v. műtárlat, a szobrászati, festészeti, általán a rajzoló művészeti újabb termékek bemutatása a nagy közönségnek. Célja a termékek szélesebb körökkel való megismertetése és azok eladásának elősegítése. Régebben egyesen vállalkoztak ilyetén kiállítások rendezésére, újabban a művészeti akadémiák és társulatok rendezik. Párisban az ottani művészeti iskola (École de beaux-arts) 1673. rendezte az első nyilvános M.-t. A XIX. sz.-ban az akadémiák és társulatok vezetése alatt a M.-ok intézménye annyira kifejlődött, hogy Európa s Amerika nagyobb városaiban évenkint ismétlődnek. E közben az akadémiák kezéből a vezetést a társulatok és egyesületek ragadták magukhoz. Párisban, Münchenben, Budapesten a művészeik társulatai, Berlinben az akadémia és a társulatok közösen rendezik az évi kiállításokat. Legújabb időben közbe lépett a kereskedés is mely eleinte egyes képeket városról városra állított ki, meg egyes művészek több műveiből rendezett kiállításokat és ekként az akadémiák és társulatok által kizárt újabb törekvéseknek és irányoknak érvényt szerzett. Az ifjabb és az öregebb művészi nemzedék közti ellentét ekként került a nyilvánosság elé. Manapság Európa minden nagyobb városában, Párisban, Londonban Münchenben stb. évenkint két M. szokott lenni, az egyikben az u. n. szecesszionisták állítják ki műveiket.
a rajzoló művészetek fejlődése történetének tudományos ismertetése. A M. éppen ugy, mint az irodalomtörténet csak az ujabb időben fejlődött tudománnyá. A görög és a római irók műveiben előforduló számos megjegyzés azt bizonyítja, hogy a görögök a művészettel irodalmilag is foglalkoztak, hogy a művészetnek volt kritikai és szakirodalma, az előbbi a közönségnek az utóbbi a művészeknek szólott. Azonkivül az irókban több bizonyítékát találjuk annak, ahogy a művészet fejlődésének története iránti s érdeklődtek. A művészeti feltalálásokról szóló adomák ellenben azt bizonyítják, hogy a görögök hiusága a művészet kezdetének dicsőségét más népektől elvitatni akarta. Az adomák után itélve, a görögöknek igen csekély történeti érzékük volt. Minthogy azonban a művészeti irodalmuk egészen elveszett, határozott itéletet e tekintetben nem alkothatunk. NEm szabad azonban felednünk, hogy Pausanias a görög művészet történetének legfőbb forrásául szolgáló művében (Görögország útleirása) a görög művészet történetének legfőbb forrásául szolgáló művében (Görögország útleirása) a görög szobrokat többször összehasonlítja az egyiptomi szobrokkal. Ha tekintetbe vesszük, hogy Pausanias nem művészeti iró, eme megjegyzései ellensúlyozzák az adomák képtelenségeit. A középkori irók ismertetnek egyes művészeti alkotásokat, különösen építményeket, a művészet fejlődésének történetét azonban figyelmen kivül hagyják.
A M. a XV. sz.-ban, az ókori emlékek tanulmányozásával kezdődött, ami különösen a római építmények fölméréséből állott, majd hozzá járult a latin irók, jelesül Vitruvius könyvének, s Plinius adatainak fejtegetése. Az újabb művészet történetének alapját Giorgio Vasari építész és festő vető meg Vite dei piu eccellenti pittori, architetti e scultori italiani de Cimabue sino az tempi nostri című életrajzi nagy munkájával, mely Firenzében 1550. került ki sajtó alól. Utána következett Carel van Mander németalföldi festőnek Schilderboeck (Festők könyve) c. munkája, mely Haarlemben 1604. és A. Houbraeken Groote Schouburgh c. műve, mely Amsterdamban 1718. jelent meg. Ide tartozik még Joachim Gandrart könyve: Deutsche Akademie der Bau-, Bildhauer- u. Malerkunst, megjelent Nürnbergben 1675-79.
A tudományos M.-i kutatás azonban leginkább az ókorra szorítkozott, sőt annak tanulmányozása a XVII. sz. végén nagy lendületet vett. Ekkor jelent meg Bernard de Montfaucon L'antiquité expliquée et reprosentée en figures c. 15 kötetes, rézmetszetekkel illusztrált munkája, továbbá Caylus grófnak szintén az ókori művészettel foglalkozó iratai. Németországban a XVIII. sz. közepén Joh. Friedr. Christ és J. M. Gesner tanulmányozták az ókori művészetet. Nemsokára feltünt Joh. Joachim Winckelmann, aki a görögök művészetéről irt munkájával megveté alapját a klasszikai művészet tudományos történetének. Mellette méltó helyet foglal el, sőt tárgyilagosabb fölfogásánál fogva egyben és másban fölé emelkedik Quatremere de Quincy, akinek Le Jupiter Olympien c. nagy műve azonban már a XIX. sz. elejére esik. A németek közül kiváló úttörő még Chr. G. Heyne. E tanulmányokat nagyban elősegítették a XVIII. sz. végében Pompejiban és Herculanumban eszközölt ásatások, továbbá a görög földön Stuart és Rewett angol kutatók által megkezdett tanulmányok, nemkülönben Elgin lord, aki az athéni Parthenonról leszedett szobrászati műveket Londonba szállította, I. Lajos bajor király, aki megvásárolta az eginai Athena-templom oromfaláról való szoborcsoportokat. Hozzájárult, hogy a németek 1828. megalapították az archeologiai intézetet. Ez időtől fogva az Ókori művészet történetének tudományos művelésében a németek jártak elül. Ugyanaz időtájban I. Napoleon egyiptomi hadjárata a kutatók figyelmét az egyiptomi művészetre irányította. E téren kivált a franciák tüntek ki és tulajdonképen megalapítóivá lettek az egyptologiának, hona néhány angol és német kutató is kivált e térem. Elő-Ázsia ókori nagy birodalmainak, Babiloniána, Assziriának, Persiának művészetét a franciák és az angolok egymással versenyezve kutatták föl és tanulmányozták.
Az ó-keresztény művészet történetét tudományosan csakis a XIX. sz. közepén kezdték művelni. A. M. ez ágának tudományos megalapítója Giovanni de Rossi, aki a római katakombákat kutatta föl. Az ó-keresztény művészettel egykoru bizánci művészet történetét még későbben, a legutóbbi évtizedekben kezdték tanulmányozni. A középkori (román és csúcsíves) művészet tanulmányozása Angolországból indult ki még a mult század végén, e korszak művészetének fejlődését azonban szintén csak e század folyamán megejtett kutatások világították meg. Hasonlóképen a renaissance művészet ismerete is a XIX. sz. egyik legszebb vívmánya. Minthogy a művészet sok oldalu, szövevényes és széles körü, történetének tanulmányozása csak akkor kecsegtet eredménnyel, ha a kutató a művészet egy-egy ágára és egy-egy korszakára szorítkozik. Ennél fogva a M.-ben a részletes kutatás uralkodik, ennek köszönhetjük az elért nagy eredményt és ebből származik a M.-i irodalomnak szinte beláthatatlan gazdagsága, melyet az ide tartozó külön címek alatt sorolunk elő.
l. Szerzői jog.
l. Művészeti akadémia.
l. Művezető.
az a technikus, aki valamely műszaki munkálatnak terv szerinti végrehajtásában a vezető szerepet játssza. A M. építész viszonyaink közt rendszerint egyszersmind az épület tervezője is. A M. meghatározza a tervek alapján eszközlendő különböző munkanemek sorrendjét és a végzett munkákról naplót vezet. A M. utalványozza ki az egyes vállalkozóknak a munkájuk után járó összegeket; ugyanő felelős az építtetővel szemben a tervszerü végrehajtásért, valamint esetenkint az egész műnek határidőre való elkészítéséért. Munkásságát általában művezetésnek nevezik.
l. Virág.
(Muanga), uganda királya, ki 1884. követte atyját, a kegyetlen Mtesát a trónon. Eleintén M. is ellensége és ostora volt a keresztény hittérítőknek és keresztény alattvalóinak; Hannington angol püspök meg is ölette és Emin pasával szemben is ingadozó magatartást tanusított. 1888. azonban az arabok és szövetségesük, Kalema öccse és versenytársa M.-t uralmából kiforgatta; erre M. Ukumbiba menekült, hogy a katolikus hittérítők befogadták és a kereszténység felvételére birták. Az ő segélyükkel foglalta vissza 1889. országának tetemes részét. Ellenfelei azonban újra felkeltek ellene, mire M. az angolok (Jackson) és a németek (Peters) segélyért folyamodott. Miután ellenfeleit másodszor is legyőzte, Lugard kapitánnyal, az angol-keletafrikai társulat megbizott ügynökével 1890 dec. oly szerződésre lépett, melynek értelmében az angolok oltalmában adta magát, elismerte azoknak fenhatóságát és kereskedelmi kiváltságokat adományozott nekik. Csekély okból azonban, állítólag az angolok izgatása folytán 1892 elején M. kat. és prot. alattvalói között vallásháboru támadt, mely Uganda országát félig vadonná tette és M. állását is megingatta. Csak 1892 máj. sikerült Lugardnak a belbékét és az angolok fenhatóságát megint helyreállítani. M. ekkor kat. hitről anglikánus hitre tért át. 1893. a mohammedánusok és arabok keltek föl M. ellen, de ezt a mozgalmat hamar elnyomta. Újabban a belviszályok és Uganda igazgatása annyi költséget okoztak a nevezett társulatnak, hogy Ugandáról lemondani szándékozott. Erre az angol kormány a társulat kérelmére (nehogy Uganda más európai állam befolyása alá kerüljön) az országot Anglia fennhatósága alá vette és a társulattal pénzügyi egyességre lépett (1894). V. ö. Ashe, Two kings of Uganda (London 1889) és Chronicles of Uganda (u. ott 1895); Stuhlmann, Mit Emin Pascha ins Herz von Afrika (Berlin 1894).
tó Közép-Afrikában, l. Nyanza.
alatt nem talált szók Mi... alatt keresendők.