község, l. Csaholy (1).
(növ.), l. Égerfa.
rendezett tanácsu város Szabolcs vármegyében, a Nyirségben, teljes lapályon, 115 m. tengerfeletti magasságban fekszik. A város újabb időben nagy lendületet vett s egyike az Alföld legcsinosabb s fejlettebb városainak. Székhelye (1876 óta) a vmegye törvényhatóságának, kir. járásbiróságnak és ügyészségnek, pénzügyigazgatóságnak, adófelügyelősének, kir. közigazgatóságnak, adófelügyelőségnek, kir. közjegyzőségnek, államépítészeti hivatalnak, dohánybeváltó hivatalnak, állami állatorvosnak, továbbá róm. kat., ág. evang, és helv. esperességeknek; van adóhivatala, pénzügyőrbiztosi állomása, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Kulturális intézetei közül említendő az államilag segélyezett ág. evangelikus főgimnázum, a középkereskedelmi iskola, nőipartanműhely s iparostanonciskola; van továbbá árvaháza, városi közkórháza és börtönkórháza, többféle közművelődési, jótékony s egyéb közcélu egyesülete. Itt jelennek meg a következő lapok: Nyirvidék (XVII. évf.), Magyar Nemzetőr (XIV. évf.), Szabolcsi Szabad Sajtó (XII. évf.), Nyiregyházi Hirlap (V. évf.), és Gazdasági Értesítő (III. évf.). Lakóinak száma 1850. csak 14,405 volt, 1870. már 21,896 és 1891. (katonaság nélkül) 27,014 volt; ezek között volt (1891) 22,576 magyar, 196 német s 4184 tót, hitfelekezet szerint 5700 róm. kat., 3006 gör. kat., 13,637 ág. evang., 2504 helv. és 2159 zsidó. Lakói tulnyomóan földmivelőkből és állattenyésztőkből állanak, de az ipar és kereskedelem is eléggé fejlett; van nagyobb vasöntője és gőzmalma, ipartestülete s többféle ipartársulata. Van többféle hitelintézete, az osztrák-magyar bank itt mellékhelyiséget tart fenn. Lakott házainak száma 3823; határa 26,791 ha. Hozzátartozik a kis Sóstó fürdő.
Ny. vidéke már a honfoglalás idejében lakva volt, utóbbi királyi birtokot képezett s a XVII. sz. elején hajdu-szabadalmakhoz jutott. Ezektől azonban az országgyülés 1635. és 1638. megfosztotta, mivel a város a hozzá szökött hajdukat befogadta; de az erdélyi fejedelmek új szabadalmakkal urházták fel s igy a város haladásnak indult. A XVII. és XVIII. sz. folytonos harcai folytán azonban a lakosság legnagyobb része elköltözött s 1750 táján csak 500 lakos maradt. 1753. Károlyi Ferenc gróf Szarvas, Csaba, Mezőberény és Orosháza ág. evang. tót lakóiból újra telepíté Ny.-t, mely 1786. városi és vásártartási jogot, 1803. a Dessewffy-, 1824, a gr. Károlyi-családtól megváltotta magát, 1837. rendezett tanácsu város lett s azóta gyors anyagi és szellemi fejlődéssel hazánk egyik jelentékeny városává küzdötte fel magát.
Hossza 56,9 km. Építéis tőkéje 1.265,000 frt. tehát km.-ként 22,232 frt. Kibocsátottak 580,000 törzs és 1.020,000 névleges értékü elsőbbségi részvényt. Jellege síkpálya, de minthogy folytonosan homokbudkákat szel át, a pályahossznak majdnem fele hófuvásoknak kitett bevágásokban halad. Az üzemet az államvasutak kezelik.
1. Nagy-Ny., kisközség Szatmár megye nagy-somkúti j.-ban, (1891) 18ó3ó286 oláh és magyar lakossal. - 2. Százs-Ny., kisközség Szolnok-Doboka vmegye dési j.-ban, (1891) 1200 magyar és oláh lakossal.
(Felső-), kisközség Hunyad vmegye hátszegi j.-ban, (1891) 1425 oláh lakossal.
l. Vonó.
v. nyír (növ., Betula L., l. a mellékelt képet), a barkások rendjébe, a nyírfélék családjába tartozó egylaki fa vagy cserje. Kérge többnyire mint papirosvékonyságu szál könnyen lefejthető v. magától is lehámlik, vén korában mindig hasadozott. Levele ferde négyszögletü vagy szivforma, fogas v. fürészelt. Himes, valamint termő virága is barkás. A himes barka nyáron keletkezik, télen át a lombtalan fán csüng; a termő barka tavasszal lombfakadáskor jelenik meg. Apró szemtermése zászlós.
CSÜNGŐ NYÍRFA.
Fajai kiváltképen a hideg vidéken (hazánkban 4) teremnek. Első csoportja a cukor-Ny. (Carpinifoliae), gyertyánfaféle levelekkel. Ide tartozik az É.-amerikai B. lenta L. (B. carpinifolia Ehrb.), kérge fűszeres édes ízü, belőle épp ugy mint a cukorjuharfáéból, cukrot gyártanak. Szép rózsaszinü fáját (mountain-mahagony vagy black birch) feldolgozzák. A B. utilis Don. a Himálaja É-i részén terem, papirost gyártanak belőle. Második csoportja a négyszögletes levelüek, a hazai fajokkal. Ilyen a B. papyracea Ait., szép, gyorsan növő, egész 25 cm. magas fa, kérge fehér. É.-Amerikában, Szibéria K-i részén és Japán É-i részén terem. Kérgét 3-5,5 m. hosszu és csaknem 1 m. széles lemezekre lehet lehámozni, s ebből tartós és nagyon könnyü sajkát cisnálni, mely egyik viztől a másikhoz könnyen szállítható. Ilyen sajka 4 személy részére 20-25 kg.-ot nyom. Az ingovány-Ny. (B. pubescens Ehrg.) kis fa vagy cserje. Fiatal hajtása és levele mindig puhaszőrü. Emez tojásdad, gyakran szivforma, szabálytalanul fürészelt, a visszája a szőrzetét őszig megtartja. Hegyi, valamint sík lápon hazánkban is nő, fája, mint a következőé, hasznavehető. Az északi v. fehér Ny., a B. alba L. (B. verrucosa Ehrh.) egész 18 m. magasra nő. A fiatal ága meg a levélnyél majd mindig szőrös. Ága fekete-szürke, kérge mint vékony szalag feslik le, levele egyszerüen, de szabálytalanul fürészelt, fiatalon, mintha firnisszel lenne belakkozva. Európa É-i részén s Ázsiában ritkás erdőt alkot (nyíres, nyírves, nyírség), levelének fakadásakor jó illatu, azért B. odoratának Bechtst. is nevezik. Fajtája a B. pendula Roth (szomoru Ny., l. a mellékletet) v. csüngő Ny. egész kopasz, levele ferde négyszögletü vagy deltaforma, kétszer fürészelt. Koronája megnyult tojásdad, vesszeje vékony és hosszant lecsüng, s mivel a levele sz előbbinél kisebb, koronája lazább, átlátszó. Közép-Európában hazánkban, Keleten és Szibériában a nyírest alkotja. A hazai Ny.-közül a B. Carpatica Kit. nevezetes. harmadik csoport a törpe Ny.-k; apró cserjék kerekded vagy tojásdad levelekkel. Ilyen a törpe Ny. (B. nana L.) csaknem a földön kúszik, legfeljebb 6 cm., alig újjnyi vastagságu. Hegyi lápon terem. Finom gyökérzetéből a lapp négy szép takarót készít. A Ny. fiatal korában gyorsan nő, 140 esztendeig is elél, 25-30 méternyire is megnő, de az átmérője ritkábban lesz 4 dm. Az erdei fák közt a Ny.-nak van legkisebb gyökérterjedelme. Legjobban szereti a friss, nem nagyon kötött anyagot, meg a nedves, televényes homokot. A száraz vagy nedves talajon eltörpül. Sarki határa a fenyőével csaknem összeesik. Fejlődése megindulására nagyon kevés verőfényt kiván, lombja 6° R. napi melegben fejlődésnek indul, őszkor akkor hull le, midőn ezt a meleget már nem élvezheti. Kevés ellensége vagy pusztítója van, ritkán beteges, néha a Liparis monacha L. nevü lepke hernyója koppasztja le.
Noha a Ny. nálunk nem nagy figyelemben részesül, mégis elegendő haszna van. Fiatal fája fehér, a vén pirosas; finom tükörrostja van, középkeménységü, nagyon szívós, jól hasad, de a szabadon hamar rothad s a férge is nagyon bántja. Inkább a bodnár dolgozza fel, mint az asztalos. Lesz belőle létra, keréktalp, kerékfog, rúd, házi eszköz: faedény, teknő, kerti butor, facipő, nyírpohár, kanál, abroncs, házs stb. A görcsös fából szép butor, csomorjából, melyet svéd liliomfának is neveznek, apróbb eszköz, pipafej, szelence, vesszejéből virgács és igen jó seprő, koromját könyvnyomatos s rézmetszetes munkák előállításánál, valamint a festők is használják. Lombja jó takarmány, timsóval zöld, kértával pedig sárga festék lesz belőle. Rügye a fajdmadárnak kedves étele, a finn nép eát főz belőle. Tavaszkor megfúrt rörzséből nyírtvíz (l. o.) folyik. Kérgében sok a csersav meg a gyánta (l. Cserző anyagok). Mint tüzelőfa a keményfák egyike, tisztán ég, jól melegít és szintúgy mint a szenének állandó jó parazsa van. Szárazon a kérgéből meg a gyökeréből nyírkátrányt, nyírkámfort és nyírolajat (betulin, litván balzsam, oleum betulinu vagy rusci) desztillálnak, mellyel a bagariabőrt dolgozzák vagy rumesszenciát, illatszert stb. csinálnak belőle, sőt orvosilag is használatos. A bagariabőrnek sajátságos szaga a nyírolajtól van. A Ny. fajait gyakran parkba vagy kertbe ültetik (B. nigra L., B. rubra Mchx a. m. fekete v. piros Ny.;... B. lutea Mchx, B. ulmifolia Lieb. et Zucc. japláni és mandsurvidéki). A hazaiak közül kiváltképen a szomoru meg a vérszinü Ny. (B. alba var. purpurea) sötétpiros leveleivel tünik ki.
(növ.), l. Légyölő gomba.
a. m. litván balzsam, l. Nyirfa.