka lett a pirenei hadseregben. A rémuralom megdöntése után azonban (1794 jul.) állásától elmozdították. A következő időben Bonaparteval ismerkedett meg, kit azután a konvent védelmében (vendémiaire 13., 1795 okt. 5.) megsegített és mint szárnysegéd Olaszországban kisért. Őt bizta meg Bonaparte 1796 máj. az elfoglalt 21 zászlónak Párisba való szállításával és átadásával, mire a direktorium dandártábornokká nevezte ki. Azután visszatért az olasz csatatérre és lovascsapatai élén hősiesen harcolt Borghetto-, Roveredo-, Bassano- és Rivolinál, nemkülönben a Tagliamentón való átkelés alkalmával. 1798. Egyiptomba kisérte Bonapartét és Sziriában is, nevezetesen Gaza és St. Jean d'Acre előtt bámulatos vitézséget tanusított. Ő döntötte el a győzedelmet Abukir mellett 1799 jul. 25., mire Bonaparte hadosztálytábornokká nevezte ki. Az államcsiny alkalmával (brumaire 18.) 60 gránátos katonával szétkergette a St. Cloudban gyülésező konzuli gárda főparancsnokává nevezte ki; 1800 jan. 20. pedig Karolina hugával házasítá őt össze. 1804. (jan.) Napoleon császár Páris főkormányzójává tette, a koronázás után pedig birodalmi marsallá, francia herceggé, admirálissá és a becsületrend főtisztévé nevezte ki vitéz és hű emberét. Az 1805. évi hadjárat alatt M. a lovasságot vezényelte. Okt. 8. megverte az osztrákokat Wertingen mellett, Wernecke tábornokot pedig 16 ezer emberével elfogta és nov. 13. már Bécs előtt állott. Kutuzovot ugyan és oroszait Hollabrunnál (nov. 16.) menekülni engedte, de az austerlitzi csatában (dec. 2.) nagyban hozzájárult a diadal kivívásához. Napoleon ebbeli érdemei fejében 1806 márc. 15. az újonnan alakított Berg nagyhercegség urává nevezte ki. Az 1806-1807. porosz-orosz háboruban részt vett a jenai ütközetben és elfoglalta Erfurtot s Prenzlaut; kitünt Eylau és Friedlandnál s hatalmába keríté Königsberget. A tilsiti békekötés után a császár Spanyolországba küldötte és M. birta rá IV. Károlyt a végzetes bayonnei útra. 1808 április 23-án a francia sereggel Madridba vonult. A spanyol trónt ugyan nem ő kapta, hanem Bonaparte József, de kárpótlásul a császár augusztus 1. a Két Szicilia királyává nevezte ki M.-ot I. Joakim néven. Nápolyt szept. sikerült elfoglalnia, Szicilia azonban az angol hajóhad védelme alatt továbbra is megmaradt a Bourbonok kezében. Az 1812. orosz hadjáratban tizezer emberével vett részt. Midőn a császár a katasztrófa küszöbén, 1812 dec. 5. a nagy seregtől megvált és sietve haza menekült, M.-ra bizta a fővezérletet és ebben az állásban rendezte M. a borzasztó visszavonulást Szmolenszktől Vilnáig. Részt vett a drezdai csatában, melyben a franciák jobb szárnyával az osztrákokat teljesen legyőzte. A lipcsei csata után ott hagyta Napoleont és 1814 jan. 11. megkötötte Ausztriával azt a szerződést, mely neki Nápolyt biztosította. Az első párisi békekötés és a bécsi kongresszus tanácskozásai nem igen kedveztek M. ügyének, amennyiben a nápolyi Bourbonok föltétlenül követelték M. letételét. Ezek hallatára M. titkos összeköttetésbe lépett Napoleonnal és midőn ez Elbát elhagyva, Franciaországba vissztért, M. 1815 febr. megszállotta az Egyházi-Államot és márc. 30. hadüzenet nélkül Ausztria ellen hadat indított, majdnem ugyanabban a pillanatban, amidőn Ausztriának a kongresszust M. javára megnyerni sikerült. M. 40 ezer emberrel nyomult a Po felé és miután egész Olaszország függetlenségét proklamálta, Ferrara táján ütközött meg az osztrákokkal, akik azonban ápr. 12. legyőzték, Tolentino mellett pedig (máj. 2.) hadát teljesen megsemmisítették. A waterlooi csata hirére M. (aug.) Korzikára menekült, hol néhány olasz és francia hive kis hadat gyüjtött, melynek élén szept. 18. nápolyi királyságának visszafoglalására indult. A Bourbon-kormány azonban megtudta ezt a tervet és mindent megtett, hogy M.-ot tőrbe ejtse. Monteleone közelében elfogták s Pizzo várában főbelőtték. Bátran halt meg. Tetemeit az ottani templomban helyezték nyugalomra. Cahors városában emlékszobrot állítottak neki. Özvegye, Mária Annunciata Karolina (szül. Ajaccióban 1782 márc. 26., megh. Firenzében 1839 máj. 18.), a Lipona grófnő (anagramm Napoli-ból) címet vette fel. V. ö. Gallois, Histoire de J. M. (Páris 1828); Helfert, Joachim M., seine letzten Kämpfe und sein Ende (Bécs 1878); Thoumas Ch., Les grands cavaliers du premier empire (Páris 1890-92); Sassenay, Les derniers mois de M. (u. o. 1896).
M. Joakim két fiut és két leányt hagyott hátra; ezek: M. Akilles (szül. 1801 jan. 21., megh. 1847 ápr. 15.) Amerikába költözött és Floridában folytatott gazdaságot. 1826. nőül vette Dudley Karolinát, Washington unokahugát. Művei közül említendő: Exposition des principes du gouvernement républicain tel qu'il a été perfectionné en Amérique (1833). Lucien Napoleon Károly (szül. 1803 máj. 6., megh. 1878 ápr. 10.), szintén Amerikába költözött. 1831. nőül vette Fraser Georginát. Az 1848. februári forradalom után Franciaországba tért vissza, ahol képviselővé választották. Napoleon 1849. turini követté, 1852. szenátorrá, 1853. pedig herceggé nevezte ki. Az 1859-61. olasz politikai mozgalmak idején III. Napoleon azt a tervet forgatta eszében, vajjon nem lehetne-e Lucien Napoleont Nápoly s Szicilia trónjára emelni. Neje 1879 febr. 10. halt meg. E házasságból 3 fiu és 2 leány származott: József Joakim, M. herceg, Kleve és Berg fejedelme, szül. 1834 jul. 21., III. Napoleon szárnysegéde volt egy ideig. Részt vett az 1870. francia-német hadjáratban és a németek fogságába esett; 1854 óta nőül birta a wagrami herceg leányát (megh. 1884). Akilles Napoleon, szül. 1847 jan. 2. 1868. Dadiánit, mingreliai hercegnőt birja nőül. Lajos Napoleon (szül. 1851 dec. 22.), egy ideig XV. Károly svéd király szolgálatában állott. Karolina Letitia (szül. 1851 dec. 31.), 1850. Chassiron úrhoz, 1871. pedig Garden of Ketisham Hall Jánoshoz ment férjhez. Anna (szül. 1841 febr. 3.)˛ 1865. Noailles Antal grófhoz, Mouchy herceghez ment nőül; Eugenia császárnő legbensőbb barátnője volt.
M. királynak leányai: Letitia Jozefa (szül. 1802., megh. 1859 márc. 12.), Pepoli marquishoz ment nőül. Lujza Julia Karolina (szül. 1805., megh. Ravennában 1889 dec. 1.), Rasponi grófnak volt a neje.