(lat.), az a szám, amelyet valamely társulat, testület tagjainak száma meg nem haladhat. Nagy szerepet játszik a N. az ügyvédségnél, ahol a N. és a nálunk érvényes szabad ügyvédeskedés rendszere mindeddig közelismeréssel el nem döntött vitás kérdés.
l. Gyöngytyúk.
ókori tartomány Afrikában, a mai Algeria, határai voltak É-on a Földközi-tenger, K-en a régi Karthago területe (római közigazgatási nyelve provincia Africa) egészen a Tusca folyóig, D-en Gaetulia és belső Libia, Ny-on Mauretania (elébb az Ampsaga, később a Mulucha folyóig). A lakosok nomád természetének megfelelőleg, városok és nagyobb helységek aránylag későn és nem nagy számmal keletkeztek. Őslakóit a történet numidáknak nevezi, némelyek szerint keletázsiai népfaj, mások szerint a tengerpartra kivándorolt afrikai bentlakók. Eleinte csaknem kizárólag nomád életet éltek, nyájaikkal és gulyáikkal a kövér legelőkön föl és alá vándorolván, csak később adták magukat a gazdag őstermékek (búza, bor, déli gyümölcsök, ércek és kőbányák) értékesítésére és forgalomba hozatalára. A numidák, bár nyelvben, szokásokban és erkölcsökben teljesen egységes népet képeztek, mégis két főtörzsre oszlottak: massylokra és massaesylokra. Amazok az Ampsaga folyótól K-re az igazi N.-ban laktak, emezek az ország azon részében, melyet később Mauretaniához csatoltak. Jellemök vitéz, harcias és ügyes volt (a N.-i lovasok félelmetes ellenség és megbecsülhetetlen szövetséges hirében állottak); országuk hosszu időn által látta el a római arénát fenevadakkal (kivált oroszlánokkal) és a piacot csemege-szárnyasokkal (N.-i gyöngytyúk). Kr. e. 46. Julius Caesar római tartománnyá tette és igy sorsa a birodaloméval egybeforrván, sok tekintetben nagyon érdekes kulturélet fejlődött ki benne.
l. Érmek, Éremtan.
l. Földkultusz.
hősmondai alak az ó-itáliai népek őstörténetéből; Procas fia, Alba királya, akit öccse, Amulius a tróntól megfosztott, de akit unokái, Romulus és Remus nemsokára ismét visszahelyeztek.
(Nummulites d'Orb.). A Nummulinaek családjába tartozó tengeri foraminiferák, amelyeket a köznép ott, ahol nagyobb mennyiségben fordul elő, az alakja után kőlencsének, kőpénznek, Szt. László pénzének és kunaranynak nevez. L. Harmadkor (VIII. köt., 688. old.), Foraminifera és Mészkő.
(lat.) a. m. érem, pénz.
(Vadi-Nun), Marokkónak az Anti-Atlasztól D-re fekvő vidéke, amelyen a Vadi Asszaka folyik át. Mivel a D-ről jövő karavánutak benne találkoznak, lakói Marokko és Ny-i Szudán közt élénk kereskedést űznek.
l. Izenet.