l. Nästved.
(lat.) a. m. ne feljebb varga a kaptafánál. Plinius szerint (Historia naturalis 35, 36.) egy varga Apelles képén kifogásolta, hogy egyik cipőn egyfűzőlyukkal kevesebb van, mint kellene; a művész megigazította a cipőt, de midőn másnap a sikerében elbizakodott varga az alak combját is kifogásolni kezdte, Apelles bosszusan rákiáltott: N. Ezért közmondásszerüen alkalmazva azt fejezi ki, hogy mindenki csak abba szóljon bele, amihez ért.
l Nizib.
a nagy vad, mikor felemelt fejjel, füleit hegyezve szívja be a levegőt és néz arra felé, ahonnan veszélyt vél jönni.
a nyelvtanban a zöngétlen v. kemény hangok, ellentétben a zöngés hangokkal vagy lágy hangokkal és a zöngehangokkal. L. Hangok.
(arab), az arab irás kurziv vonása, megkülönböztetésül a kúfi irástól. L. Arab nyelv.
kisközség Trencsén vmegye kiszucaújhelyi j.-ban (1891) 1912 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
nagyközség Komárom vmegye tatai járásában, a Duna mellett (1891) 1321 magyar lak., kitünő fehér boráról ismeretes község. A N.-i bor kissé savanykás, s hasonlít a rajnai borokhoz, azok bouquetja nélkül. A N.-i bor igen későn fejlődik és csak 7-8 éves korában mondható teljesen kész bornak. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt halt meg 1439 okt. 27. Albert magyar király (mint német király II. Albert). A község református templomáról azt hiszik, hogy a XI. v. XII. sz.-ból való. A község mögött emelkedő várhegyen apácakolostor volt, melyet a törökök feldúltak.
a mai Akjerman (l. o.) besszarábiai város régi magyar neve; egykor nagy magyar telep volt.
orosz iró, a Kijevben lévő barlangkolostor egyik szerzetes papja, 1074 táján került oda és 1114-ig volt ott. Több életrajzot itr (Theodosius és Boris szentekét), azonkivül sokáig neki tulajdonították a róla elnevezett krónikát vagyis őskrónikát, amelyről azonban kitünt, hogy nem N. a szerzője. Ez a mű, mely a magyarokkal is foglalkozik, a 850-1110-ig terjedő kort tárgyalja oly nyelven, mely átmenet alkot az ószlávtól az oroszhoz. Miután már 1848. az orosz régészeti bizottság megpróbálkozott ezen évkönyvek kiritikai kiadásával a Laurentius-kézirat alapján Miklosich adta ki (Chronica Nestoris, Bécs 1860).