az ugyanily nevü járás székhelye Boroszló porosz kerületben, az Oahlau és vasút mellett, (1890) 6162 lak., agyagcső- és agyagkályhakészítéssel, cukor- és sörgyártással, szárított fözelékkészítéssel és asztalosiparral; közelében grafitteleppel. M. alsó-sziléziai hercegség a jelenlegi M. és Frankenstein járásokat foglalta magában. 1454. Csehországhoz került. 1654. III. Ferdinánd császár az Auersperg hercegi családnak adományozta, amely megtartotta még akkor is, midőn II. Frigyes sziléziát elfoglalta. 1791. Károly József Antal auerspergi herceg arról 450 000 frtétrt Poroszország javára lemondott.
l. Bilsen.
1. Ernő Frigyes Herbert, német birodalmi gróf, hannoverai állam- és kabinetminiszter, szül. Osnabrückben 1766 márc. 1., megh. 1839 máj. 20. Tanulmányait Göttingában végezte, mire a hannoverai államszolgálatba lépett; 1789. a pénzügyi kamara tanácsosává lőn. 1801-1804-ig Hannovera követe volt az orosz udvarnál. Azután miniszteri címmel Londonba került, ahol nagy befolyást gyakorolt az angol politikára és a Napoleon elleni harcra buzdította a kormányt. A bécsi kongresszuson a császárság helyreállítása és szabadelvü alkotmány megadása mellett buzgólkodott, mely alkalommal Poroszország ellen érzett gyülölségét nem titkolta. A hannoverai királyság megteremtése és annak rendi alkotmánya ugyszólván M. műve. Jutalmul királya Hannovera örökös marsaljává nevezte ki és Derenburggal adományozta meg. A Következő éveket M. Londonban töltötte mint kabinet-miniszter. Egyúttal Károly braunnschweigi herceg gyámjává is rendelték. Midőn Károly trónralépte után (1827) M. ellen panaszt emelt. M. külön iratban cáfolta meg az ellene emelt vádakat (Widerlegung der ehrenrührigen Beschuldigungen ... Hannover 1827). Az 1831-iki hannoverai mozgalmak alkalmából VI. Vilmos fölmentette M.-t (febr. 12.) londoni állásától, de másrészt a Bath-renddel tüntette ki szolgálataiért.
2. M. György Herbert, birodalmi gróf, Grotthaus báró, német államférfiu, az előbbinek egyetlen fia, szül. Londonban 1820 dec. 23. 1857-1865-ig hannoverai követ gyanánt működött Szt. Pétervárt; 1866. pedig hiába igyekezett V. György királyt Poroszország részére nyerni. Hannoverának Poroszországba való bekebelezése után M. Poroszországhoz csatlakozott és 1867. az urakházának örökös tagjává és Hannovera tartománygyülésének marsaljává lett. Az észak-német és utóbb a német birodalmi gyülésen a szabad konzervativ párttal szavazott. 1873. londoni, 1885. pedig párisi nagykövetté nevezték ki. Művei közül megemlítendők: Politische Skizzen über die Lage Europas vom Wiener Kongress bis zur Gegenwart, 1815-67 (Lipcse 1867), melyben atyjának fontos jelentéseit adta ki; Mein Antheil an den Ereignissen des Jahrs 1866 (Hannover 1867, 2. kiad. 1868); Der Norddeutsche Bund u. dessen Übergang zu einem deutschen Reich (Lipcse 1868); Deutschlands Zukunft, das Deutsche Reich (Berlin 1870).
1. M. vagy St. Gregorienthal, a Vosgas-hegységben, egyike a legszebb völgyeknek, amelyben M. városa van. Ismeretes a benne készített Münster-sajtról, amelyből évenkint mintegy 500 000 kg.-ot készítenek. V. ö. Grand, La vallée de M. et les hautes Vosges (1884). - 2. M. (Val Mustair, Val Monastero), 16 km. hosszú völgy Graubünden, svájci kantonban. Az Ofenpasstól DK-i, azután ÉK-i irányban húzódik el Tirolig. A Rammbach folyik rajta keresztül. Három oldalról 2-3000 m. magas dolomit-hegyek fogják körül. Főhelyei: Sta Maria (1388 m., 414 lak.) és Münster (1248 m., 568 lak.). V. ö. Fossa, Das bündnerische M. (Chur 1864). - 3. M., járás Graubünden svájci kantonban, 193 km2 területtel, (1888) 1502 lak., Sta Maria székhellyel. - 4. M. (Val Moutier), szűk meredek mészkőfalaktól körülfogott völgy a Jurában, Bern svájci kantonban; a Birs folyik át rajta. Főhelye Münster (l. o.).
Boldizsár, német egyházi szónok és dalköltő, szül. Lübeckben 1735 márc. 24., megh. Kopenhágában 1793 okt. 5. Jenában teologiát tanult s u. o. 1757. magántanár volt; 1769. Gothában, 1765. Kopenhágában főegyházi szónok lett. Számos beszédgyüjteményén kivül kiadta: Geistliche Lieder (Lipcse 1773). 1772. M. készítette a halálra Struensee (l. o.) grófot, s kiadta annak Bekehringsgeschichte (2. kiad. Koppenhága 1773) c. művét. Leánya Brun (l. o.) Friderika Krisztina Zsófia irónő volt.
Jenő, francia műtörténetiró, szül. Sulzban (Elzász) 1845. 1876. a párisi szépművészeti iskola könyvtárosa, 1880. felügyelője, s egyúttal a levéltár és muzeum igazgatója lett. Számos szaklapokban közölt tanulmányán kivül irta: Les arts a la cour des papes pendant le XV-e et Le XVI-e siecle (1886); histoire de l'art pendant la Renaissance (1888-94); Les archives des arts (1889); stb. 1882 óta kiadja a Bibliotheque internationale de l'art c. folyóiratot, melyben irta: Études sur l'histoire de la peinture et de l'iconographie (új kiad. 1885). Foglalkozott a magyar renaissanceszal is, különösen Hunyadi Mátyás király korában. V. ö. Pesti Napló 1894 szept. 26. és 1895 márc. 30.
(terminologia), valamely művészet, tudomány v. mesterség műszavainak összege. A műszók, műkifejezések v. mesterszók (termini technici), a tudomány, művészet vagy ipar valamelyik ágához tartozó szók, melyek az illető tudománnyal gyakorlatilag foglalkozók, valamint az azon tudomány elméletét fejlesztők előtt egyenlőkép ismeretesek. Egy-egy szaknak műszavait műszótárban v. mesterszótárban foglaljuk össze, p. újabban Révész Samu, Vasúti szótár; Balogh, Orvosi műszótár; Barts József, Orvos-gyógyszerészeti műszótár. A magyar M.-nek gazdag elméleti irodalma van, különösen a Magyar Nyelvőrben, hol többnyire azokat a műszókat rostálgatták, melyeket a nyelvújítás erőszakosan és hibásan alkotott (ezek a hibás szók legnagyobb tömegben találhatók Bugát Természettudományi Szóhalmazában és Ballagi szótáraiban). Az újabb idevágó irodalomból említendők: Alexander B., Műszavainkról és fordítónkról (Nyelvőr 7. s 8. köt.); Bánóczi József, A bölcselet műnyelvéről (5-11. köt.; ugyanerről Horváth C. a Bölcseleti Folyóiratban 1892 stb.); Fialowski, A természetrajz M.-éről (Nyelvőr 6-10. köt.); Volf Gy. és Csapodi István, Az orvosi M.-ról (u. o. 6., 12. s 13. köt.); Benke és Császár, A mennyiségtani M.-ről (u. o. 8. köt. stb.); Szily Kálmán, A természettudományi M.-ról, történelmi vázlat és javaslat (Természettudományi Közlöny 121. füz.); Herman Ottó, A M. kérdéséhez (Természetrajzi Füzetek); Bakos L., A m. jogi M. alapelvei (Budapest 1883) és A m. jogi M. kérdéséhez (akadémiai értekezés).
Tamás, az anabaptisták (l. o.) egyik vezére, született Stolbergben 1490., kivégezték 1525. Egy ideig a reformációi tanokat hirdette Zwickauban és másutt, de csakhamar misztikus tanoknak kezdett hódolni s fölemelte szavát a reformátorok «szolgai, betüszerinti és fél» intézkedései ellen s az ő «benső világosságának» megfelelőleg radikális reformációt követelte egyházban és államban. Teljes vagyonközösséget proklamált s a csőcselékkel kifosztogattatta a gazdagok házait. Elfoglalta a Pfeifer nevü másik fanatikussal együtt Mühlhausent, tevékeny részt vett a parasztlázadásban s a fölkelőket a legvadabb beszédekkel és énekekkel izgatta. De ezen lázadás 1525 máj. 15. tökéletesen leveretvén, M. is elfogatott s Mühlhausenbe vitetvén, Pfeiferrel és több más társával együtt lefejeztetett. Kivégzése előtt katolikussá lett. V. ö. Ranke, Zeitalter der Reformation.
l. Malmok és Liszt.
l. Ösztön.