Skandinávia germán eredetü lakói, szorosabb értelemben véve azonban ama kalóz-csapatok, melyk a skandináviai partoktól a IX. sz. kezdete óta huzamosabb időn át Európának nyugati és déli, később délkeleti tengerpartjait is elárasztották, s melyeket a németek és franciák N.-nak, az angolok, dánok és az irek ostmannoknak hívtak. Önönmagukat ezek a kalózok « vikingar»-ok vagyis harcosoknak nevezték. Már Nagy Károly idejében ellátogattak a frank birodalom partjaira. Lodbrock Ragnar hires kalandor támadásival arra kényszerítette a császárt, hogy országa partjait megerősítse és hajóhadat építsen. Károly halála után (814) a N. a darabokra bomlott frank birodalom ostorává lettek. Kopasz Károly uralkodása alatt Franciaország több helyén megvetették lábukat, igy p. Oissel szigetén (a Szajna torkolatánál), Noirmontieren (a Loire torkolatánál) s mindkét táborból minden irányban folytattak rablóhadjáratokat: Pásist három ízben (845, 857, 861) megsarcolták, a Garonne folyón Toulouse-ig felhatoltak s 859. a Rhône folyón is végig eveztek. Kopasz Károly csak nagy összegek árán tudta őket visszavonulásra birni. Az ő idejében Németországban is Haslon (Aschloh), a Maas folyó mellett emelt sáncaikban befészkelték magukat s innét messze földre pusztították az országot, különösen Aachen, Köln, Trier, Metz, Bingen, Mainz és Worms városokat; állítólag Svájcba is elhatoltak és a hagyomány szerint a Hasle-völgyben is megtelepedtek. 880. az Elbe mellett vívott csatában a Liudolf vezérlete alatt küzdő szász sereget tették tönkre s Károly 886. pénzzel és terület átengedése által birta őket visszavonulásra. Ezen sikereiktől vérszemet kapva, még merészebb vállalatokba fogtak, de ekkor 891. Arnulf császártól a Dyle melett fekvő Löwen táján ütött táborukban nagy vereséget szenvedtek s igy legalább Németország megszabadult tőlük. Annál jobban pusztították most Franciaországot. 900 óta egyes csapatok a Norvégiából, Möre mellől származó Rollo (Rolf) vezetőjük alatt ismételve felhatoltak Párisig és Rouenben is megfészkelték megukat. Együgyü Károly, hogy tőlük megszabaduljon, 912. Gizella leányát Rollóval összeházasította és nagy területet (l. Normandia) engedett át neki megtelepedés végett. Rollo letette a hűbéri esküt és fölvette a kereszténységet, melyben Róbert nevet kapott. Ezentül ezek a letelepedett N. erős védőfalul szolgáltak ellenséges támadásokkal szemben s rövid idő alatt elsajátították a francia nyelvet és szokásokat. V. ö. Depping, Histoire des expéditions maritimes des Normands et leur établissement en France au Xme siecle (2. kiadás Páris 1843).
Anglia hosszabb ideig volt kitéve a N. rablásainak, mint Franciaország. Egbert angolszász király halála után (836) Northumberland- és Merciában fészkelték be magukat és hatalmuk a hazájukból bevándorolt új rajok által erősbödve, az angolszászok függetlenségét nagyban veszélyeztette. A bölcs és vitéz Nagy Alfréd (871-901) megzabolázta ugyan őket, de utódjai alatt újból elárasztották az országot. Ethelred király olyformán próbálkozott tőlük megmenekülni, hogy szt. Briccius éjszakáján (nov. 13.) egész Angliában a N.-at megölette, de ez a tömeges mészárlás sem vezetett célhoz. Nemsokára Sven dán király Ethelred angolszász királytól (978-1016) elragadta az ország nagy részét és Sven fia, Nagy Kanut, ki már Dánia és Norvégia király volt (1016), meggyilkoltatása után Angliának egyedüli ura lett. Halála után (1035) a nemzet Ethelred fiát, Eduárdot emelte trónra, ennek halála után pdig Harald, egy normann kegyelt fia foglalta el a trónt. Ez ellen azonban Vilmos, Normandia hercege, Rollo egyik leszármazottja, 1066-ban 60.000 normann harcost vezetett Angliába, mire Haraldot és hadát okt. 14. Senlac mellett legyőzte és Angliát a francia N.-nak alávetette. (L. Nagy-Britannia történetét.) A szászok szolgaságra jutottak, mig végre idővel mindkét nép összeolvadt. V. ö. Wheaton, History of the Northmen from the carliest times to the conquest of England (London 1831); Worsaage, Dänen und Nordmänner in England stb. (Lipcse 1852); Thierry, Historie de la conquęte de l'Angleterre par les Normands (új kiadás Páris 1883, 4 köt.); Freemann, History of Norman conquest of England (2. kiadás London 1877, 5 kötet).
A N. a Közép-tengeren is már a IX. sz.-ban előnyomultak s az iberi félsziget partjait pusztították, de itt a nyugati gótok és az arabok bátran szembe szálltak velük; a baleári szigetek, Afrika, Itália, Görögország és Kis-Ázsia azonban sokat szenvedtek tőlük. A XI. sz. elején francia normann zarándokok, akik a Garganus (Monte Gargagno) hegyén levő szent barlanghoz zarándokoltak, útközben Capua, Nápoly, Benevent és Salerno hercegeit segítették egymás ellen és a görögök, valamint a szaracénok ellen viselt harcaikban s vitézségük révén nagy befolyásra emelkedtek déli Olaszországban. 1027. Sergius nápolyi herceg egy termékeny földrészt ajándékozott nekik, hol Aversának vetették meg az alapját, ahol Rainulf gróf alatt független grófságot alapítottak. Hazájukból lekerült seregek által megerősödve, különösen Hautevillei Tankréd tiz fia alatt harci vállalataikat kiterjesztették. 1038. a görögökkel szövetkeztek s elvették Szicilia szigetét a szaracénusoktól; midőn azonban a görögök bátor szövetségeseikkel a zsákmányt megosztani vonakodtak: akkor ezek fegyverrel elfoglalták Apuliát (1040-1043), melyet mint meghódított tartományt maguk között felosztották s a vitéz Vaskaru Vilmost Apulia grófjává választották. Vilmos halála után (1043) testvére, Drogo állott a N. élére s ennek meggyilkoltatása után a harmadik testvér, Humfréd lett a vezérük, aki alatt aztán a N. 1053 jun. 18. IX. Leo pápát a Civitella mellett vívott csatában legyőzték s elfogták; erre azonban Beneventben a szentszéknek fizetendő évi adóra kötelezték magukat, déli Itáliának pedig elfoglalt összes tartományait, valamint a jövőben elfoglalandókat hűbérül vették a pápától. Róbert Guiskard (a. m. a ravasz) 1056-85. elfoglalta egész déli Olaszországot, és hercegi címet vett föl, I. Roger testvére pedig Sziciliát ragadta el az araboktól. Roger fia II. Roger, unokaöccse Bohemund halála után, az összes normann birtokokat egyesítette jogara alatt és 1130. II. Anaklet pápától Palermóban Nápoly és Szicilia királyává megkoronáztatott. Utódai 1189-ig uralkodtak e szép országban, mely azután a Hohenstaufokra, VI. Henrik császárra szállott át. V. ö. Delarc, Les Normands en Italie (Páris 1883); Barlow, History of the Normans in South Europe (London 1886); Giesebrecht, Geschichte der deutschen Kaiserzeit; Heinemann, Geschichte der N. in Unter-Italien und Sicilien (I. köt. 1894); Büdinger, Die Entstehung des Königreichs beider Sicilien (Sybels historische Zeitschrift 8. köt.); Schack, Die Normannen (2. köt.).
A N. kelet felé is vonultak rabló-hadjáratokra Rhosból (Svédország) és a Balti-tenger körül lakó népeket, a finneket, eszteket s szlávokat korán tették adófizetőikké. Itt «szövetségesek»-nek, varingok (varägok) hivták őket. (L. Oroszország.) Igen érdekes a N. kalandozása az Atlanti-oceán északi és nyugati szigetein és partvidékein. Miután az Orkney és Shetland szigeteket elfoglalták, fölfedezték a Faröer szigeteket s innét 860 körül Naddodd került először Izlandba, melyet Harfagar Harald norvégiai király kényszeruralma idejében az elégületlen kivándorlók rövid idő alatt benépesítettek. De még Izlandon tul is elhatoltak a N. A «Vörös» Erich 986. telepedett meg a már 876. fölfedezett Grönlandban s Leif nevü fia «Vinland»-ba, Észak-Amerika partjára is ellátogatott, melyet az ott vadon talált szőllőről nevezett el igy. Karlsafna Thorfinn 997. állandó telepet akart Amerika földjén alapítani, de ebben a skrälingok (eszkimók) támadásai gátolták meg őt. Más izlandbeliek tovább délre, egészen Hvitramannalandig (a mostani Karolináig) hatoltak előre; ezen utakat azonban, mivel nagy veszélyekkel voltak összekötve, gyakran nem ismételhették meg s igy ezen fölfedezések hire később teljesen feledésbe mentek. Sőt a grönlandi telepedés is tönkre ment a XIV. sz.-ban, s csak Izlandban emelkedtek a N. gyarmatai tekintélyes kulturára.
(Iles Normandes, Channel Islands), angol sziget-csoport a La Manche-csatornában, Normandia és Bretagne közt. Részei: Jersey (l. o.), Guernsey (l. o.), Alderney (l. o.), Sark szigetek, néhány kis sziklasziget és pár zátony. Területük 196 km2, lakosaik száma 92.234. Partjaik nagyobbára igen meredekek (egész 50 m.-nyi magasak). Földjük, dacára a gránit talajnak, az enyhe oceáni időjárás következtében jól megtermi a gabonát, zöldséget és gyümölcsöt. Burgonya és szőllő a fő kiviteli cikkek. A szarvasmarhatenyésztés szintén fontos. Egyéb foglalkozási ágak a halászat, osztrigafogás, hajózás és kereskedés. A N. fontos sztratégiai pont; a kontinentális zár idejében a csempészet leginkább itt virágzott. A hivatalos nyelv a francia. Bár az angol korona uralma alatt állanak, nem tartoznak a birodalomhoz, hanem inkább két köztársaságot (Bailiwicks) alkotnak, külön alkotmánnyal és kiváltságokkal és csaknem teljes vám- és adómentességgel. Minden férfi 17-65. évéig nemzetőri szolgálatra köteles. Minden Bailiwickben a közigazgatás élén egy Lieutenant-Governor és egy Bailiff vagyis biró áll, akit az angol korona nevez ki.
1. város York angol grófságban Nyugat-Ridingban, 17 km.-nyire Leedstől, több vasút mellett, 10.234 lak., szénbányákkal és vasiparral. - 2. N., város Wueenslandban, 50 km.-nyire fölfelé a Norman folyó torkolatától, kikötőváros, mely a Conclurry arany- és rézbányáinak, meg Etheridge és Croydon aranymosó telepeinek kereskedelmét közvetíti.
a skandináv mitologia három nőalakja, a sors óriás alaku képviselői. A három nőtestvér közül Urdhr a mult istennője, Verdhandi a jelené, Skuld a jövőé; mind a hármat együtt Urdhir (angolszász wyrd, ó-felnémet wurt) néven is nevezik. Asgardban tartózkodnak az Yggdrasill fa alatt levő forrásnál; ők határozzák meg az emberek sorsát.
(Luleâ-lân), Svédország legészakibb és legnagyobb kerülete 106.818 km2 ter. (amiből 6700 esik a vizekre), 108.406 lak. A szárazföldi felületnek 70%-a kopár hegyekből és terméketlen vidékből áll; a szántóföld csak 0.3, a rétek 1.7 és az erdők e felületnek 28%-át teszik. Fontosak e vidékre nézve a gellivarai ércbányák; egyebütt a fő foglalkozás az erdőgazdaság. Főhely Luleâ. N. az egykori Westerbotten és Lappföld nevü vidékeket foglalja magában.
Montgomery county székhelye Pennsylvania É.-amerikai államban, 22 km.-nyire Filadelfiától, Shuylkill balpartján, vasút mellett, 19.791 lak., vaskohókkal és olvasztókkal, gyapju- és pamut-fonókkal, hengerművekkel, sör- és üveggyártással, őrlőmalmokkal, női collegedsel, nagy hangversenyteremmel és állami őrültek házával.
város Ostergötland svéd tartományban, a Bravik-öbölnél, a Motala partján, vasút mellett, 34.114 lak. A város fölött a Motala 3 vizesést alkot, amelyeket gépek hajtására használnak és ezért lett N. Svédország egyik legiparosabb városa. Gyárainak száma körülbelül 90; ezeknek évi termelését 16 1/2 millió koronára becsülik. A kiválóbb iparágak: posztószövés, pamutfonás és szövés, cukorfinomítás, vászon-, musszlinszövés, dohány-, papirgyártás, öntött és kovácsolt vascikkek készítése és hajóépítés; közelében pedig a festői fekvésü Finspaangban nagy ágyuöntők vannak. A Motalán a 4.4 m. mély járatu hajók a városig följöhetnek. A főbb kiviteli cikkek: zab, fák, nyers vas és vasáruk, továbbá gyapju- meg pamutkelmék és papir; beviteliek: a gyárak számára szükséges nyerstermények, szén és gyarmatáruk. A széles utcákból álló városnak van egy nagy parkja, két kórháza, női börtöne és javító intézete. A svéd rendek 1604., 1769. és 1800. itt tartották gyüléseiket. 1719. erődítményeit végleg lerombolták.
Svédország történelmi felosztása szerint 3 tartományának egyike és pedig a legészakibb fekvésü. A következő 8 vidéket foglalja magában: Gestrikland, Helsingland, Medelpad, Angermanland, Jemtland, Herjeádalen, Westerbotten és Lapföld.
község Zágráb vmegye samobori j.-ban, 1191 horvát lak.
város Loire-Inférieure francia départementban, 32 km.-nyire Châteaubrianttól, az Erdre és vasút mellett, 5346 lak., szénbányával.