nyákhártya (membrana mucosa), finom, halvány rózsaszinü, a légző és tápláló rendszer üregeit és több szerv kivezető csöveit takaró, hámsejtekkel fedett és nyálkát elválasztó mirigyekkel ellátott boríték. Az üregek bőrön nyiló járatain átmegy a bőrbe magába. Rétegei és alkotó részei a következők: 1. a hámréteg (felhám, epithel), amely egy v. több rétegü, lapos v. hengersejtes; 2. a hám alatti kötőszövet (tulajdonképeni Ny., mucosa), amely sima izomelemeket, a Ny. saját izmát (muscularis mucosae); 3. a nyálkamirigyek, amelyek csövesek vagy csöves-fürtösek s egy alkotás nélküli hártyából és ezen fekvő mirigysejtrétegből állanak s nyálkás anyagot választanak el; 4. kötőszövet, erek és idegek. Ny. takarja az orrüreget, a torokürt, a gégét, a légcsövet és ágait, nemkülönben a nyelőcsövet, a gyomort, a beleket, a méh és hüvely üregét, a húgyhólyagot, húgycsövet stb.
v. nyálkasejt (utriculus v. glandula mucifera, nyákmirigy), nyálkával telt nagy sejtek, többnyire csoprotonkint a növények szövetében. Bőven van a kosbor guniójában, a kaktuszokban, a hársfában meg a mályvafélékben, a fésüs fenyő kérgében stb. A nyálkagyüjtővel (canalis muciferus) nem szabad összetéveszteni, mert ez nem külön sejt, hanem a fejtközök nyálkagyüjtő helye, p. a pálmatobzosokban, a rózsanád fajaiban. - Ny. az orvostanban, l. Nyálkahártya.
(kocsonyamoszat, Nostoc Vauch.), a róla nevezett család (Nostochaceae) génusza, kékes-zöld, olajszin-barna vagy fekete-zöld alaktalan, nyálkás bőrnemü vagy többé-kevésbbé gömbölyded, sikamlós, kocsonya módjára reszkető moszat; különösen nedves helyen, moha között, nedves sziklán, részben a vizben is stb. terem. A nyálkazuzmó (Collema Hoffm.) nevü moszatnak is a szines sejtje, vagyis gonidiuma. Némelyik faj (N. lichenoides Vauch.) mohában, a békelencsében stb. is élősködik. Hatvan faja az egész földkerekségen nő. A N. commune-t Vauch. a nép csillagszikrának vagy csillagtisztulásnak tartja.
(Nostochaceae, nosztokfélék), kékes-zöld, barnás-zöld vagy sötétszinü moszatok, majd sűrübb szívós nyálkában vannak, ekkor határozott alakjuk van, gyakran gömbölyded telepet alkotnak, majd hígabb nyálkában látni, ekkor vékony, hártyanemü kiszélesedés vagy bevonat. Nedves földön, vizhez közel vagy benne élnek. L. Moszatok.
a Podisoma Link, vagyis Gymnosporangium (l. o.) magyar neve.
a dulcit, tejcukor és csaknem minden gummi oxidációjakor képződő két bázisu sav; képlete C6H10O8. Előállítása ugy történik, hogy tejsavat (10 g.) 1,2 fajsúlyu salétromsavval (1200 cm3) melegítenek és a besűrített (200 cm3-nyire) folyadékból kiváló N.-at vizzel kimossák. A N. fehér kristályos por, mely csak 60 sr. forró vizben oldódik: alkoholban oldhatatlan: op. 211°, de ekkor részben bomlik. Vizzel szünet nélkül forralva, az izomer para-Ny.-vá lesz; salétromsavval főzve szőllősavra és sóskasavra bomlik szét. Jódhidrogénsav adipinsavvá redukálja. Igen könnyen átalakul furfuran származékokká; igy füstölgő salétromsavval melegítve, furfurandikarbonsavvá lesz. Sói és összetett éterei közül több ismeretes.
l. Mixödéma.
l. Nyálkamirigy.
(bursae mucosae), többnyire az izmok ínainak csonthoz tapadó részei alatt, ezek közt és a csont közt fekvő, mogyoró- egész diónagyságu, rostos burkolatu tömlők. Néha a bőr alatt is előfordulnak, ahol a bőr alatt közvetlenül futnak a csontok. Párnaszerüen működnek s az ínak súrlódását megakadályozzák. Egyikök-másikuk belső, savós hártyával bélelt ürege a szomszédos ízületi üreggel is közlekedik s az íznedv (synovia) egyikből a másikba ömlik a csuklók (ízületek) mozgásaikor. Nyomásra is keletkezhetnek járulékos ilyen Ny., igy p. kövezőkön a térden, v. bányamunkásokon a könyökön.
(glandulae salivales), a fültői, az állkapocs alatti és a nyelv alatti mirigyek, amelyek kivezető csöveikkel a szájüregbe öntik váladékukat. A kigyókban részben méregmirigyként szerepelnek, mig madarakban és emlősökben a fentebb említett 3 csoportba sorozhatók: alsóbb foku nagy emlősök némelyikében egészen vagy részben hiányzanak. Szövettani szerkezetük a következő (1. ábra): A mirigy egyes gömbölyded v. hosszukás tömlőkból (acinus) áll, amelyek kivezető csövekbe, ezek ismét fő kivezető csövekbe végződnek. A mirigytömlőket kötőszövet köríti s bennök nyálat elválasztó nagyobb s félholdalaku hosszukásabb u. n. Gianuzzi-féle sejtek (lunula G.) találhatók. Ha a mirigy pihen (I) v. működik (II), szerkezete megváltozik. A sejtekhez idegrostok mennek s bár az ideghatás a nyálelválasztásra, mint a kisérletekből, de a közéletből is tudjuk, befolyással van, az ideg miként való végződése a sejtekben ismeretlen, noha az ideg a sejtek közt is sűrü fonatokat képez.
[ÁBRA] Nyálmirigy. Kutya állalatti mirigymetszetei: I. pihenő mirigyből; II. ingerlett mirigyből, mindkettő félig vázlatosan, a=acinus; f=felhámsejtek; k= kötőszövet; ki=kivezető cső; n=mirigysejtek; G=Gianuzzi-féle sejtek.