a magyar irodalomban annak a mozgalomnak neve, mely Kazinczy és iskolája által került uralomra és melynek nyiltan kimondott célja volt a magyar nyelvet új szók és szólások által szépíteni. E mozgalom már a XVIII. sz.-ban mutatkozik (Bárczafalvi Szabó Dávidnál s részben már Faludinál), de nagyobb jelentőségre csakis Kazinczy által jutott, kinek kezeiben nagyon veszedelmes alakot öltött. Az eleinte módjával kezdődött szóalkotás utóbb valóságos mániává fajult; aki valamely fogalomra nem tudta a megfelelő magyar szót, mindjárt csinált egy újat, nem véve számba a magyaros szóképzés szabályait. A mozgalom mindig nőtt, 1830. az akadémiában is győzött s legkárosabban hatott a tudományos és hivatalos műnyelvben (e téren hirhedtek Bugát Pál alkotásai, l. o.). A regényekben egész lajstromok jöttek új szavakból, melyekhez kommentár kellett, hogy a közönséges ember megértse. Utoljára annyira kivetkezett a nyelv eredeti formájából, hogy alig lehetett ráismerni, s az idegenszerüségek már a ragozásba és mondatszerkesztésbe (l. Idegenszerüségek) is becsúsztak; újdonatúj igealakok stb. keletkeztek, és a nyelv szelleme veszélyes támadásoknak volt kitéve. Ekkor végre magában a Ny. fészkében, az akadémiában is megtámadták a mozgalmat, az akadémia a kérdés tárgyalására pályázatot tűzött ki (ebben P. Thewrewk Emil a Helyes magyarság elvei c. művével lett nyertes), azonfölül támogatta Szurvas Gábort a Magyar Nyelvőr megindításában (l. o.). Ez a Ny.-t a leghatalmasabb két fegyverrel: tudománnyal és gúnnyal támadta meg és sikerült is neki a Ny.-nak sok korcsszülöttét kiirtani s legalább jövőre az önkényes szógyártást lehetetlenné tenni. Másrészt tagadhatatlan, hogy a számos műfordítás, amelyben a Ny. legtöbb hiva nagy buzgalmat fejtett ki, közvetve előmozdította az ízlés terjedését és közvetlenül az általános világirodalmi tájékozottságot.
(emenda linguae), előbbi jogunkban a becstelenítésre (dehonestatio) és becsületsértésre megállapított magánbüntetés. A Ny. fő esetei: a) jogtalan és hamis panasznak emelése a kir. felségnél vagy más rendes biráknál; büntetése 100 arany forintot tevő 25 gira; b) jóhirü és tisztességes állapotu ember ellen ocsmány és becstelen szavaknak használata; büntetése ugyanaz; c) széktörés (fractio sedis); d) más nemességének konok tagadása; büntetése 200 arany frt. E büntetések onnan vették nevüket, hogy eredetileg a bűnösöknek nyelvüket metszették ki, később az erkölcsök szelidülvén, a nyelvükre vasfogót vetettek, végre (már a XVII. sz.-ban is legtöbbször) pénzbirsággal válthatták meg e büntetést. V. ö. Ügyvédek lapja (1895, 51. sz.) és Magyar Nyelvőr (1896, 79. old.).
(szláv) a. m. néma, igy hivták az oroszok a németeket, mert a szláv nyelvet nem értették.
(Kreutzburg, Tyei), kisközség Háromszék vmegye sepsi j.-ban, 2355 magyar és oláh lakossal.
a lóra vagy más hátas állat hátára erősített készülék, amely az ülést biztosabbá és kényelmesebbé teszi. Készítésénél, alakja meghatározásánál fő tekintettel kell arra lenni, hogy a lónak olyan részeire helyezze saját és a rajta ülő lovas súlyát, amelyek alkatuknál fogva teherviselésre alkalmasak, tehát nem a hátgerincre, hanem az oldalbordákra, amelyek boltozott, dongaszerü alakjuknál s a rajtuk fekvő izomzatnál fogva erre kiválóan alkalmasak. A Ny. eredetéről semmi bizonyosat nem tudunk. Első nyomait Ázsiában találjuk meg. A kujundsii faragványokon a keleti népek mostani nyergéhez hasonló nyergeket láthatunk, amelyeken azonban még kengyel nincs. Rómában eleinte ephippiának nevezett gyapjuszövetet helyeztek a ló hátára. Szt. Jeromos az első iró, aki kr. u. 340. a Ny.-ről szól, de alakját nem említi. 385. kelt Theodosius császárnak egy rendelete, amely a postalovak nyerge súlyát határozza meg, a nélkül, hogy szerkezetét érintené. A régi germánok elpuhult embernek tartották azt, aki Ny.-ben lovagolt. Később azonban állati bőrt (Bast) tettek a ló hátára. A középkori Ny. eleinte székhez volt hasonló. Az arabok nyergén a hátsó kápa igen magas volt, hogy a dsidával való döfésnek nagyobb nyomatékot kölcsönözzön, és kengyel is volt rajta. A normannok nyergeit a bayeuxi falszőnyegen látjuk, kápájuk művészileg van faragva, s a hátsó igen magas. Ugy látszik, hogy a nyergek fa alkotó részei festett bőrrel voltak bevonva s a heveder ugy volt rá alkalmazva, hogy a lovas megszoríthatta, a nélkül hogy leszállt volna. Alakja olyan, hogy a lovas kinyujtott lábszárral ült rajta, egész súlya a kengyelben nyugodott, hogy a dsidadöfésnek nagyobb nyomatéka legyen. A normann Ny.-ből fejlődött a lovagi Ny., amelynek készítésénél arra voltak fő figyelemmel, hogy az ülést biztossá s a dsidával való döfést nyomatékossá tegye. Jelenleg a Ny.-nek következő nemei vannak használatban: a német vagy iskola-Ny., amelyen elül és hátul 3-4 hüvelyknyi kolbászszerü párnázat van s bőrrel - gyakran szarvasbőrrel - van bevonva. Előnye, hogy benne a lovas igen erősen és biztosan ül, s a nélkül, hogy feszélyezve volna. Katonai használatra azért nem alkalmas, mert könnyen romlik. A francia Ny. hasonló az előbbihez, csakhogy hátul nincs párnázata. Az angol Ny., amelyet mai napság minden úrlovas használ, alkatára nézve nagyjában hasonlít a német Ny.-hez, csakhogy párnázata nincs és disznóbőrrel van bevonva; ez minden Ny. között a legkönnyebb, de csak jó lovasnak való, mert minden Ny. között legkevésbbé kölcsönöz biztosságot az ülésnek. A magyar Ny. katonai célokra a legalkalmasabb, mert ha jól illik a lóhoz, nem töri fel a hátát, gyakran még hanyag ülés mellett sem; az idő viszontagságait jól állja s ha egyes részei eltörnek, könnyebben lehet pótolni, mint más nyergeknél. E Ny. is több tekintetben változáson ment át, de nagyjában olyan mint régen volt (l. Magyar nyereg).
Ny. a fizikai földrajzban azoknak a nyeregszerü mélyedéseknek a neve, melyek két szomszédos hegycsúcs között vannak.
Ny. a zeneszereken, lásd Hegedüláb.
v. nyereggerenda, fa szerkezeti elem, amelyet különösen olyankor alkalmaznak, mikor (l. az ábrát) hosszgerendákat (h) valamely keskeny alátámasztás (p. valamely járom süveggerendája, (s) fölött illeszteni kell. Ilyenkor a két hosszgerendavégnek a keskeny alátámasztáson való fekvése nem volna elég biztos, ezért a hosszgerendák és az alátámasztás közé Ny.-t (n) iktatnak be, amely az ütköző gerendavégeket mindegyik irányban, nagyobb (a helyett b) hosszban támasztja alá s igy azok fekvését biztosabbá teszi. A Ny.-t rendesen könyökfával (k) kombinálva alkalmazzák. L. Járom.
[ÁBRA] Nyeregfa.
vagy tető, a fedélszékeknek az a neme, ahol a két fedélsíkot a két végén oromfal határolja; van egyenlő oldalu, egyenlőtlen oldalu stb. L. Fedél és Kontyos fedél.
a nyereglap alakjának megfelelően 1,2 cm. vastag fehér gyapju-nemezből készül. Célja, hogy nagyobb meneteken, különösen háboruban, amikor a lovak lesoványodnak, a bordák feltörését megakadályozza. A Ny.-en elül félkerek, hátul hosszukásan elkerekített barna tercbőr saru van, ezekbe tolják a nyereglapot, ugy aztán nem a farész fekszik a lovon, hanem a nemezbélés.
a nyeregfedelet (l. o.) alkotó fedélsík.
a lovaglásra használt ló szereléke. A katonaságnál ide számítják a nyerget, a nyeregtakarót, a nyereglap-bélést, pokrócot, felső és alsó hevedert, a kengyelszíjpárt, a kengyelpárt, a málha-szíjakat, patkóstáskát és szügyelőt.