persa műeposz-iró, teljes nevén Abu Mohammed bin Juszuf Nizám ed-din, szül. Gendsében 1140., megh. 1203. Az akkori szeldsuk családból származó persa királyok udvari költője volt. Mintegy 20 ezer verssorból álló divánján, azaz verskötetén kivül öt nagyobb epikus költeményt szerzett. Ezek ahol öt kincsnek (pends gends), hol egyszerüen ötösnek nevezett költemények utolérhetetleneknek tartott remekei a persa irodalomnak. N. a persa műeposz megteremtője. Az ötös (khamsze) első műve az egészen vallásos oktató modoru Makhzan ul-Eszrár (a titkok tára), eredetiben kiadta Bland Makhzan ul'Asrár, Treasury of secrets, a poem in Persian (London 1844), 2-ik a Khoszrev u Sirip, Khoszrev persa király és a szép Sirin szerelmének története, német utánzatát meg irta Hammer (Bécs 1812, 2 köt.); 3. Medsnun u Leila, mely Medsnun és Leilának keleten példaszerüvé vált szerelmét tárgyalja; angolra fordította Atkinson (London 1836); 4. Heft pejker (a hét alak), hét verses novella, melyet Behrám gur persa király hét kedvese beszél el, a negyedik verses beszélyt, az orosz királyleány történetét, kiadta és németre lefordította Erdmann, Die Schöne vom Schlosse Muhammed Nisameddin dem Gendscher nachgebildet (Kazan 1832); 5. Iszkender Námeh (Nagy Sándor könyve), mely két részre oszlik, az első (megjelent Kalkuttában 1812.) inkább epikus tartalmu; egy részét német utánköltésben kiadta Rückert (1828.), a másik didaktikus (eredetiben kiadta Sprenger 1852-69.). V. ö. Bacher, Nisami's Leben. u. Werke (Lipcse 1872).
v fővárosa után Haiderabad, a legnagyobb brit hűbérállam a Dekan fensíkon, Bombay presidency, a közép-tartományok és Madras közt, 214,183, Barart is beleszámítva, ami azonban 1853 óta áll angol közigazgatás alatt, 260,071 km2 területtel. A N. átlag 380 m. magas, részint hegyes-erdős, részint halmos, részint sík föld. A hegyek nagyobbára a Godavaritól É-ra vannak és a Nizami Ghat Gavalghar nevü láncából ágaznak ki: Khandes disztriktusból Berar DNy-i részéig elnyúlik a Szahdsadri- vagy Adsanta-lánc; Dsalnánál az ÉNy-nak húzódó Dsalna-lánc és ennek ÉK-i folytatása a Nirmal-lánc; az ország közepén van a Balaghat-lánc, Haiderabadtól DNy-nak és K-nek húzódó ágakkal. Folyói a Godavari (l. o.) É-on és K-en, a Kisztna D-en; csakis ÉNy-on van néhány kisebb folyó, amelyek a Taptiba szakadnak. A kisebb folyókat zsilipekkel elzárják, hogy öntözésre alkalmasakká tegyék; a zsilipekkel alkotott tavak közül a legnagyobb a pakhal (50 km. kerület és 11 m. mélység). Ércekben szegény; ellenben a PenGanga és Uardha összefolyásánál, valamint az utóbbinak völgyében 12 m.-nyi vastag, de mindeddig nem bányászott széntelepek találhatók. Kitünő mészkövet törnek Sahabad környékén. Az éghajlat a nagy forróság dacára egészséges. A fő termékek: kitünő pamut, különösen Idlabad környékén, indigó, cukornád, rizs (8-féle), búza, kukorica, köles, szezám, ricinusz, mungóbab, dinnyék, ugorka, batáta, koriander, gyömbér stb. Mango- és tamariszkus-fákat csaknem minden falunál találni; azonkivül növelnek nagyobb számmal datolya-, palmira- és legyező-pálmákat, amelyekből a pálmabort, tarit, vagy mint az angolok korrumpálták, toddyt készítenek. - A lakosok száma 11.537.040 (Berart is beleszámítva 14.434.531), akik közt 10.315.249 hindu, 1.138.666 mohammedánus (az uralkodó néposztály, mivel az uralkodó, a nizam, mohammedánus), 27,845 dsain, 20,429 keresztény és mintegy 35,000 egyéb népfaj. A hinduk nagyobbára földmivelők, a mohammedánusok pedig tisztviselők és katonák. A székes főváros Haiderabad, nagyobb városok még Szikandarabad, az angol segélycsapatok állomása, a közelében fekvő sziklatemplomokról hires Adsanta, az egykori országok fővárosai: Varangal K-en, Bidar és Gubbarga Ny-on stb. Az ipar majdnem kizárólag kézi ipar, sok helyen jelentékeny. Bidar arany- és ezüstbetétes luxus-fémárukat, Aurangabad, Gulbarga stb. finom aranybrokátot, Daulatabad mellett Kagaszpur kitünő papirost készítenek. A kiválóbb export-cikkek: pamut, olajos magvak, aranyhimzések, bőrök és fémáruk, azonkivül gummi, katechu, festékanyagok és teakfa. Az egész ország 5 divizióra oszlik. Az angol befolyás következtében 1867. a közigazgatást, főképen adóügyekben, egészen átalakitották.
Történelem: Aurangzeb nagymogul birodalmában belső viszálykodásai közben Dekan helytartója Csin Khilics khán 1717-24. magát függetlenítette és mint önálló uralkodó halt meg 1748. A halálát követő trónvillongásokat az angolok arra használták föl, hogy a segélyükkel, trónra emelt Alitól megkapják az ugynevezett É-i szakarokat (uradalmakat); azonban az igényelt birtokokat véglegesen csakis 1788. szerezhették meg; a többi megmaradt Ali utódainak, akiket nizam néven neveztek. Mivel a nizam a Tippu Szahib elleni háboruban az angolokat segítette, 1792. Tippu birtokainak egy jelentékeny részét megkapta, ezt azonban már 1800. kényszerült az angoloknak visszaadni; ezt hivják ceded districtnek. 1857. a nizam ismét hű maradt az angolokhoz. Az utolsó szerződés, amit a nizam az angolokkal kötött, 1860-ból való; e szerint megkapta Solapurt, Dharasszeo és Raicsur-doab disztriktust, ellenben a Godavari balpartján fekvő birtokainak egy részéről lemondott. V. ö. Elphinstone, Hist. of India (1866); Elliot, Hist. of India, as told by its own historians (1867-77).
v. Neszbi, falu Heleb török vilajetben Sziriában, 2000 lak.; ismeretes azon csatáról, amelyben 1839 jun. 24-én Ibrahim pasa török vezér, a Hafiz pasa vezérlete alatt álló török sereget teljesen legyőzte.
város Khorasszán persa tartományban, a Binalud-hegységtől Ny-ra, termékeny síksák szélén, 10,000 lak.; egykori kereskedelme aláhanyatlott. A régebben hires türkiz-bányák 50 km.-nyire Maadannál vannak.
kisközség Árva vmegye vári j.-ban, 1217 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(Nizsnetagilszkíj szavod), város Perm orosz kormányzóság Verhoturije nevü járásban, a Tagil és vasút mellett, 29,860 lak., nagy vasművekkel és kohókkal. Az 1892-iki termelés volt 885,191 pud öntött vas, 543,067 pud nyers vas és acél; ládakészítéssel és jelentékeny kereskedéssel; réz- és platinabányászattal, bányásziskolával. 1725. Demidov alapította.
az ugyanily nevü járás székhelye Penza orosz kormányzóságban, a Lomov mellett, 8375 lak., gyufagyárral, harangöntéssel; gabona- és gyapju-kereskedéssel.
(Nizsnegorod), 1. kormányzóság európai Oroszországban, Tambov, Pensza, Szimbirszk, Kazán, Vjatka, Kosztroma és Vladimir közt, 51,274 km2 területtel, 1.438,605,1 km2-re 28 lak. A Volga balpartján fekvő kisebb rész alacsony, kevéssé termékeny, mocsarakban és erdőkben gazdag; a nagyobb, a Volga és Oka jobbpartján fekvő rész dombos és lassankint steppés vidékké válik. Tavai számosak, de nem nagyok. Az éghajlat mérsékelt, de nedves és vátlozó. A fő foglalkozás a földmívelés, állattenyésztés, sok helyen a halászat, némely helyen a gyümölcstermesztés és kertészet. A lakosok nagyoroszokon kivül cseremiszek (mintegy 2000), mordvinok (110,000) és tatárok (34,000). A gyáripar szintén fejlődésnek indult. Van összesen 338 gyár 16,2 millió rubel értékü árutermeléssel; a legkiválóbb iparágak: a malom-, szeszipar, gép-, bőr- és sörgyártás; továbbá mint házi ipar jelentékeny a fa-, vas-ipar és gyapjuszövés. A forgalmat a hajózható Volga és Oka, továbbá 63 km. hosszu vasúti hálózat mozdítja elő. A kormányzóság 11 járásra oszlik; ezek: N., Ardatov, Arzamasz, Balahna, Gorbatov, Knyaginin, Lukojanov, Makarjev, Szemenov, Szergacs és Vasszilzurszk.
2. N., az ugyanily nevü kormányzóság és járás meg püspökség székhelye, a Volga és Oka összefolyásánál, vasút mellett, 70,412 lak., 40 gyárral, a tobbi közt 2 gép-, 2 vasúti sín-, 2 öntöttacél-, 5 sörgyárral, hajóépítéssel, szeszgyárakkal; kikötővel a Volgán és Okán; jelentékeny só- (évi 5 millió rubel értékü forgalom), gabona-, középázsiai pamut-, tea- és halkereskedéssel; nagy sóraktárakkal; iparmuzeummal; iskolái közül a legkiválóbb a II. Sándor cárról elnevezett nemesi intézet (gimnázium). N. 3 részból áll; ezek: 1. A felső város 90-120 m. magas 3 dombon, amelyek egyikén, a Csasszovojon a Kreml áll; ebben van a kormányzói palota, az arzenál és a Minin-emlék (egy oszlop). A kremlt 4-20 m. magas falak (11 toronnyal) fogják körül; ezek mellett vannak az egykori árkok helyén a boulevardok. 2. Az alsó város e dombok alján és a Volga és Oka partján; ebben a Rozsdesztvenszkaja a fő utca. 3. A vásártér és tőle D-re a Makarjev-rész, a Volga jobb és Oka balpartján fekvő alacsony földnyelven (Sztrjelka); e városrészt a többiekkel egy hajóhíd, a Pjeszki-szigettel pedig, ahol a vas és halak számára való kikötő van, több állandó híd köti össze. A 40 ortodox templom közt kiválnak a Preobrazsenszkij (Minin síremlékével), az Archangelszkij és a Blagovjescsenszkij értékes régi képekkel és egyéb régiségekkel.
N. világhirre tett szert az országos vásárjával (jarmarka), az u. n. Makarjev-vásárral, amely hivatalosan jul. 27-én (15.) kezdődik és szeptember közepe előtt nem ér véget. A vásártéren 60 kőből épített háznégyszög áll 3000 bolthelyiséggel, amelyeket 1 1/2 km. hosszu boulevard két csoportra oszt és csatorna fog körül. E boulevard és az Oka közt van a nagyszerü vásári palota (1890. orosz stilusban). Ezen belső vásártéren kivül van az u. n. külső vásártér, amelyen 4000 kőből épített bolthelyiségen kivül két fából álló utcasor van a kiskereskedők részére. Mindezen helyiségek villamos lámpákkal vannak ellátva. A forgalomba hozott áruk közt mennyiségre és árra nézve is első helyen állanak a moszkvai szövetek, azután a fémek és fémáruk, szőrme-, bőr- és műiparáruk. A forgalom 1854-84-ig jelentékenyen emelkedett (1854-ben 581/2, 1884-ben 205 millió rubel); azóta az emelkedés alig észrevehető. 1891. a behozott áruk értéke 168.2 millió, a kivitt áruké 156.9 millió rubel volt; ebből esett 1000 rubelekben pamutiparcikkekre 21,634, gyapju és gyapjuszövetekre 14,814, vas és vasárukra 21,563; orosz árukra összesen 137,025, más európai árukra (főképen festékekre és gyógyszerészárukra) 6928, teára 14,672, bokharai, taskendi és khivai árukra 6656, persákra 2424 és kaukázusiakra 429. A vásár látogatóinak száma 2-300,000. 1896. országos (panorosz) kiállítást rendeztek N.-ban. V. ö. Buck, Der deutsche Handel in N. (Berlin 1895). A középkorban a Hanzának itt nagy raktárai voltak.
(Nice), 1. egykori grófság a Földközi-tenger partján Francia- és Olaszország közt; régen Provencehoz tartozott; 1388. megszerezte VII. Amadeus szavójai herceg; 1576. Filibert Manó a Doriáktól megvásárolt Oneglia hercegséggel és Tenda grófsággal bővítette, későbben pedig San Remo vidékével nagyobbíttatott meg. 1792. elfoglalták a franciák és 1796 jan. 31. Alpes Maritimes néven départementtá alakították és országukba beolvasztották, de 1814. kényszerültek azt Szárdiniának visszaadni. Az 1860 márc. 24-iki egyezség értelmében Ny-i része (2764 km2) visszakerült Franciaországhoz, amiért az Szárdinia helyett átvette a Monaco fejedelemség fölötti védnökséget: Monaco fejedelme pedig 1861 febr. 2. Mentone és Roccabruna helységeket (8444 lak.) 4 milló frankért eladta a franciáknak, akik az újonnan nyert területből Verdépartement Grasse járásának hozzácsatolásával Alpes Maritimes département-t alkottak, az olaszok pedig a birtokukban maradt részt Porto-Maurizio tartománnyá tették.
2. N., az ugyanily nevü járásnak, Alpes Maritimes départementnek és püspökségnek székhelye, a Földközi-tenger partján, a Paillon torkolatánál és vasút mellett, az É. sz. 43° 42' és a K. h. 7° 17 ' alatt, 88,273 lak., akikhez a téli évadban 10-15,000 idegen járul; jelentékeny virág-, továbbá déligyümölcs- és szőllőtermeléssel; műasztalos-műhelyekkel, olaj-, illatszer-, makaroni-, szalmakalap-, mesterséges virágkészítéssel és selyemfonással; élénk olajbogyó, -olaj-, déligyümölcs-, len-, selyem-, illatszer-kereskedéssel; többféle tudományos és jótékonysági egyesülettel, gazdag városi könyvtárral (közel 100,000 köt.), műkiállítással, természetrajzi gyüjteménnyel, csillagvizsgálóval és többféle iskolával. Fölvirágzását azonban főképen szelid éghajlatának köszöni. Az északi hegykoszoru a zord szelek ellen védi és csak a tenger, azaz D-felől van nyitva; ezen fekvésének köszönhető, hogy az évi középhőmérséklete 15.9°, a téli 9,5°, a januáriusi 8,4°, a juliusi 23.9°, a legnagyobb meleg 31°, a legnagyobb hideg 0,9°. A levegő páratartalma 61,4%, csakis márciusban és áprilisban a misztral száírtja ki a levegőt. Az évi csapadékmennyiség 838 mm.; a légnyomás évi átlaga 761 mm., a maximum 779, a minimum 735. E szelid éghajlaton kivül N.-t kedves, kies fekvése és vonzóvá teszi, amennyiben amfiteátrumszerüen emelkedő szőllőkkel, olaj-, citrom- és narancsligetekkel borított dombok fogják körül. A régibb, kisebb rész a nagy St. Réparate nevü székesegyházzal és szűk sötét utcáival a Paillon K-i oldalán terül el és háromszög alakban felhúzódik a 97 m. magas várhegyre, amelyen egy régi erőd romjai, ponpás ültetvények láthatók és amelyről gyönyörü kilátás élvezhető. A várhegy K-i oldalán van a 1751. alapított, Port de Limpia nevet viselő kis kikötő, amelyet a Boron-hegy meredek kiágazása választ el a villanfrancai hajóállomástól. A kikötő körül épült új városrész D-i végében van a Bellevue nevü tér; ebből 2 utca vezet a régi város felé; az egyik a Rue Ségurane, amely É-ÉNy. felé a Garibaldi szobrával ékesített szép Garibaldi- (azelőtt Napoleon-) térre visz, a másik a Chemin des Ponchettes, amely a meredek Rauba Capeu nevet viselő hegyfok megkerülésével a Promenade du Courshoz, szép kilátást nyujtó terrasszokból álló fasorhoz, azután a St. Fran françois de Paule nevü utcába visz, amelyben a szinház, a könyvtár és városháza stb. van. A fent említett két utcával egyközüen halad a tengerparton a Paillon-torkolatig a Boulevard du Midi, a Paillon balpartján pedig fölfelé a Boulevard Pont Neuf, Pont Vieux (a Garibaldi-térig) és Risso. Az új városrész, amelyben mindenütt kertek vannak az utcák felől, Ny-ra van a Paillontól, amelynek jobbpartján húzódnak el a St. Jean Baptiste és Place d'Armes nevü rakodók. Maga a folyó most egészen be van boltozva, az Avenue Masséna pedig, amelyet Masséna marsal bronzszobra ékesít, ki van szélesítve és pálmákkal beültetve. E mellett épültek a Casino Maicipale, pompás új épület téli kerttel, a szinház, a Cercle international, N. legszebb kávéháza és ezek mellett van a Masséna-tér, az idegenforgalom középpontja. Ebből indul ki a széles Avenue de la Gare, mely É-i és ÉNy-i irányban átszeli az új várost, mig DNy. felé a Quai Masséna vezet a pompás növényzettel borított Jardin Publichoz, ahonnan a tengerpart mentén Ny. felé a hosszu, pompás Promenade de Anglais vezet el és ahol a cölöpökön a tengerbe épített kaszinó-féle Jatée-Promenade is látható. A promenade des Anglais közepéről E. felé visz a hosszu Boulevard Dambetta és ebből ismét a Victor Hugo és Dubouchage nevü boulevardok ágaznak ki és KÉK. felé átszeli az új városrészt.
N.-t, az antik Niceaát v. Niciát, Kr. e. 300. a massiliaiak alapították azon győzelem örömére, amelyet a ligurokon kivívtak. A középkorban, midőn a Provencenek, főképen pedig N. grófságnak sorsában osztozkodott, fontos erősség számba ment. 1543. I. Ferenc a szárazföld felől és Khaireddin Barbarossa a tenger felől fogták ostrom alá és a citadella kivételével, el is foglalták és kirabolták. 1691. Catinat, 1706. Berwick és 1792. Anselme a franciák részére foglalták el. 1796-1814-ig Franciaországhoz, azután Szárdiniához tartozott. 1860 óta ismét Franciaországé, 1887 febr. 23. erős földrengés egy részét lerombolta. N. újabban gyakran koronás főknek találkozási helyül szolgált. 1896 márc. Faure elnök és az orosz trónörökös találkoztak itt.
hivatalos rövidítése New-Jersey É.-amerikai állam nevének.