Ocimum

Rivin., Torun. (növ.), l. Bazsalikom.

Ockel

Eduárd, német festő, szül. Schwanteban (Brandenburg) 1834 febr. 1. Eleinte Berlinben Steffecknek, majd Párisban Couturenek volt tanítványa, főleg azonbana normandiai és a fontaninebleaui tájakat tanulmányozta a hires fontainebleaui iskola hatása alatt. Berlinben telepedvén le, Brandenburgból is vett motivumokat képei számára. Művei közül említendők; Touquesi táj, tehenekkel; Szarvasok a tó mellett; Sassenwall; Őszi est; Harcoló szarvasok; Őszi est a Garmentónál; A Stinnitz-tó; Hazatérő tehenek.

Ockenheim

l. Okeghem.

Ocker

l. Okker.

Ocna

(ejtsd: okna), 1. város Moldvában, Bakau (ettől 38 km.-nyire) kerületben, a Tatros mellett, kies helyen, 8460 lak., Románia legnagyobb sóbányávial, amelyek 1891-ben 1.382,174 kg. sót szolgáltattak. - 2. O. (O. mari), város Valcea kis oláhországi kerületben, az Olt egy kis mellékvizénél, 3840 lak., sóbányával, amely évenként szintén 1 millió kg.-nál több sót szolgáltat.

Oc-nyelv

l. Provençal nyelv és irodalom.

Oconee

(ejtsd: okoni), két county az É.-amerikai Egyesült-Államokban és pedig D.-Karolinában (1424 km2 ter., 18,000 lak., Walhalla székh.).

O'Connell

Dániel, ir agitátor és politikus, szül. Carhenben (Kerry grófságban) 1775 aug. 6., meg. Cenovában 1847 máj. 15. Tanulmányait St.-Omerben (Calais mellett) a jezsuiták intézetében és a Douayban levő angol kollégiumban végezvén, 1794. Irországban a jogi pályára lépett, mire 1798. letette az ügyvédi vizsgát Londonban. Rövid idő alatt kiváló szónok, ügyes védő és lelkes hazafi hirére emelkedett. Amióta Irország parlamentjét az angollal (1801) egyesítették, O. szóval az irásban buzgólkodott elnyomott honfitársai érdekében, ami nagyon népszerüvé tette. 1815. párbajban agyonlőtte d'Esterre tengerészeti tisztet és néhány hónappal később Peel Róberttel kellett volna párbajt vívnia, melyet csak nehezen sikerült elhárítani. Erre aztán Shiel barátjával együtt az u. n. Great Catholic Association-t szervezte, mely működését az egész zöld szigetre kiterjeszté. Midőn a parlament 1825. ezt az egyesületet feloszlatta, O. azt más nevek alatt újra meg újra életbe léptette. 1828-ban képviselővé választották, helyét azonban nem foglalhatta el, mivel katolikus létére a Test-ac által elrendelt esküt le nem tehette. Azalatt Irországban az elégületlenség fokozatosan nagyobbodott és hogy a kormány a polgárháboru kitörését megakadályozza, maga is sürgette a katolikusok emancipációját; O. pedig, kit Clare grófságban másodízben is választottak képviselőnek, helyét az alsóházban most csakugyan elfoglalta. O. indítványozta először a protestáns papi tized eltörlését s 1830. nyarán kijelentette, hogy Irország és Ngy-Britannia uniójának felbontása (repeal) az egyedüli út, mely hazáját megnyugtathatja. Tekintélye napról napra emelkedett, elannyira, hogy Irország 100 képviselője közül legalább 50 föltétlenül követte. Pártját «the O.-tail« (O. farkának) nevezték, akiknek élén 1832. a parlamentbe vonult. Miután egész vagyonát politikai célokra föláldozta, a hálás irek 13-18 ezer font sterlingre rúró évi járadékkal tüntették ki bálványukat. A 30-as években (a Melbourne-kabinet idején) több üdvös reformot sikerült kivívnia és 1834. része volt a kormány megbuktatásában. Midőn a parlament 1840. a választási szabadság biztosítása végett beterjesztett javaslatot elvetette, O. ápr. 21. szózatot intézett az ir néphez, melyben kijelenté, hogy a Loyal National repeal-Association-t újra megindítja. A whig-párt bukása után (1841 aug.) O. minden lehetőt megtett, hogy egyesületét hatalmassá tegye, de másrészt mégis türelemre és békességre intette honfitársait. Midőn Dublin lordmayorja lett, kivitte, hogy majdnem valamennyi nagyobb ir város az unió fölbontása mellett nyilatkozzék és ebbeli kérelmét a parlament elé terjessze. 1844. a kormány perbe fogta és május 24-én a birák egy évi fogházra és 2000 font sterlingre itélték. O. ezen itéletet megfelebbezte és a felsőház formahiba miatt szept. 1-én csakugyan föloldotta azt, mire a nép diadallal kisérte őt lakására. A legközelebbi repeal-gyülésen Ngy-Britannia és Irország federációjának eszméjét vetette föl, amely mellett teljes hévvel szállott síkra a parlamentben is. Csakhogy ezáltal hiveinek nagy részét, jelesen a repeal-egyesületből kivált Ifju Irország tagjait magától elidegeníté. Megrongált egészségének helyreállítása végett 1847. legifjabb fiával, Dániellel Olaszországba utazott, ahol meg is halt. Szivét kivánsága szerint Rómában, testét pedig Glasnevinben helyezték örök nyugalomra. Ritka önzetlen, tiszta jellemü férfiu veszett el benne. Politikai beszédeit, melyek az ékesszólás valódi remekei, fia O. János (Life and speeches of D. O., Dublin 1846,2 köt.) és újabban cusack (1875, 2 köt.) adta ki. Historical memoir of Ireland and the Irish, native and Saxon (u. o. 1843, 2. kiad. 1846) c. munkájában avatott és előrelátó történetirónak mutatja be magát. Fontos levelezését Fitzpatrick adta ki. The political and private correspondence of Daniel O. (London 1882, 2 köt.); Moriarty, Leben und Wirken O.'s (Berlin 1843); Cusack, The Liberator, his life and times (London 1872); Lefevre, Peel and O. (u. o. 1887). - Másodszülött fia János, szül. 1808., meg. Kingstownban 1858 máj. 24., 1833. jutott a parlementbe. Atyja halála után ő volt a repeal-egyesület feje, mely azonban alatta lassanként befolyását és tekintélyét vesztve, 1852. föloszlott. Maga János, lemondván a képviselőségről, a kincstárnál titkári állást kapott. Édes atyjának életrajzán kivül a következő művet irta: Recollections and experiences during a parliamentary career from 1833 to 1848 (London 1848, 2 köt.).

O'Connor

1. Feargus Eduárd, ir agitátor és a chartismus úttörője, szül. connorvilleban (Cork) 1796., meg. Londonban 1855 aug. 30. Ügyvéd volt, midőn 1832. képviselőnek választották. A parlamentben kiméletlen bátorsággal, merészséggel harcolt az elnyomott Irország érdekében, emiért ellenfelei 1835. újjáválasztásának megsemmisítését kieszközölték. Erre O., aki O'Connell mérsékelt politikájával különben sem tudott egyetérteni, Angliába költözött és az angol chartismus lelkes apostolává lőn. Bejárván az országot, élénk szinekkel ecsetelte a gyármunkások nyomoruságos helyzetét és a munkások részére politikai jogokat követelt. az ő elnöklete alatt tartották meg 1838 aug. 6. a birminghami chartista-gyülést is. Ezt követte a londoni nemzeti konvent, melynek egy általános munkásfelkelést kellett előkészítenie. Ez a terv azonban dugába dőlt, mert a munkások csak itt-ott fogtak fegyvertés midenütt véres fővel visszaverettek; a chartisták fő csapata, mely valami 8000 emberből állott, 1839 nov. 4. Newport mellett tönkre veretett. Erre a kormány avezéreket elfogatta és deportálásra itélte. O., akinek magában a felkelésben nem volt része, kikerülte e sorsot és a chartismus leveretése után Irországba távozott, ahol 1843. a repeal-mozgalomhoz csatlakozott. 1847. ismét bejutott a parlamentbe. A francia februári forradalom alkalmából megin összehivott egy chartista konevntet s a nép-charta érdekében hatalmas kérvényt nyujtott be 1848-ban a parlamenthoz, mely azonban azt figyelemre sem méltatta. Végül egy kommunisztikus elvek alapján szervezendő községet akart létesíteni, csakhogy a szükséges pénzösszeget nem tudta előteremteni. Ezek a kudarcok annyira megtörték O. szevedélyes lelkét, hogy elméje megzavarodott. 1852 jun. havában a tébolydába kellett őt szállítani, ahonnan csak 10 nappal halála előtt szabadult ki. V. ö. O'Connor Károly, The O'Connors of Connaught (Dublin 1891).

2. O. Tamás Power, irországi agitátor, szül. Athloneban 1848-ban. Eleinte hirlapirással foglalkozott és 1870. Londonba ment, ahol különböző hirlapoknál működött. 1880 óta az alsóház tagja lévén, lelke volt az ir pártnak, melynek érdekében körutat is tett Amerikába. Részt vett a landliga (l. Land league és Irország IX., 699) alakításában, sőt 1883. az ir nemzeti szövetésgnek elnöke lett. Az ir pártnak szakadása után az ant-parnellitákhoz csatlakozott, hive volt a Gladstone által inaugurált Home-rule mozgalomnakés ennek érdekében 1893. a Hyde-parkban óriási népgyüléstlétesített. Két lapot alapított (The Star és The Sun) lapvezére volt. Stilus tekintetében kiváló művei: Disraeli életrajza (1876) és a parnellita mozgalommal foglalkozó: The Parnell Movement (1885).

Oconto

county Wisconsin É.-amerikai államban, 4144 km2 ter., 10,000 lak., O. székhellyel.


Kezdőlap

˙