(lat.) a. m. mozgékony; mutabilitas, változékonyság;mutatio, megváltozás, különösen a hangnak megváltozása a serdülő korban, 1. Hangváltozás; a szolmizációban a szótagok változására vonatkozik, hol a félhangos lépcsőkre mindig mi-fa-nak kell esni.
(a lat. mutus-ról), a dadogás mindegyik faja, miközben az m, b, p ajakhangok nem ejtetnek ki. L. még Dadogás.
(lat.) a. m. némák, igy nevezik a nyelvtanban a zöngetlen zárhangokat, 1. Hangok.
(arab), a mohammedánok között azon tudósok, akik a dogmatikát filozofiai alapon tárgyalják; vallásbölcsészek. Kutatásuk módszerét Kalám-nak (1. o.) nevezik.
(Motenebbi) Ábu-l-Tajjib al-, hires arab költő, szül. Kúfában 915. és ott is nevelkedett, megh. Siráz közelében rablók gyilka alatt 965. Fiatal korában azt akarta az emberekkel elhitetni, hogy próféta; innen van neve is, mely annyit jelent, hogy a prófétáskodó. Ezért rövid ideig el is zárták; kiszabadulván, 940 körül, Szeif al-daula hamdanida fejedelem udvarán élt; néki szól költeményeinek nagy része. Később Egyiptomba, Bagdadba, Persiába utazott. Az arabok nagyon magasra becsülik költeményeit, bár akadtak kritikusok, kik nem igen ismerték el mint a régi arab poézis méltó folytatóját. Legelőször Dieterici adta ki M. divánját, Váhidi arab kommentárjával együtt (Berlin 1850-61); azóta Akbari kommentárjával Kairóban is kiadták (2 köt., 1287 hidsra). Németre Hammer-Purgstall fordította: M., der grösste arabische Dichter c. alatt (Bécs 1823). V. ö. Von Bohlen, commentatio de Motenabbio (Bonn 1824); Dieterici, M. und Sejfuddaula (Lipcse 1847).
tó Közép-Afrikában, 1. Nyanza.
(lat.) a. m. a megváltoztatandók megváltoztatásával.
(lat.), nyelvtani műszó, a. m. változtató eset v. ragos alak, minő p. lóvá, kővé.
1. Névmás.
már-már elavult nyelvtani műszó: az -ul, -ül névrag (emlékül, például).