község, l. Lugos (2).
község, l. Máda (2).
község, l. Megyes (2).
szilárdságtani műszó; jelenti valamely tartó (híd vagy egyéb szerkezeti rész) bizonyos keresztszelvényére, e keresztszelvény síkjával párhuzamosan, egymáshoz végtelen közel működő két egyenlő nagyságu, de ellenkező értelmü erőnek összességét, amely erőknek együttes hatása abban nyilvánul, hogy a tartót elnyírni, vagyis a tartónak a megtámadott keresztszelvénytől jobbra és balra eső részeit egymáshoz képest e keresztszelvény mentén elcsúsztatni törekesznek. A Ny. szilárdságtani értelmezésükben mindig a tartóra ható külső erők által eredményezett belső erők gyanánt jelentkeznek. Ha a tartóra ható külső erők változnak (l. Mogzó terhelés), akkor a tartó ugyanegy keresztszelvényében keletkező Ny. is e változáshoz képest más és más értéket vehetnek föl. Ez értékek maximumát nevezik az illető keresztszelvényre ható legnagyobb Ny.-nek. Ezeknek (épp ugy mint a legnagyobb nyomatékoknak) a tartók méretezésénel jelentős szerepe van. Valamely tartó összes keresztszelvényeiben ugyanazon pillanatban (a tartóra ható külső erők ugyanazon elhelyezkedése mellett) keletkező Ny.-nek grafikus összefoglalását Ny. ábrájának nevezzük; ha pedig az ugyanazon pillanatbeli Ny. helyett minden keresztszelvényre nézve a benne keletkezhető legnagyobb Ny.-et foglaljuk ugy össze, a nyert grafikon lesz a legnagyobb Ny. ábrája.
szövetek csinozásánál a bolyhok lenyírására használt gép, l. Csinozás.
(ásv.), agyag, a trachitok mállási terméke. Mig egyéb kőzetek végső mállási termékét egyszerüen agyagnak mondjuk, a trachitokéit, különösen hazánkban, Ny.-nak. Népies szótól ment át a tudományba. Különösen a Mátra és Tokaj vidékén nevezik az ottani kitünő szőllőtermő talajt így; az pedig nem egyéb az ottani trachitok agyagjainál. Többnyire vereses szinü több kevesebb vastartalma miatt.- Ny. (lympha) az anatomiában és orvostanban, l. Limfa.
l. Nyirokmirigyek.
l. Nyirokerek.
v. nyirokedények (vasa lymphatica; vasa absorbentia, resorbentia), a vérerek (verőér- és vivőér-rendszer) közé iktatott nyirkot vivő érrendszer, amely millió és millió ágazataival az egész testet átjárja s a szervek apró mikroszkópi szövetüregeiben (nedv hézagocskák) veszi kezdetét u. n. nyirokhajszálerekkel (capillaris), amelyek többje azután kisebb nyirokerekbe, ezek ismét nagyobbakba és nagyobbakba, végül törzsekbe (Trunci lympahtici) mennek át s ezek azután a vivőerekbe vezetik a nyirkot, hogy az a vérrel keveredjék. A nyirokértörzsek a következők: l. a nyakon a torkolati (jobb és bal) nyiroktörzsek (trunci lympahtici jugulares), amelyek a fejből és nyakból vezetik le a nyirkot; 2. a hónalji vagy kulcscsont alatti (jobb és bal) törzs (tr. 1. subclavius), amely a felső végtagokból vezeti el a nyirkot, 3. a tüdőcsövi-gátorüri törzs (truncius bronchomediastinalis dexter), amely a jobb tüdőből és mellkasfalzatból vezeti le a nyirkot; 4. a mellvezető (ductus thoraicius), amely a bal tudőből, a bal mellkasfélből, a hasüregből viszi felfelé a nyiroknedveket, sőt a belekből is a felszívott tápnedvet, a chylust; azonkivül az als végtagok nyirkát is felveszi ciszternának nevezett kezdeti részébe nyiló két u. n. ágyéki törzsével (trunci lumbales), mig béltörzsével (trunc. intestinalis) a belekben felszívódott tápnedvet veszi magába. Mindez utak közös végtörzzsel azután a jobb és bal vivőeres szögletbe (angulus venosus) öntik a tartalmukat, amely szöglet a kulcscsont alatti és belső torkolati vivőerek találkozási helyein van. A Ny. az emberre nézve igen fontos szervek. A bőr alá fecskendett orvosszereket főleg ezek szívják fel és viszik a vérpályába; ugyanigy jut a rákos vagy más infekciós anyag is rajtuk át a várbe és más szervekbe. Gyuladások (lymphangoitis) a bőrön át vöröslő csíkok és dagadások alakjában láthatók. Ki is tágulhatnak. Falzatuk, amely rendesen gyenge, el is változhat. A mellvezető falában tuberkulozist is észleltek.
l. Limfadenoma.