l. Albemarle-sound.
1. O., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti közép j.-ban, (1891) 3247 magyar lak., járásbirósággal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Nevezetes régi temploma bizánci ízlében épült; állítólag Brankovics György szerb fejedelem épjttette még Zsigmond király alatt a XV. sz. elején. E templom hazánk egyházi építkezéseinek legjelesebbjei közé tartozik, mely ma is elég jó állapotban van. (A templom alaprajzát l. Építészet XIV. mellékletén). A község laói eredetileg tótok voltak, de a refomáció idején elmagyarosodtak. 1737. Laffert báró birtoka volt, 1770. Beleznay Milós és a Balogh-család voltak a földbirtokosok; ezek után a legújabb időkig a teleky gróf és Ebeczki-Tihanyi-családok birták, legutóbb több részre eladatván, új birtokosok kezére került. - 2. Nemes-Ó., nagyközség Komárom vmegye csallóközi j.-ban, (1891) 1444 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
város Herzon orosz kormányzóságban, a Dnyepr-Bug-liman É-i partján, Kinburnnal szemben, (1889) 6815 lak., kikötővel. Már Herodotos idejében itt volt az Alektor nevü görög vár. O.-ot Kara - Kerman néven a krimi khánok alapították; későbben fontos török vár lett, amelyet 1737. Lascy és 1788. potemkin foglalt el. Erődítményeinek maradványait a krimi háboruban röpítették légbe.
a klérussalés a feudális nagybirtokkal szövetkezett cseh párt, mely a cseh államjognak helyreállítását szint követeli ugyan, azonban csak a kormánnyal egyetértésben. Politikai ellenfeleik az ifju csehek (l. o.).
(odsi), afrikai nyelv, melyet az aranyparti négerek, különösen pedgi az asantik beszélnek. Egyike a legsajátságosabb nyelveknek. a főnévnek sem száma, sem neme nincsen, mindkettő a helyzettől és hangsúlytól függ. A felső fokot kettőztetés által képezik. Grammatika Riistől (Basel 1853 és 1854) és Christallertől (Londonban 1876).
(ang. chippeway v. ojibway), a nagy atapaszk családhoz tartozó idnus nép, melynek egyes harcias, de gyér törzsei a Hudson-öböl és a Sziklahegységek közt, jóformán a Rézbánya és a Mackenzie folyamok egész vizterületét lakják. Lefroy szerint átalg 1,69 méter magasak; csunyák, különösen őik. Az O.-k jó vadászok és amig az elejtett vadak husa eltart, életük is végtelenül hosszan tartó lakmározásból áll. Bizonyos tekintetben három kasztot lehet megkülönböztetni náluk: az előkelőket, a középosztályt és az alantasokat. Saját kasztbeli nőt senki sem vehet el. Ruházatuk valami ingféle, mely térdig ér, s melyet üveggyöngyökkelés kagylókkal díszítenek; ezenkivül alsó-ruhát s lábukon sarut viselnek. A déli törzsek avval különböztetik meg magukat, hogy a fejükön madártoll díszt, orréket, s vörösréz nyakpereceket viselnek, továbbá hogy festik a testüket. A többnejüség náluk igen el van terjedve.
-család (ocskói), régi nemes család, amely nevét és előnevét ősi birtokától, a nyitra-vármegyei Ocskó helységtől vette. Első ismert törzse O. Lack Mihály, kiről 1437 körül tétetik említés. Az O.-család kiválóbb tagjai: O. János (a családban e néven első), 1588. nyitravármegyei alispán volt. - O. László (l. o.), O. János (IV.) és petrőci Szent-Mihályi Éva fia. - O. Sándor, O. László testvére, II. Rákóczi Ferenc vitéz és hű alezredese. 1710. az ő közbenjárására kegyelmeztek meg a karóba vonatásra itélt O. Lászlónak pallos általi halálra. - O. Ferenc báró (l. o.). - O. Antal, megh. 1848 szept. 13. Egyházi pályára lépvén, csakhamar nagyváradi kanonok lett, 1838. pedig kassai megyés püspök. Mint m. kir. helytatósági tanácsos is szerepelt. Egyházmegyéje tudományos mozgalmait mindig kiváló pártfogásába vette. - Az O.-család több tagja e század első felében élénk szerepet játszott Nyitra vármegye közéletében. Igy O. Ignác 1833. alispán, 1836. országgyülési követ; utóbb (1841-47.) a kir. tábla ülnöke. 1839. O. Antal főpénztáros, Elek és Eduárd pedig szolgabirák. O. Rudolf 1844. második alispán.
1. O. Ferenc báró, természetbuvár, O. József báró (1740-1805) császári kir. vezérőrnagy s a Mária Terézia-rend lovagjának fia, szül. 1775., meg. 1851. Tanulmányait Poszonyban végezve, a császári hadseregbe lépett, melyet szmbaja miatt elhagyni kényszerülvén, jószágaira vonult vissza, hol a tudományés művészetek ápolásával foglalkozott. Szorgalmasan gyüjtögetett az állat-, növény- és ásványországból, s 1829. saját maga által készített magyarországi kitömött négylábuak és madarakból álló gyüjteményét a magyar nemzeti muzeumnak ajándékozta. Ugyanez évben Poszonyba téve át lakását, innen számos természttudományi kirándulást és utazást tett Olasz-, Horvát- és Szlavonországba s igen gazdag rovargyüjteményt szedett össze az említet országokból. Szorgalmasan gyüjtögette a régi pénzeket is, különösen azokat, melyek magyarországiak voltak, s ezekről Nummi Hungaiae c. művet is adott ki (Buda 1841). Az egyenesszárnyu rovarok néhány új fajáról egy latin nyelvü értekezése jelent meg az Acta Acad. Leopold. 16. köt., melyet magyarázatokkal Schummel látott el. Ugyanott rum species aliquot, a XV. kötetben pedig Mus pratensis, species (Bonn 1833) értekezései jelentek meg. Több tudományos társulatnak és a főrendiháznak tagja volt.
2. O. László, szül. 1680 körül. Tanulmányait a nagyszombati jezsuitáknál végezte. Tizenöt éves korában huszár lett. Pálffy János gróf ezredében résztvett Szavójai Jenő hadjárataiban. Már ekkor is valami bűnt követhetett el, mert a hóhér levágta egyik fülté. Majd pedig valamely bajtársát meggyilkolván, katonai szökevény lett és Temesvárra ment, ahol a mohammedán vallásra tért. 1699-ben visszament a Pálffy-ezredhez. A spanyol örökösödési háboruban ugyan kitünt, de botrányos, garázda életmódja miatt a tizedességnél magasabbra nem vergődhetvén, ismét megszökött, ezúttal Franciaországba, ahol a francia király egyik testőrcsapatának hadnagya lett. Innen rövid időre visszatért régi ezredéhez. De már 1703 jun. Magyarországon volt, ahol egy hamarosan összeszedett lovas csapattal II. Rákóczi Ferencnek épp akkor megindult felkeléséhez csatlakozott. Csakhamar bátorságával és ügyességével akkora érdemeket szerzett, hogy ezredes lett. Szépen felszaporodott huszárjaival gyors egymásutánban meghódította Lévát, Korponát, Selmecet. Már ekkor kezdte Ausztriába és Morvaországba való pusztító, hosszu évek során folytatott betöréseit, melyek félelmetessé tették nevét. (Európaszerte mint «a tűz fejedelmét« és «Rákóczi villámát« ismerték.) 1704. már több mint hatezer embor volt vezérlete alatt. Ez év végén a nagyszombati ütközetben (1704 dec. 25.) Rákóczi állítása szerint «csodákat mívelt«. 1705 aug. 15. dekretális dandárnok lett. 1707. számos győzelmének jutalmául II. Rákóczi Ferenctől a sztropkói nagy uradalmat nyerte. Mindazonáltal nem maradt meg soká a fejedelem hűségén. A szerencsétlen trencséni ütközet után (1708 aug. 3.) Pálffy János gr. császári tábornagy megbizásából Pyber László püspök a tőle régen ismert O.-t titkon I. József párjának nyert meg. O. gyanus veszteglésével ugyan felkeltette a fejedelemnek és vezérkarának figyelmét, de árulása csak akkor lett nyilvánvaló, midőn 1708 aug. 28. Pereszlénynél - katonáit I. József iránti hűségesküre kényszerítve - nyiltan egyesült Pálffy hadával. Ez álnok tette Rákóczi hivei közt a felvidéken roppant megdöbbenést és zavart keltett. O. ezután mint császári ezredes szerepelt. Pusztítva, zsarolva, fosztogatva - jobban mint valaha - garázdálkodott, főleg Liptó és Árva vármegyében. Német tiszttársai azonban nyiltan mutatták megvetésüket a többszörös árulóval szemben, katonái pedig lassanként odahagyván a rájuk kényszerített zászlót, visszaszöktek a kurucokhoz. 1709 jan. a bécsi udvarnál járt. Igen jól fogadták, vezérőrnagyi rangot igértek neki (melyet azonban soha meg nem kapott) és nagy pénzösszeget bocsátottak rendelkezésére, hogy ujoncokat toborozzon. 1709 dec. Vág-Újhelyre ment családja körébe. A karácsonyi ünnepek alatt pedig mulató pajtásaivalés katonáival kicsapongó dorbézolás céljából a szomszédban levő Ocskón tartózkodott. Ennek hirére Jávorka Ádám érsekújvári főhadnagy elhatározta, hogy az árulót elfogja. Midőn azonban kurucaival Ocskó elé ért (1709 dec. 31.), megtudta, hogy O. már Verbón, a Révai-kastélyban dőszöl. 1710 jan. 1. koldusnak öltözve belopódzott a kastélyba és kikémlelte, mikor megy vissza O. Ocskóra? Este felé az országúton vitézeivel rálesett s kisérői nagy részének felkoncolása után őt magát élve elfogván, Érsekújvárra vitte. Itt a hadi törvényszék O.-t előbb karóba húzatásra, majd megkegyelmezvén, pallos általi halálra itélte. Hiába tagadta most meg I. Józsefet, Rákóczihoz való visszatérését igérve, 1710 jan. 3. lefejeztékés fejét a vár bástyáján karóra tűzték. Jan. 10. már népballada keletkezett róla. (V. ö. Thaly Kálmán, O. L. és a felsőmagyarországi hadjáratok 1703-10, Budapest 1880.)
nagyközség. Zólyom vármegye nagyszalatnai j.-ban (1891) 2925 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Ferenc Agoston, egyházi iró, nagyprépost, szül. Nagyszobatban 1816 jan. 29., megh. 1889. Iskolági és a teologiát itt végezte. Pappá szentelték 1839 ápr. 2. Több helyütt való kplánkodása után 1844. az esztergomi érseki helynökségnél levéltáros lett, 1851. Bánkeszin plebános-helyettes, 1852. Pesten a józsefkülvárosi tiz elemi iskola hitelemzője, 1854. Esztergomban érseki könyvtárnok és levéltárőr, 1871. nagyszombati plébános, később kanonok, 1882. apát, 1885. kápt. prépost. Irodalmi munkássága: Ker. kath. hitoktatás (1842); Bibliai történetek (1842); Histori Urbis Tirnaviensis etc. (Nagyszombat 1843); Bazin sz. kir. város történetének rövid rajza (u. o. 1844); Extractus Benign. norm. Resolutionum etc. (ugyanez magyarul 1846); A ker. hitigazságok összefüggése a keresztély élettel (Pest 1856) stb. Irt azonkivül azAthenaeum, Religio és Nevelés, Fasc. Eccl. stb. lapok és folyóiratokba. V. ö. Zelliger A., Egyh. irók. csarn.
Ferenc, kuriai biró és publicista, szül. Csomafáján (Doboka) 1819 febr. 4., megh. Kolozsvárott 1887 nov. 16. Középiskoláit Kolozsvárott végezte, hol jogot meg filozofiát is hallgatott s már 1841.táblabiró lett Kolozs és Doboka vmegyékben; az 1841-iki erdélyi országgyülésen az Erdélyi Hiradó munkatársa volt, majd szerkesztője lett, s 1848 nov. 16-ig saját kezére adta ki. Ekkor a császári sereg elől O. is kivonult Kolozsvárból s beállott a 31-iki zászlóalja közhonvédnek, s nemsokára hadnagy lett Bem seregében; de a katonaságtól nemsokára megvált s Bem ösztönzésére megindította a Honvéd cimü lapot, mely 1849 jan. 1-től aug. 14-ig naponta jelent meg; egyidejüleg a katonai statáriális biróság tárgyalásaiban is részt vett. A szabadságharc leveretése után 4 évig bujdosott, de 1853 májusban elfogták s 15 évi várfogságra itélték, melyből négyet Josephstadtban ki is töltött. 1857. történt megkegyelmeztetése után Kolozsvárra ment, hol az akkor ott székelő nagyenyedi ref. teologiai intézetben a latin és görög nyelvet tanította, majd 1858-61. az erdélyi kölcs. jég- és tűzkármentesítő-társulat ügyeit vezette. Ezután rövid idegi Doboka vármegye, majd Kolozsvár főjegyzője volt, s még ugyancsak 1861. a visszaállított jogi fakultáson a hazai törvényeket adta elő, s a Kolozsvári Közlönyt szerkesztette. Az 1865-iki országgyülésre Doboka vármegye O.-t küldte föl képviselőnek, s itt reá bizták a felirat megszerkesztését, melyet dec. 12. az országgyülésen föl is olvasott. A jogtudományban s különösen az erdélyi úrbéri viszonyokban tapasztalt jártassága miatt Horváth Boldizsár igazságügyminiszter a legfelső itélőszék birájává nevezte ki.