kerület Norvégiában, Bergentől É-ra a tengerparton, 18,510 km2 területtel, 87,839 lak., D-i részébe benyulik a Sogne-fjord; belsejét zord hegyek takarják; rajtuk van Norvégia legnagyobb glecsere, Jostedels-Brä (l. o.). Járásai: Sogne és Söndfjod-Nordfjord. Egyedüli városa Florö.
kerület Norvégiában Nord-land, Jemtland, Söndre-Trondhjem és a tenger közt, 22,700 km2 területtel, 81,529 lak., akik halászattal és a hegyek közt fekvő völgyekben földmíveléssel foglalkoznak. Járásai: Stjör- és Värdalen, Inderöen és Namdalen. Városai: Levanger, Stenkjoer és Namsos.
Schleswig-Holstein Ny-i partja előtt az Északi-tengerben fekvő sziget Husum és Pellworm közt, 45 km2-nyi területtel, termékeny talajjal, repce- és szarvasmarha-kivitellel. A sziget még a XIII. sz. elején 80 km. hosszu és 60 km. széles volt, de az idők folyamán, különösen 1362 és 1634., midőn 6400 ember és 50 db marha pusztult el, a tenger erős hullámzása következtében részint elmerült, részint darabokra szaggattatott. Máig is fennáll felőle; 1. N.; 2. Nordstrandisch-Moor; 3. Pellworm (l. o.) és 4. a Halligen. Mindezen szigetek Schleswig-Holstein porosz tartomány Husum nevü járásához tartoznak. V. ö. von Bertouch; vor 40 Jahren. Natus u. Kultur auf der ostfries. Insel N. (1891).
homokzátony a Themze torkolatában, Sheernesstól 5 km.-re.
l. Noricum.
(ang.,) a. m. nem korlátozás, az elmegyógyászatban használatos kifejezés annak megjelölésére, hogy a betegek kezelésénél mekanikus kényszert nem alkalmaznak.
l. Oceania egyik szigete Új-Kaledonia és Új-Zéland közt, az előbbitől 785 km.-nyire, a kis Nepean és Philip-szigeteket is beleszámítva 43,5 km2 területtel. Kikötője nincs; csakis a Sydney- és Cascade-öblöknél közelíthető meg, de viharos időkben egyáltalán nem lehet hozzáférni. A fensíkot alkotó sziget legmagasabb csúcsa a Pitt-hegy (317 m.). N.-ot buja növényzet takarja; a sajátságos alaku N.-i fenyők (Araucaria excelsa) pompás erdőket alkotnak. 1774. Cook fedezte föl. 1788-1842. kevés megszakítással deportáltak laktak rajta. 1842. elnéptelenedett. 1856. a Bounthy hajó fellázadt matrózait telepítették rá. Ezeknek utódai (mintegy 600) laknak rajta most. Idegennek a szigeten megtelepednie nem szabad. - 2. N., Anglia egyik grófsága az Északitenger, Suffolk, Cambridge és Lincoln közt, 5487 km2 területtel, 456,474, 1 km2-re 80 lak. Ny-i részét mocsárok (fens) takarják, amelyekből már sokat kiszárítottak. Az angol alföldhöz tartozó grófság folyóvizei a Yare a Weunsummel és Bureral, meg az Ouse a Wisseyjel és Narrel. Éghajlata valamivel zordabb, mint a szomszéd grófságoké. A megmívelt föld az egész területnek mintegy 80 %-át teszi; ebből 177,325 ha. esik a gabonanemüekre, 107,194 ha. pedig a rétekre. Fő termékei a búza és az árpa. Az állattenyésztés fontosabb ágai a szarvasmarha (117,500 db.), juh (560,000 db.) és sertéstenyésztés (114,000 db.). Ezenkivül a halászat is, különsen a heringhalászat (Great-Yarmouthnál) sok kezet foglalkoztat. A legelterjedtebb iparág a malomipar; vannak azonkivül, különösen a fővárosban, Norwichben vászon-, gyapju- és selyemszövők is; de a többi angol grófsághoz képest a N.-i ipar nem igen tesz számot. - 3. N., két countra az É.-amerikai Egyesült-Államokban és pedig massacheussetsben (1165 km2 ter., 98,000 lak., Dedham székh.) és Virginiában (1295 km2 ter., 60,000 lak., N. székhellyel). - 4. N., az ugyanily nevü country székhelye és kikötővárops az Elizabeth partján, 51 km.-nyire a nyilt oceántól, vasút mellett, a mellette levő Berkleyt és a szemben levő Portsmoutht is beleszámítva, 52,038 lak., jelentéktelen iparral, de élénk kereskedéssel, amelyet a princess-Anna- és az Albemarle-Chesapeake-csatorna is előmozdítanak. Fő kiviteli cikkei a pamut, továbbá fa, dohány, terpentin, osztriga és korai gyümölcs. Gosport külvárosában az unio hajógyára és hajóskórháza van. Kiválóbb épületek: a városház gránit homlokzattal és 34 m. magas kupolával, a N.-i akadémia, a kat. teol. szeminárium a vámház stb. 1705. alapíttatott. Az 1861-iki polgárháboru az itteni hajógyár fölégetésével kezdődött.
angol hercegi cím, mely a Howard hires angol nemzetséget illette meg. Az első N.-ok a Bigod-törzsből származtak, melynek magva szakadván, I. Eduárd ötödszülött fiát, Brotherdon Tamást (1300-1338) N. grófjává nevezte ki. Ennek női ágon való unokája, Mowbray Tamás, N. és Nottingham hercege, 1420. legidősb leányát, Margitot férjhez adta sir Howard Róberthez. Utódaik közül a történelemből kiemelkednek a következők: János, Howard Róbert fia, mint a Lancaster-háznak esküdt ellensége, IV. Eduárd alatt az ország főkapitányának rangjára emelkedett III. Rikárdot trónkövetelő korában támogatván, jutalmul 1483. megkapta a főmarsalnak és N. hercegének címét. 1485 aug. 22. Bosworth mellett III. Rikárddal együtt elesett, mire a parlament halála után honárulónak nyilvánította és családját a hercegi címtől megfosztotta. - Fia Tamás, a boswothi csatasíkon VII. Henriknek kezébe esvén, három évig raboskodott. Kiszabadulván, mint Surrey grófja 1495. haddal támadta meg Skóciát, melynek királya, IV. Jakab, őt páros viaskodásra szólította volt. Lassankint az új rend támasza, 1501. pénzügyminiszter, 1513 szept. 9. Flodden mellett leveri a skótokat és jutalmul VIII. Henriktől visszakapja a N. hercegek címét. Megh. 1524 május 21. - Legidősebb fia, Tamás, (szül. 1474., megh. 1554 aug. 25.), hatalmas tagja az angol katolikus pártnak. Már 1513. főtengernagy, a floddeni csatában az elővédnek parancsnoka, 1521-23. a pártos irországiak réme. 1522. Franciaországban is kikötött, Bretegneon és Pikardián keresztül egészen Páris közelébe hatolt, de Vendôme herceg elől meghátrált. Visszatérve előbb apjának utóda, majd pecsétőr lett. VIII. Henriknek saját unokahugával, Boleyn Annával kötendő házasságát előmozdította ugyan, de mikor az új királynő a reformációhoz hajlott, Howard Tamás lett legádázabb ellensége és a királynő elleni bűnpörben, mint a vizsgáló bizottság elnöke, maga mondotta ki rája a halálos itéletet. Midőn a katolikusok az északi tartmányokban fellázadtak, erélyesen járt el velök szemben, de a legyőzöttek részére királyi kegyelmet is eszközölt ki. Következett VIII. Henriknek házassága Howard Katalinnal és a protestánsok elleni mozgalom, melynek lelke Howard Tamás lett. Állásában annyira kegyetlenkedett, hogy dacára Skóciában és Franciaországban szerzett minden érdemeinek, börtönbe került és csak nagy nehezen kerülte ki a vérpadot. Legidősb fiát ki is végezték, őt csak a király hirtelen halála mentette meg, de igy is csak Mária királynó trónra léptével kapta vissza régi befolyását. Utolsó ténye Wyat Tamás felkelésén aratott győzelme volt. - Unokája, Tamás, N. negyedik hercege, szül. 1536., megh. a vérpadon 1572. Eleinte nagy kegyben volt Erzsébet királynőnél, de kegyvesztetté lőn, amiért előbb Stuart Máriának keze után vágyódott, majd ismét levelezésbe lépett a fogoly Máriával, sőt egy katolikus ligát tervezett, melyben a pápát, II. Fülöpöt és Alba herceget is frigybe vonta, hogy Máriát ki lehessen szabadítani. Ekkor fogták pörbe és kivégezték, családjának javait pedig elkobozták. - Unokája, Tamás, Arundel grófja (l. Arundel). - Károly, N. tizenegyedik hercege, szül. 1746 márc. 15., megh. 1815 dec. 16. 1780. a katolikus vallásnak hátat fordított, hogy a parlamentbe juthasson, hol mint North és Pitt miniszterek ellenlábasa lépett fel. Ugyanily szerepet játszott 1786 óta a felsőházban, hová mint atyjának a hercegségben való utóda került. Gyermektelen lévén, rangja és vagyona egy rokonára, Howard Bernát Eluárdra szállott (szül. 1765 nov. 21., meg. 1842 márc. 16.), aki mint első katolikus peer került a főrendiházba. - Ennek fia, Károly Henrik, N. tizenharmadik hercege, szül. 1791 aug. 22., meghalt 1856 febr. 18. 1829. mint legelső kat. vallásu képviselő lépett az alsóházba, de már 1837. tárnokmester, 1841-ben Maltravers lord néven Anglia peerje; kat. létére határozottan szembeszállott a klerikális törekvésekkel, megszavazta az 1851-iki papi törvényt, utoljára pedig a protestáns hitre tért át. 1852. a Russell-kabinettel együtt ő is lemondott, de már 1853. az Aberdeen-minisztériumban Lord-Steward lett. - Elsőszülött fia, Granville Henrik, N. tizennegyedik hercege, szül. 1815 nov. 7., megh. 1860 nov. 25., a parlamentben liberális programmal a katolikus érdekeket védelmezte, de a parlamentnek 1852. történt feloszlatása után visszavonult a közügyek teréről. Címe 1847 dec. 27. fiára, Howard-Fitzallan Henrikre szállott, aki N.-nek ez idő szerint való és tizenötödik hercege.
l. Díszfenyő.
másként Noricus ager is, dunamelléki római tartomány. Határai voltak: északon Germania (Danuvius), keleten Pannonia (Mons Cetius), délen Pannonia és Itália (Savus és Karni-Alpok), nyugaton Rhaetia és Vindelicia (az Aenus folyó). Tehát a modern állapotokkal egybevetve, magában foglalta Alsó- és Felső-Ausztriát, Stájerország legnagyobb részét, Karintiát, Krajnát, a Puster- és Inn-völgyeket, a Pinzgaut és Salzburgot. Hegyei voltak az egészet beágazó Nóri-Alpok (Alpes Noricae), köztük első sorban a Mons Cetius (Kahlenberg és Bécsi-erdő) és a Mons Ocra (Birnbaumi-erdő). Az ország hirneve és természetes gazdasága nem annyira a földmívelés, mint a bányászat terén mutatkozott; a nóri vas és nóri acél mindenfelé hiresek voltak és kivált a lauriacumi fegyvergyárban találtak értékesítésre. Azonkivül még nagy mennyiségü sót bányásztak és marhát tenyésztettek. Lakosainak zömét a tauriszkok kelta törzse alkotta, csak a rómaiak nevezték el a benszülötteket Noreja városáról (Norici). Hozzájuk csatlakoztak később a bójok, akiket azonban a rómaiak megjelenésekor a géták már kiirtottak vagy beolvasztottak volt. Egyes különálló nagyobb törzsekül említtetnek: a sevákok az Inn és Duna közt, a halaunok a mai Salzburg környékén és területén, az ambidrávok a Dráva völgyében. Egy ideig független királyok uralkodtak N.-ban, akik a rómaikkal Aquileján keresztül állandó kereskedelmi összeköttetésben állottak. De miután Tiberius és Drusus Rhaetiát meghódoltatták, Kr. e. 15. rákerült a meghódolás sora N.-ra is, mely egyébként egy teljes évszázadnál tovább nem alkotott tulajdonképeni provinciát, hanem császári koronaországot, végre aztán Marc Aurel idején (Kr. u. 161-180) császári tartomány lett és 3 dunai hajóraj, erődök és gyarmatok segítségével igyekeztek azt biztosítani. Nevezetesebb városai, melyek csaknem kivétel nélkül az Augusta Vindelicorumból Vindobonába vezető út mentén, a Danuvius mellett feküdtek, a következők: Joviacum, Ovilaba (Wels), Lauriacum (romok Lorch közelében), Arclape, Namare és Cetium erősség. Délnek: Bedanim és Juvavum (Salzburg), végül Noreja (most Neumarkt) a politikai főváros és Virunum (most Maria-Saal, északra Klagenfurttól) az összes keleti havasalji vidéknek legjelentékenyebb városa.