helyesebben nyirokcsomók (glandulae lymphaticae),a nyirokerekkel egybefüggő kisebb-nagyobb csomócskák, amelyek oda- és elvezető erekkel vannak ellátva s a mirigytüszőikben képződött nyiroksejteket, amelyek a nyirokáramba sodortatnak, vezetik tova rendeltetésök helyére, vagyis a vérpályába. Feloszlanak a fej, nyak, a törzs és végtagok nyirokmirigyeire; ezeken kivül számos nyirokmirigy van a mell-, de különösen a hasürben. A fejen a fül előtt és mögött, valamint a nyakszirten van egynehány; azután az állkapocs alatt és az egész nyakon felületes és mély nyaki Ny.-et találunk; azok a bőr alatt, ezek a nagy nyakerek kiséretében a mélyben fekszenek. Azontul vannak hónalji Ny. és olyak, amelyek a mellen kivül vannak. A könyök- és tárdhajlásban is található 2-4, mig az alkaron és alszáron egy-kettő; a combredő alatti részen (a lágyéktájon) több felületes és mély Ny. (gl. lymphaicae inguinales) található, amelyek infekciókra megdagadnak, genyedhetnek és dobokat hoznak létre. (L. Bubo.) Skrofulás vagy gümőkóros (tuberculosus) betegeken is meg szoktak e mirigyek dagadni, sőt a szomszéd mirigyek rákos daganatokra, de nagyobb gyuladásokra is, s ilyenkor a rákot már operálni nem tanácsos. Erős testmozgásra (katonai arsra) is mgduzzadhat u. n. limfatikus embereken a lágyékmirigy egyike-másika, rendesen azonban infekcióra történik ez s bizonnyal valamely kórnemző bakterium az oka annak. A mellkasban a gátorüregekben (cavum mediastinale), nemkülönben a tüdőcsöveken (hörgők) vannak Ny., amely utóbbiak pigmentesek (fektetések) is lehetnek s különösen skrofulás gyermekekben megduzzadva a tudő szövetét is nyomhatják s nagyobb bajnak is lehetnek okozói; vagy a szervekben sajtosan sztesve gümőkóros bacillusoknak is szolgálhatnak termőtalajul. A hasüregbena bélfodorban vannak nagy számmal (100-200) s a belekből jövő tápnedverekkek állnak összefüggésben. A medencében, de a hasban is az eredet is kisérik s felveszik az alsó végtag nyirokereit is, nemkülönbena medencebeli szervek nyiroknedvét is. Az egyes szervekben, igy a nyelvben, a mondolákban és a belekben is vannak nyirokcsomók, bár rendesen egyszerübbek ezek; vagy csomókba vannak szedve, mint p. a Payer-féle tüszők a belekben vagy a Payer-féle tüszőhalmazatok (Payer-féle plaqueok; agmina Payeriana), amelyek különösen tifuszban véresenbeszüremkedhetnek, s a diéta meg nem tartása alatt különösen s igen gyakran a rekonvaleszcencia alatt szakadhatnak meg s ilyenkor a beteg könnyen elpusztul, mert az átlyukadt belen át a béltartalom a hasüregbe juthat s a beteg erős hashártya-gyuladás következtében vész el.
A lovak alsó állkapcsa két szárának belső felületén elhelyezett Ny. megnagyobbodhatnak, mely miatt a takonykór gyanuja merül fel. Az illető Ny. csoportja ilyekor különböző nagyságu, feszes, tömött daganatot alkot, mely ugy a csont felületével, mint a fölötte levő bőrrel össze szokott nőni és melynek megnyomása nem okoz az állatnak fájdalmat. L. Takonykór.
l. Limfadenitisz.
(systema vasorum lymphaticorum), l. Nyirokerek.
l. Nyírfa.
l. Bársony.
a pata húsos nyírjának és gyakran a többi lágy részének idült gyuladásos megbetegedése; mint az elnevezés is mutatja, régebben rákos megbetegedésnek tartották. Oka mindenek szerint az, hogy a folytonosságában megszakadt vagy elrothadt szarunyíron vagy talpon valamely fertőző anyag jut a húsos részekhez és az irharétegben idült gyuladást okoz, minek következtében a papillák tulsarjadzanak és a recés szövetben többé-kevésbbé élénk proliferáció lép föl. A beteg sokszor sántít, a szarunyír és néha a szarutalp is részben hiányzik, helyét szürkéssárga, igen bűzös csirizszerü anyag fedi, mely alatt a lobogószerüen megnagyobbodott szemölcsök láthatók; szaru a beteg lágy részek felett egyáltalán nem képződik, vagy ha igen, akkor az puha, sárgás szinü s az alappal csak lazán függ össze. A bántalom igen makacs és hosszan tartó; a hasznáni szokott edző folyadékok és és hintőporok (tejsav, erős kreolin, szubllimát-oldat, salétromsavas ólom, szalicilsva, kénsvas réz és vas, pokolkő), valamint a tüzes vas is a legtöbb esetben csak keveset használnak. Több ízben aránylag gyors és gyökeres gyógyulásra vezetett a betegedett lány részek kimetszése és kikaparása és a patának szaksezrü bekötése.
a lovak szarunyírjának valóságos rothadása. Az oka mindenkor az, hogy a nyír barázdáiból a bomló szerves anyagokat nem távolítják el; prdiszponáló okul szolgál a szűkült pata, melynek mély, keskeny nyírbarázdái nehezen tisztogathatók és nem érintkeznek a talajjal, minek következtben hiányos a természetes mekanikai tisztogatás. Ha a rothadás következtében a szarunyír annyira szétesett, hogy a lágy részek szabadon feküsznek, akkor a ló sántít, a barázdákat szürkés-barna, bűzös, kenőcsszerü anyag tölti ki, a szarunyír cafatolt. A szarunyír elrothadása következtében a pata szűkül. A szarucafatok és a bomló anyagok eltávolítása, valamint a rothadást megakadályozó orvosságok alkalmazása mindenkor célra vezet.
Szabolcs vmegye középrészén elterülő térség, mely az e vidéket jellemző fától, a nyírfától vette nevét. Földje nagyrészt homok, csak csekély emelkedések és dombsorok vannak rajta; vizben szegény vidék, éghajlata olyan mint az alföldé, nagy nyári forróságokkal. Fő terményei a búza, rozs, kukorica, de különösen a burgonya, melyet messzi vidékre elszállítanak innen. Bora nagyon középszerü s többnyire keleti borok, azonban vankitünő dinnyéje és jó dohánya. Számos helység és város (Nyiregyháza, Nyir-Bátor) fekszik rajta, melyek mind a Nyir» melléknévvel vannak összetéve. Salamon király kormányzata alatt az Ozul vezérlete alatti kunok a Ny.-et elfoglalták és elpusztították.
(Vasvári), kisközség Szatmár vármegye máté-szalkai j.-ban, (1891) 1161 magyar lak.
v. nyírlé (növ., aqua betulilna), tavaszkor a vénebb nyírfából megfúrás folytán kiszivárgó viz; 2 % szőllőcukor van benne, nyírbor, nyírsör lesz belőle, régen orovosságnak is használták, ma inkább csak jó ízéért és tavaszi kurából isszák.