(a lat. occasio a. m. alkalom szótól), az alkalmi okok rendszere; annak a rendszernek a neve, mely Descartes felfogása alapján a test és lélek viszonyát máskép magyarázza, mint Descartes. Ez ugyanis azt tartja, hogy test és lélek két merőben különböző mivoltu szubstancia, de akkor mikép hathatnak egymásra? Ugy-e, hogy az egyik a másikban módosítást tud eszközölni? E magyarázatmódot influxus physicusnak nevezték, Descartes lehetségesnek tartja. De követői ezt nem tudják az alapfelfogással megegyeztetni és más magyarázatot keresnek. A test nem hathat a lélekre, a lélek nem a testre. Isten az igazi ható ok, ő eszközli, hogy a test érzkei módosításainak megfeleljen a lélekben az érzet s megfordítva, a lélek indulatának, az akaratnak a tesi mozgás. A testi és lelki változások tehát nem igazi okok, hanem csak alkalmak, alkalmi okok isten közvetítő tevékenységére. E nézet korán ébred Descartes iskolájában, de első rendszeres kifejtője Geulincx (l. o.). Vajjon minden egyes esetben isten közvetíti-e ezt a kölcsönhatást, vagy egyszersmindenkorra, ezt Geulincx nem dönti le világosan. Ez utóbbi nézetet más alapon fejtegeti később Leibniz a praestabilita harmonia elméletében. Malebranche is occasionalista, habár más alapon mint Geulincx. Malebranche szerint a testek se hatnak egymásra, mert az egyedüli ható erő a mindenségben isten, akiben mindent megismerünk. Ez O. sajátos és paradox formája ellenére is egyike az alapvető megoldásoknak, melyeket a test és lélek kölcsönhatásának problemája szült. Ha test és lélek különböző, csak két megoldás látszik lehetségesnek: igazi kölcsönhatás (influxus physicus), vagy e kölcsönhatás tagadása és az illető jelenségeknek vagy az O. v. a praestabilita harmonia útján való magyarázata.
az ugyanily nevü járás székhelye Rovigo (ettől 24 km.-nyire) olasz tartományban, a Po balpartja mellett, (1881) 4340 lka., selyemhernyótenyésztéssel. 1815 ápr. 12-én itt győzte le Mohr osztrák vezér Murat nápolyi királyt.
a. m. nyugat; occidentalis, nyugati.
a. m. nyakszirt (l. o.); occipitalis, a nyakszirtre vonatkozó.
Languedoc középkori neve.
(lat.) a. m. elzárás, elrekesztés, befejezés.
(lat.) a. m. rejtett dolgok, titkok; occultatio, elfedés, eltitkolás, különösen pedig valamely csillagzatnak a hold által való elfedése. L. Csillagfedés.
(a lat. occultus-tól), szó szerint a. m. rejtett dolgok tudománya, retektan; a tudományos irodalomban mindama kutatások közös neve, melyek az ismert természeti erők alapján megfejthetetlennek látszó tüneményekkel (hipnózis, telepátia, gondolatátvitel, szomnambulizmus stb.) foglalkoznak. Az O. főkép abban különbözik a spiritizmustól (l. o.), hogy mig emez az említett tüneményekben a szellemvilág megnyilatkozását látja, addig az O. beéri a tények megfigyelésével, melyeknek magyarázatát nem az egyénen kivül álló okokban, hanem magában az egyénben keresi. Szerinte minden egyében külön (egyéni) lelki erő lakozik, mely döntő szerepet játszik nem csak a testi, hanem a lelki dolgok alakulásában is. Ez a belső egyéniség (metaorganizmus) korántsem anyagtalan,d e azért mégis képes rá, hogy mig ő a halál beálltával elhagyja a szorosan vett külső testet (sejt-testet), addiga hozzátartozó egyéni akarat újból testet ölthet magára (reincarnatio). E szerint a földi lét nem egyéb folytonos materializációnál. Ahol az anyagi test és a transzcendentális egyéni akarat olyan lazán függnek össze, hogy az utóbbi önállóan is működik, ott az egyénnek medium (l. Spiritizmus) a neve. Az O. egyik iránya (fő képviselője Dessoir Miksa, l. o.) e tüneményeknek a praktikus természettudománnyal való összhangzásba hozásán fáradozik.
(lat.) a. m. foglalás. A magánjogban tulajdonszerzési mód uratlan dolgok fölött. A nemzetközi jogban szerepet játszik a) mint az u. n. O. bellica; b) mint állami szervezeten kivül álló területeknek; c) mint partra vetett dolgoknak foglalása. Az elsőt a legrégibb lidőktől fogva jogszerü szerzési módnak tekintették. A modern korban mindinkább az a felfogás érvényesül, hogy a hadi foglalás, mint első sorban erőszak, s nem jogcselekmény, önmagában jogszerzés alapja nem lehet s bizonyos jogi mozzanat által való kiegészítést igényel. Ez a jogi mozzanat az átalakulásnak, az új állapotnak felimsert szüksége, amely v. a foglalást szentesítő békekötésben, v. a politikailag érdekelt népességnek a további ellentállás megszüntetésével s az új állapotnak elismerésével járó önkéntes meghódolásában nyer kifejezést. Ennek szükségszerü s nemzetközi jogilag nélkülözhetetlen kiegészítése az elbirtoklás (l. o.).
A második a nem államilag szervezett vad törzsek lakta vidékekre vonatkozik. Az államfenség megszerzéséhez a vidéknek valóságos birtokba vétele szükséges. A birtokba vétel akaratának kijelentése vagy idiglenes megszállás nem elegendő. Az Amerika felfedezésének idejébe eső tant, mely szerint a felfedezés jogszerü szerzési mód, s az új vidék azé, aki azt felfedezte és pedig azért, mert ő fedezte fel, a mai nemzetközi jog helyesnek el nem ismeri. A felfedezés tudományos s nem politikai tény. Jogot csak az államhatalomnak tényleges gyakorlása szülhet. Az uralomnak felképei, p. a nemzeti lobogónak kitűzése, a birtokba vétel szándékának nyilvánítása, de a birtokba vételt nem pótolhatja. A birtokba vétel az államhatalom által megbizott magánszemélyek által is történhetik. Ennek kiváló alakja a gyarmatosítás. A megbizást az utólagos jóváhagyás pótolhatja. A földterület a civilizáció szolgálatában áll, az államhatalom feladata a civilizáció terjesztése. Ez az apodiktikus igazság a gyarmatosításnak jogalapja. Ez bizonyítja a vad törzsek lakta vidékek birtokba vételének jogszerüségét, de egyúttal a gyarmatosítás körül gyakorlatilag követett eljárásnak, a vad törzsek elűzésének, birtokuktól megfosztásának, sőt kiirtásának jogtalanságát is. A foglalás jogmeállapítló tényéhez a valóságos birtokbavétel szükséges lévén, az államnak foglalási joga csak addig terjed, ameddig a vad vidéket tényleg birtokba venni s azon államhatalmát gyakorolni képes. A civilizáció terjesztésének állami feladata csa ekként teljesíthető. Több gyarmatosító állam között a jogviszony, jelesül a határszabályozás szerződésszerüleg történik. - A partra vetett áruk és a hajóroncsok (wrack), ha csak a tulajdonosok tulajdonjogukról kétségtelen módon le nem modottak, az O.-nak nem tárgyai. A partlakosok azonban a mentési költségek méltányos megtérítését igényelhetik.
(lat. oceanus, gör. okeanós), eredetileg a. m. világtenger, amint azt az ó-korban ismerték; később a nagy fölfedezések korában osztályozni, illetőleg felosztani kezdték az O.-t, melynek egyes részeit is külön néven hivták, de sokáig vitatkoztak a fölött, hogy lehet-e fölosztani azt, ami a természetben egységes egész. Újabban a világtengert három részre osztják: az Atlanti, a Csöndes és az Indiai O.-ra, melyekhez, mint külön képzelt vizterületekhez, számítják a sarki tengereket, a beltengereket és a parti tengereket. - L. még Tenger.