l. Lenclos.
(Niewenhoven), város K.-Flandria belga tartományban, a Dender és vasút mellett, (1889) 6734 lak., szövőiparral; szép templommal (egykoron egy premontrei apátsághoz tartozott), amelyet szt. Januáriusnak Crayertől való képe ékesít.
a japáni Sium ninsi L. gyökere, amelyet régebben mint kiváló szerelmi vágyat keltő szert drága pénzen vásároltak (latját 75 frtért), mig ki nem derült, hogy a Sium sisarum L. és az Apium graveoleus L. gyökerei hasonló hatásuak.
félig mesés ókori uralkodó, akit Semiramisszal egyetemben az assziriai monárkia alapítójának tartottak. Ktesias ezt a Kr. e. 2000. évbe teszi, habár valószínüleg 1273 tájára helyezendő. A régi szűkebb hazából N. vezette ki népét és egymásután foglalva el Babilont, Médiát, Kis-Ázsiát és minden népet, mely a Tanaisig lakott, megalapította Ninive városát a Tigris mellett. Azután Baktria ellen fordult, melyet azonban csakis az ügyes és bölcs Semiramisnak, Menon v. Onnes nejének segítségével sikerült elfoglalnia. Ezt feleségévé tette és nemsokára ezután meghalt 52 évi tartó uralkodás után. Utódának Semiramis fiát, Ninyast jelölte ki, de az anya vagy egészen kiszorította fiát, vagy az ő nevében jóformán önállóan uralkodott.
l. Niobium.
a görög mitologiában Tantalus leánya és Amphion tébei király, kinek hét fiut és hét leányt szült. Anyai büszkeségében Letónál, Apollon anyjánál és Artemisnél is többnek tartotta magát, mert ezeknek csak két gyermekül volt; de a szörnyü büntetés nem sokáig késett: Apollon és Artemis tulajdon szemei előtt ölték meg minden gyermekét biztos nyilaikkal, a fájdalmában megmerevült anyát pedig kővé változtatták, s a Magnesia melletti Szipilusz hegyre helyezték.
[ÁBRA] Niobe és gyermekei.
Újabban kiderült, hogy az ott levő sziklába vágott nőalak, melyet az ó-korban N.-nak tartottak, nem más mint Kybele szobra. (V. ö. Humann, Mitteil. des deutsch. archaeol. Instit. in Athen, XIII. 22.) A N.-mondát az ókor költészete és művészete sokszor feldolgozta; hires volt az ifjabb athéni iskolának tulajdonított szoborcsoportozat (márványból), melyet C. Sossius Kis-Ázsiából Rómába hozott, s ott Apollon Sosianus templomában fölállított; ennek egy utánzatát 1583. találták meg a római Laterán közelében, és most Firenzében (Galleria degli Uffizi) őrzik. Ábránk egy müncheni szarkofág N.-csoportját mutatja. V. ö. Welcker, Über die Gruppierung der N. u. ihrer Kinder (Bonn 1836); Friederichs, Praxiteles u. die N.-Gruppe (Lipcse 1855); Stark N. u. die Niobiden (u. o. 1863).
nyers benzoésavas metiléter. Illatszernek használják.
(ásv.), l. Kolumbit.
(Niob), kémiai elem, amely vegyületeiben többnyire mint öt vegyértékü negativ gyök szerepel; kémiai jele Nb, atomsúlya 93.7. Az elemet Rose H. fedezte föld 1845. a Bodenmaisban (Bajorország) előforduló loumbit (l. o.) nevü ásványban, de ezenkivül csekély mennyiségben számos ritka ásványban található. Az elemet tiszta állapotban először Blomstrand állította elő a niobkloridból hidrogénnel való redukció útján. A N. acélszürke szinü test, fs.-a 7.06 (15°-on); a levegőn hevítve meggyulad, ugyszintén klórgázban is; sósav, salétromsav és királyviz alig támadják meg, koncentrált kénsavban azonban a melegítéskor könnyen feloldódik. A N. vegyületei, amelyek a fentebb említett ásványból készíthetők, még kevéssé vannak tanulmányozva.
(ejtsd: nior), Deux-Sevres francia dépertementnak fővárosa, a Sevre Niortaise és Lambon összefolyásánál, vasút mellett, (1891) 23,225 lak., virágzó bőriparral, különösen kesztyükészítéssel, amely több mint 1000 munkás foglalkoztat, továbbá ruházati iparral és nagy pamutfonókkal; hiresek még a N.-i zöldségtermelők és kereskedelmi kertészek. Különböző közép- és népiskolákon kivül van statisztikai és természettudományi társulata 1836 óta, régiség- és képtára 1836 óta; 30,000 kötetből álló könyvtára. Kiválóbb épületei: a gót ízlésü (1491-1534. épített) Notre-Dame 75 m. magas toronnyal; a két régi torony, amelyeket egykoron lakóépületek kötöttek össze s amelyeknek építését Oroszlánszívü Rikárdnak vagy II. Hengriknek tulajdonítják. A közékor-ban angolok és franciák, az újkor elején protestánsok és katolikusok küzdöttek érte. Ricard miniszter mellszobra ékesíti a várost. V. ö. N., ses rues, ses places, ses monuments (1869); Favre, Hist. de la ville de N. (1880.)