l. Haranghang.
Hermann, német orvos, szül. Alt-Lietzegörickében 1841 szept. 28. Berlinben tanult és promoveált, majd egyetemi magántanár lett előbb Königsbergben, majd Berlinben és Boroszlóban, 1882. pedig a klinikai orvostudomány rendes tanára a bécsi egyetemen. N. kiváló érdemeket szerzett a gyógyszertan és a belgyógyászat terén; művei: Handbuch der Arzneimittellehre (Rossbachhal, 7. kiad. Berlin 1894); Topische Diagnostik der Gehirnkrankheiten (u. o. 1879); Beiträge zur Physiologie u. Pathologie des Darms (u. o. 1884). 1894 óta többekkel kiadja a Specielle Pathologie u. Therapie folyóiratot.
János báró, belga államférfiu, szül. Messanezben (Luxemburg) 1805 jul. 3. megh. Berlinben 1881 szept. 16. Jogi tanulmányait Lüttichben végezte, mire mint ügyvéd Brüsszelben telepedett le. Élénk részt vett a németalföldi kormány ellen megindított küzdelemben s kiváltképen 1829 és 1830. mint a Courrier des Pays-Bas főszerkesztője nagy befolyással volt az ügyek fejlődésére. Az ideiglenes kormány az alkotmányozó bizottság tagjává nevezte ki, amelyben az alkotmánytervezetet dolgozta ki az elszakadt tartományok részére. Azután a kongresszus tagjává, 1830 nov. pedig a diplomáciai bizottság tagjává választották. Mint a Van de Weyer kabinet külügyi hivatalának főtitkára kieszközölte a londoni kongresszuson a Belgiumra annyira kedvező 18 cikkelyt. Főtitkári állását 1837-ig megtartotta s őt tekinthetjük Belgium külügyi politikája főintézőjének ezekben az években. A képviselőházban a mérsékelt párt vezére volt. 1837. a közmunkák és posták minisztere lőn; mint ilyen a belga vasúti hálózatot alkotta és minden tekintetben kiváló szervező tehetségnek bizonyult. 1843. egy u. n. katolikus-szabadelvü kormányt és pártot teremtett, melyet azonban 1845. a szabadelvü ellenzék megbuktatott. Erre aztán berlini követté nevezték ki, ahol a jó viszonyt Németország és Belgium között minden tekintetben megszilárdította. Művei közül megemlítendők: Essai historique et politique sur la révolution belge (Brüsszel 1833, 2 köt., 4. kiad. 1876); Péage des routes (u. o. 1838); Travaux publics en Belgique 1830-39 (u. o. 1840); Statistique de la Belgique (u. o. 1848) V. ö. Juste, Le baron N. (Brüsszel 1875). - Alfonz öccse, szül. 1815., eleinte a brüsszeli felebbezési törvényszéknél működött; 1855 márc. 30-tól 1857 nov. 9-ig pedig igazságügyminiszter volt és kivált a kolostortörvény (Loi des convents) hozatala alkalmával tünt ki ultramontán buzgósága által. 1871. a Langrand-szédelgésbe volt belekeveredve. 1859 óta ultamontán képviselő; 1844. az államminiszteri címet kapta.
Münst., a Nothosauridae családjába tartozó óriási gyíknem, amelynek igen sajátos alakja volt, hosszu nyaka és hosszura nyult keskeny koponyája. Az állkapcsokban elül keskeny, hosszu fogai voltak; a koponya hátsó részén pedig különösen szembeötlők a nagy hortyogónyilások (Schläfengruben). Kizárólag a triasz-időszakban élt. A legközönségesebben ismert faja a N. mirabilis Münst., amely legalább is 3 m. hosszu volt; ez a kagylómészben elég gyakori, hazánk területeiről azonban még eddig ismeretlen.
az őshalakhoz tartozó haránt száju cápák egyik családja, ahová egyetlen nem négy fajjal tartozik. Notidanus (Hexanchus) griseus Cuv., hat pár kopoltyunyilással, 3.8 m. hosszu. - N. (Heptanchus) cinereus Cuv., hét pár kopoltyunyilással. Csak 2.25 m. hosszu, u. o. él.
(lat.) a. m. tudósítás, értesítés, közlés.
(lat.) a. m. ismeret, fogalom.
(gör.) a. m. higrométer (l. o.)
több kiváló szt. Benedekrendü szerzetesnek neve St. Gallenben. Mint rendjüknek díszei különösen felemlítendők: 1. N., boldog (Balbulus a. m. hebegő melléknévvel), szül. 830-840 között Elggben (Zürich kanton), megh. 912 ápr. 6. A tudományok körül való fáradhatatlan működésén kivül különösen az egyházi zenében szerzett magának érdemeket. Alapítója és költője az u. n. Sequentiáknak, melyeket legnagyobbrészt maga zenésített meg. - 2. N. (Physicus a. m. orvos melléknévvel), orvos és festő. A X. sz. közepén élt a st. galleni kolostorban, megh. 975 nov. 12. A szerzet templomát freskókkal festette be és számos kéziratot festett iniciálékkal díszített fel. Számos himnuszt is tulajdonítanak neki. Orvosi ismeretei folytán I. Ottó császár udvarában nagy tekintélye volt. - 3. N., prépost, később lüttichi püspök, tekintélyes mint tudós és politikus. Megh. 1008 ápr. 10. - 4. N., Labeo (nagyajku) v. Teutonicus (német). Megh. 1022 jun. 29. pestisben. A német nyelv ápolása körül nagy érdemei vannak, amennyiben számos bibliai és más tárgyu munkát németre fordított és német nyelven magyarázott. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (IX. köt., 535-7. old.).
(N. nuovo), város és az ugyanily nevü járás székhelye Siracusa (ettől 25 km.-nyire) olasz tartományban, 6 km.-nyire a Jóni-tengertől, vasút mellett, (1881) 15,925 lak., termékeny környéken nagy mandulafa-ültetvényekkel. A mostani N. város 8 km.-nyire van N. Vecchiótól, azon helytől, amelyet 1693. a földrengés rombolt szét. Egykoron fővárosa volt ama 3 kerület egyikének, amelyekre Szicilia föl volt osztva.