l. Ob.
(tárgylencse), optikai eszközökön (mikroszkópon, távcsövön) a vizsgálandó tárgy felé eső lencse v. lencserendszer. Az eszköz másik végén van az okulár (szem) lencsrendszer, melyen keresztül az eszközbe nézünk.
(lat.) a. m. tárgy; logikai értelemben az, ami gondolkodásunknak a valóságban megfelel, amit a gondolat segítségével meg akarunk ismerni. Az ismeret tehát, a tárgyat tekintve, mint bennünk levő, szubjektiv; de ha a tárgynak teljesen megfelel, akkor objektivnek nevezzük. Igy mentek át e kifejezések a köznyelvbe. Objektiv módon gondolkodni, beszélni, kifejezni valamit annyit tesz, mint csak a tárgyat tekinteni, s minden személyes vonatkozást, érzelmet, rokon- vagy ellenérzést, szeszélyt, képzeletet mellőzni. Objektivitás a. m. tárgyilagosság.
(gör.), oly alaku, mint a csúcsára állított kúp.
l. Ladis.
(lat.), az egyházjogban önként felajánlott adomány, az egyház őskorában kenyérben és borban, később mindinkább pénzben. A pénzügyi jogban O.-nak nevezik azt az összeget, melyet jövedéki kihágás esetében a kihágó önként felajánl s melynek lefizetése mellett a további eljárástól menekült. Újabban többen az O. intézményének egyéb csekélyebb jelentőségü kihágásokra kiterjesztését javallják.
(lat.), igy hivták régente a szerzetesi életre felajánlott gyermekeketés az oly személyeket, akik vagyonukat valamely szerzetnek felajánlották s maguk is a kolostorba vonultak. Szt. Franciska oblatusai, csak egyszerü társulat 1433. alapítva előkelő származásu nők részére. Mazenod Károly marseillei püspök is alapított egy ilyen envü rendet, amelyet XII. Leo 1826. megerősített. Tagjai főkép a betegápolással és a hitterjesztéssel foglalkoznak. IX. Pius 1850. a missionarii oblati Beatissimae Virginius Mariae nevet adta nekik.
(lat.) a. m. kötelem (l. o.). - O. naturalis, l. Naturlais obligatio. - Obligatorius, kötelező. (Ellentéte a fakultativ, l. o.)
(olasz, tkp. obbligo) a. m. kötött; a zenében az a szólam, amely valamely fő szólammal szemben lehetőleg önálló szerepet játszik.
(olasz, tkp. obbligo) a. m. kötelezettség; a kereskedelmi forgalomban használatos kifejezés, p. O.-ban maradni; O.-ból kibocsátani. »O. nélkül» jótállási kötelezettség átvételének kizárását jelző kifejezés, p. valamely követelés átruházásánál.