-család (nagyszentmiklósi), gazdag makedóniai család, mely 1780 körül költözött Magyarországba, hol királyi adományban nyerte a nagyszentmiklósi uradalmat. Kiválóbb tagjai: N. Kristóf, akinek kiváló érdemei vannak a hazai mezőgazdaság fölvirágoztatásában. 1799-ben nagyobb földmivelőiskolát alapított Nagy-Szent-Miklódon, mely még ma is fennáll. N. Sándor (1785-1848) 1813. grófi rangra emeltetett. Fia, N. Kálmán gróf (szül. 1822 február 22.), 1850. cs. kir. kamarás lett, a főrendiháznak 1861 óta tagja. 1887 óta a nagyszentmiklósi kerületnek országgyülési képviselője s Torontál vármegye közéletében nagy szerepet játszik. Nagyszentmiklósi kiterjedt birtoka a legkiválóbb mintagazdaságok egyike.
nagyközség Torontál vmegye nagykikindiai j.-ban, (1891) 2698 német lakossal, takarékpénztárral és postahivatallal, postatakarékpénztárral.
(ásv.), viztartalmu aluminiumszilikát, a porcellánfölddel hasonló összetételü, csakhogy kristályos anyag. Hatoldalu (valószinüleg egyhajlásu rendszerbeli) gyöngyfémü lemezekben. K. 1. Fs. 2,6. Freiberg meg Marienberg (Szászország) érctelepein.
város Laaland dán sziget Ny-i partján, vasút mellett, (1890) 6722 lak., élénk gabonakereskedéssel és parti hajózással. 1893-ban 793 hajó érkezett kikötőjébe.
az ind rege szerint Nisadha, Közép-India egyik országának királya. Magára haragítja a szép Damajantival való házasságával a gonosz Kalit. Ez utóbbi elveszteti vele fivére ellenében kockajátékon egész birodalmát. A tönkre ment fiatal pár a vadonba megy. N. nem nézhetvén kedves Damajantija nyomorát, megszökik tőle. Hosszas kalandos élet után a szerető pár végre is egyesül és N. visszanyeri országát. Legismertebb feldolgozása a Mahá-bhárata III. könyvében található. Az eredeti szanszkrit szöveget Bopp adta ki először 1819. Londonban latin fordítással. (Legutolsó, III. kiadása Berlin 1868.) Magyarul Fiók Károlynak az eredetiből készült fordításában olvasható N. és Damajanti. Hindu rege (Budapest 1885). V. ö. Schröder, Indiens Literatur und Cultur in histor. Entwicklung (Lipcse 1887); Grasberger, Noctes indicae s. quest. in Nalum (Würzburg 1868); Peile, Notes on the Nalopakhyanam (Cambridge 1881).
József (naláczi báró), a testőr-irók egyike, szül. Erdélyben 1748., megh. hihetőleg Batizon (Hunyad) 1822 ápr. Atyját már 12 éves korában elvesztvén, nevelését költői lelkü anyja, a «gyönyörü szép» Toldalaghi Zsuzsánna vezette. 1755-től az enyedi kollégiumban tanult; azt elvégezvén, királyi táblai jegyzőnek ment, majd 1766. gróf Hadik András tábornagy meghivására a testőrsereg tagja lett. Bécsben alkalma nyilt önmívelésére s az udvar körében is kedveltté tette magát. Báróczi buzdítására iróvá is lett. Verselt is, de verseit maga megsemmisítette. Báróczi példájára ő is inkább fordításokat készített tehát franciából, azt is a maga mulatságára. Báróczi ösztönzésére adta ki D'Arnaud két tragédiájának fordítását: Euphemia vagy a vallás győzedelme (Pozsony 1783); A szerencsétlen szerelmesek avagy G. Comens (gr. Cominge, Kolozsvár 1793). Legjelesebb munkája: Joung (Young) éjjelei avagy siralmai (Nagyszeben 1801, ezt is franciából fordította). Stilje elég sima, de korántsem jellemzetes. Kilépvén a testőrségből, 1788. a kolozsvári kerületi tábla alelnöke, az erdélyi kormányszék tagja, 1791. a Kálnoky huszárezred kapitánya, 1792-től pedig Zaránd vármegye főispánja volt, 1796-től a nagyenyedi ref. főiskola főgondnoka is. Nehány évvel halála előtt vonult nyugalomba, s fia és három leánya körében töltötte agg napjait. V. ö. Ballagi Aladár, A magyar királyi testőrség története (1872); Beöthy, Szépprózai elbeszélés II.
az ugyanily nevü járás székhelye az orosz ciszkaukáziai Terek-vidéken, a N. folyó mellett, (1892) 3594 lak., környékén számos kurgánnal.
(Namaqua), a Damara vagy Nama tartomány néger lakói; hottentotta törzs, mely a Fokföldről az Oranje folyón keresztül e század elején vándorolt be. A férfiak cserzett bőrből készült nadrágot és kabátot viselnek; a nők tarka szövetekbe burkolóznak; lövőfegyvereik vannak s európai háziedényeket használnak. Négyszögletü sárgunyhókban vagy méhkasszerü téglaházakban laknak; kap-hollandi nyelven beszélnek és baromtenyésztéssel meg földmiveléssel foglalkoznak. Bár régóta keresztények, babonás szokásaikat és bálványaikat is megtartották. Számuk (1893) összesen 8500; 12 törzsre oszlanak; 1892-94-ben háboruba keveredtek a terjeszkedő németekkel, de ezek megfékezték őket. Nyelvükre nézve l. Hottentott nyelvek; továbbá v. ö. Olpp, Namadeutsches Wörterbuch (Elberfeld 1888); Seidel, Prakt. Grammat. der Hauptsprachen Deutsch-Süd-Westafrikas. I. Nama (Bécs 1892).
az ugyanily nevü járás székhelye az orosz Ferganában, a Szir darja jobbpartján, (1892) 33 369 lak., pamutfonással, élénk kereskedéssel; számos mecsettel és 11 medresszével.
l. Nama.