az ugyanily nevü járás székhelye Csernigov orosz kormányzóságban, az Oszterés vasút mellett, (1893) 45,686 lak., dohány- sörgyártással, bőrcserzőkkel, szappanfőzéssel, téglavetővel, vasöntővel; az 1828. alapított herceg Beszbordko-féle történelem-filologiai intézettel, amely gimnáziumi tanárképzőül szolgál.
(orosz), gonosz lélek, az ó-szláv mitológiának egyik alakja, a betegségnek személyesítése.
Szavvics István, orosz népköltő, szül. Voronezsben 1826 okt. 16. Korlátolt műveltségü, autodidakta volt, de nem közönséges költői tehetséggel. Apróbb verseivel a voronzezsi hirlapban lépett fel s ezek révén mihamar magára vonta az előkelőbb irói körök figyelmét is, végre pedig Kulak címü nagyobb költeményével végleg megállapította költői hirnevét. Miután kiadványaival egy kis összegre tett szert, könyvkereskedést nyitott szülővárosában, de ezt nem sokáig vezethette, mert egészsége végkép megromlott s ő fiatalon meghalt. Holttestét egy ugyancsak voronezsi népköltő, Koljcov (l. o.) mellé temették el. Összegyüjtött munkái (Szocsinenija) Szt.-Pétervárt 1889. jelentek meg.
orosz patriárak, szül. Novgorod közelében 1605., megh. Jaroszlaviljban 1681 aug. 17. Egy ideig mint szerzetes élt egy fehér-tengermelléki kolostorban, 1647. novgorodi metropolita, 1652. Oroszország patriárkája lett, de hajthatatlan jelleménél fogva elvesztette a cár kegyét s 1666. egy konciliumi határozattal méltóságától megfosztották. Ny. a szláv egyházi könyveket kijavítatta a görög eredeti szövegek szerint, mi által előidézte az u. n. ó-hitüeknek (l. Raszkol) az egyház kebeléből való kiválást. A Ny.-féle krónikát (Szt.-pétervár 1767-92, 8 köt.) csak azért nevezik ő róla, mert ő ajándékozta a voszkreszenszki kolostor könyvtárának.
az íj lövedéke. Feltalálása korszakalkotó és fordulatpontot alkot a taktika fejlődésében, mert ez az első fegyver, mely a rugalmasság felhasználásán alapul. Ezen az alapon fejlődtek a lövőfegyverek s a mai tökéletesedett lövőfegyverek is ezen alapulnak. A zsidók nyila, épp ugy mint később is a keleti népeké, nádból, az európaiaké kőris- vagy gyertyánfából készült. Nyelét egyenletesre és vastagra faragták azon nyilaknak, amelyekkel egyenes irányba lőttek, azokét pedig, amelyeket lefelé való lövésre használtak, végük felé vastagabbra. A nyíl egyik vége vashegyben (a prehisztorikus időbenkovakőből, obszidiánból, achatból stb.) végződött, a másik 2-4 sorba helyezett tollal volt ellátva. A római nyíl hegye háromélü, a középkorból ismert nyílhegyek alakja sokféle; a főbbek: hengeres sima, hegyes levélalaku és szigonyos. A magyar nyíl hegyének alakja levél vagy rhombus. Az ókorban legnevezetesebb íjászok voltak a krétaiak. A honfoglaló magyaroknak is kedvelt fegyverük volt és nálunk sokáig, még a XVII. sz.-ban is használták. A nyilat az íjjal Európa és Ázsia népei a puskaporral töltött fegyverek feltalálása után még sokáig szivesebben használták, mint a muskétát vagy puskát, mert könnyebb volt vele bánni s gyorsabban lehetett vele lőni. Azt az angol v. skót íjászt, aki percenkint nem volt képes 10-12 nyilat előni vagy a pár száz méterre levő célt eltévesztette, lenézték. E lövések erejét bizonyítja, hogy 10-125 lépésről lőve a nyíl a legjobb páncélon is áthatolt. Nyílküldés a skandinávoknál hadüzenetnek tekintetett. Még napjainkban is lőnek vele a műveltség alantas fokán álló népek, sőt Amerika és újabban Európa műveltebb körei is sprotból céllövésnél használják. Voltak mérgezett hegyü nyilak (l. Nyílméreg) és tüzes nyilak, amelyeknek végén kén, salétrom és szénnel telt tarisznya lógott. Ez anyagokat oleum benedictum és borszesz keverékével áztatták s megszáradásuk után kénbe és gyantába márotották. Lövés előtt pedig meggyújtották.
(erdészet), azok az erdőbenkivágottés a fanövekvéstől tisztán tartott, egyközü egyenesek által határolt nyilások, melyek célja két erdőbirtokot v. egy erdőbirtok különböző részeit, u. m. üzemosztályait, vágássorozatait és tagjait egymástól elkülöníteni. Főképen síksági erdőkben alkalmaztatnak, még pedig nemcsak az erdő beosztására (l. o.), hanem utak gyanánt és lővonalokuk is a vadászat gyakorlásánál. A Ny. szélessége céljukhoz képest 3 és 20 m. közt változhat, de a 15 métert ritkán haladja meg. V. ö. Belhzáy, Erdőrendezéstan (1895).
(oldalnyilalás), szúró jellegü fájdalom a mellkas alsó részletein. Oka lehet gyuladás, mellhártya-, szivhártyagyulladás, csúz az izmokban, ideges fájdalom az idegek mentén. A gyulladás okozta Ny. rendesen hőemelkedéssel jár s a lélekzési mozgásokat követi, ezen utóbbit azonban a borda közötti izmok csúzánál is észleljük. A Ny. ellen az alapbántalom szerint hideg borogatást, mustárpapirost, megmelegedő borogatást, izzasztó szereket rendelünk. Néha a Ny.-t heves köhögés okozza a rekeszizom erősebb megrándulása folytán, ilenykor a köhögést kell csillapítani. Nyilaló fájdalmak más testrészekben is előfordulnak s majd helybeli eredetüek, ilyenkor az illető testrészen a gyuladás jelenségeit látjuk (izületi csúznál leggyakrabban) majd pedig az idegrendszer megbetegedéséből származnak ezen röviden tartó fájdalmak s ekkor a környéki idegek, a gerincvelő s az agyvelő bajaiból eredhetnek. - Ny. állatorvosi tekintetben, l. Megnyilalás.
(Sagittarius), 1. az állatöv 9-ik csillagképe 263°-306° rektaszcenzió és 14°-37° déli deklináció között a tejút keleti szélén, szemben a skorpióval. 73 szabad szemmel látható csillagból áll, melyek között egy másod- és hat harmadrendü van. Már Eudoxus és Aratus említik és valószinüleg Aziron kentaurus jelképe. 2. Egyszersmind állatövi jegy is (f), mely azonban a precesszió miatt most már a skorpió csillagképbe esik.
Ny., régebben az íjjal és nyíllal felfegyverzett harcos; továbbá a nyílhúzás (sorshúzás) útján nyert osztályrész valamely földbirtokból. L. Nyílvetés.
(Dahila acuta L.), farka nyílformáju; a him nászruhája, feje és torka vörösbarna, háta és farktöve hamuszürke, melle és hasának közepe fehér, alfele és alsó farkfedő tollak, válltollak és a kormánytollak feketék; tolltükre zöld. A nősténynek és a himnek a feje nyáron barna-fekete pontokkal, háta sötétbarna, hasa világosabb, sötétebb haránt hullámos foltokkal. Hossza 64, szárnyhossza 29, farkhossza 22 cm. Vándor madár. Magyarország nádasaiban, ahol költ is, februártól novemberig nem ritka.
(növ., Sagittaria L.), a hídőrfélék vizi füve. Virága egyivaru, kelyhe, szirma hármas tagu, himje, termője (8) sok. Levele nyilas. A S. sagittaefolia L. hazánk mocsaras helyein, viz mellett gyakori (l. az ábrát). Egész méternyíire megnő, virága örves. Gyökrémogyorója (A alatt) ekészítve ehető. Nevezetesebb azonban a S. Chisnensis Sims. Khinában, meg a S. obtusifolia Willd. Észak-Amerikában; nagyobb gumói ételnek főzik.
[ÁBRA] Nyílfű. A-nál a győkér mogyorója, 1 a csirázása, 8 a termés csoportja.