70 km. hosszu és 40-45 km. széles hegység Németország Dny-i részében, a közép-rajnai síkság, a Neckar, Majna és a wertheim-mosbachi vonal közt. Az O. középmagasságu; legmagasabb csúcsai a Katzenbuckel (627 m.) D-i részében badeni területen vannak. Ny-i és K-i részt különböztetnek meg benne, amelyeket egymástól a Werschnitz és Gersprenz völgyei választanak el egymástól. A Nyí-i őskőzetekből áll; jelentékenyebb csúcsai: a Melibocus szép kilátással, a Felsberg várromokkal. A K-i rész egyhangubb és erdősebb. V. ö. Windhaus, Führer durch den Odenwald (Darmstadt 1892); Montanus, Der Odenwald (Mainz 1891).
város Düsseldorf porosz j.-ban, a Niers és vasút mellett, (1890) 11,667 lak., pamut- és kammgarnfonással, selyem- és pamutszövéssel, vatta-, szivar-, malátagyárral, gőz- és vizimalmokkal; fakereskedéssel.
az ugyanily nevü járás és püspökség székhelye, kikötőváros Fünen dán szigeten, amelynek fővárosa az O.-i csatorna és vasút mellett, termékeny síkságon, (1890) 30,268 lak., szesz-, sör-, ecet-, bőr-, tészta-, gyertya-, varrógép-, festék-, szivar-, kocsigyártással, kémiai iparral, mészégetéssel, posztószövéssel, pamutfonással és kesztyükészítéssel; élénk hajóforgalommal és kereskedéssel; több gazdag könyvtárral, érem- és régiséggyüjteménnyel, számos jótékonysági intézettel. A szt. Knutról elnevezett gót templomban ezen szentnek és több dán királynak síremléke látható; a XII. sz.-ból való Mi Asszonyunk templomában van Berg lübecki festő szép oltárképe. A IV. Firgyes-féle kastély egy régi monostor helyén épült. Emlékszobrok: a VII. Frigyesé és a schleswig-holsteini háboruban elesett katonáké.
(franc.) a. m. odeum (l. o.).
(Viadrus, Oder, Odra), Németország egyik 894 km. hosszu folyója. morvaországban Liebau város közelében az Odera-hegységben, a Lieselbergen ered; Odraunál Sziléziában elhagyja a hegységet, az Oppa torkolatánál Ausztria határára ér, 30 km.-nyi hosszuságban határul szolgál, azután Oderbergen alul az Olsa betorkollásánál porosz területre lép, 430 km.-nyi utat tesz meg Sziléziában, 236-ot Brandenburgban, ahol igen sok szigetet alkot és 100 km.-t Pomerániában. Partjai alsó részén kivül is több helyen, különösen a 64,000 ha.-nyi, Frankfurttól Wriezenig terjedő Oderbruchnál, egy egykori mocsárnál laposak. Alacsony partjaira nézve áradásai gyakran hoztak veszélyt, amiért is gátakkal fogták körül. Fiddichownál két fő ágra oszlik, amelyek közül a K-i, a Nagy-Reglitz, Stettin közelében a Damm-tóba ömlik, a Ny-i megtartja az O. nevet; ebből újra két ág a Parnitz és a Dunzig szakad ki és szintén K. felé a Damm-tóban folyik; maga a fő ág a Damm-tó É-i végében mellékágaival egyesül és Papenwasser néven folytatja 8 km. hosszu útját a Pomerániai-Haffig. Ebből 3 ágban folyik a Keleti-tengerbe; ezen ágaka Dievenow, Swine (a hajózás fő útja) és a Peene. Mellékfolyói számosak; balról belé ömlik az Oppa, zinna, a Hotzenplotz, a sziléziai és glatzi neisse, az Ohlau, Lohe, a Weistritz, Katzbach, Bober, lausitzi Neisse, Finow, Welse és Ucker; jobbról az Olsa, Ruda, Birawka, Klodnitz, Malapane, Stober, Weida, Bartsch, Obrzycko, Pleiske, Warthe a fő mellékvize, Mietzel, Ihna és Stepenitz. Az O. hajózhatósága Felső-Sziléziában Ratibornál kezdődik, de valamivel nagyobb hajók csak Boroszlótól kezdve járhatnak rajta. Elhomokosodása azonban gyorsan terjed. A Havellel a Finow-, a Spreevel a Frigyes Vilmos és az O.-Spree-csatorna kötik össze. A forgalom rajta igen élénk (l. Boroszló). Vizkörnyéke összesen 112,000 km2, amiből 6600 osztrák területre esik. V. ö. Becker, Zur Kenntniss der Oder und ihres Flächengebietes (1868).
(máskép Fürstenbergi csatorna), 1887-91. épült 12,6 millió márkán, hogy a felső Odera területét berlinnel és tovább Hamburggal, rövidebb s a forgalomra alkalmasabb vizi úttal kösse össze, mint a Frigyes-Vilmos-csatorna. A csatorna Fürstenberg mellett nyilik az Oderából, fölhasznál 11 1/2 km.-t a Frigyes-Vilmos-csatornából, s 19 km.-t aSpree folyóból, melybe 12 km.-nyire a Dahmetorkolatától szakad. Az O. a kereskedelmi forgalomban fontos vizi út; 1892. már 14,216 hajó és 139 tutaj használta.
1. (Bohumin, Bogumiń), város Freistadt osztrák-sziléziai kerületi kapitányságban, a porosz határ közelében, az Odera és vasút mellett, (1890) 1371 lengyel és német lak., kosárfonóiskolával. 1745 jan. 25. itt megütköztek az osztrákok s poroszok és O. felől iparkodott Klapka és legiója az országba hatolni, de csakhamar vissza kellett térnie a porosz határra. - 2. O. in der Mark, város Potsdam porosz kerületben az Oderbruch É-i szélén, vasút mellett, (1890) 4233 lak., keményítő-, szivar- és sörgyártással, számos fürészmalommal, nagy fakereskedéssel.
(lat.) a. m. gyülöljenek bár, csak féljenek, idézet Accius római költő Atreus c. tragédiájából.
(ejtsd: odeszkálki), olasz eredetü, Magyarországra is átszármazott főrangu család, melyből O. Benedek XI. Ince néven (l. o.) a pápaságra emelkedett. Ennek unokaöccsét, O. Liviust I. Leopold birodalmi hercegi rangra emelte s neki 1698. a Szerémséget adta hercegi címmel. Livius halála után (1713) a hercegi cím a milanói Erba O.-családra is kiterjesztetett. Ebből a családból eredt II. Livius (1725-1800), ki 1751. magyar indigenátust kapott. Az O.-család magyarországi tagjai:
1. O. Arthur, herceg, császári és királyi kamarás, szül. Szalcsányban (Nyitra) 1837 jul. 21. Tanulmányait Pozsonyban folytatva és a lipcsei egyetemen befejezve, hosszabb ideig tartózkodott Svájcban és Rómában. Haza térve százados lett a magyar honvédségnél s egyszersmind a nyitrai zászlóalj parancsnoka. 1881. a tapolcai, 1886. a vág-vecsei kerület képviselőjévé választotta, amott függetlenségi, itt prátonkivüli programmal. Jelenleg (1896) a főrendiház tagja. 1873 jun. 5. a magyar történelmi társulat igazgatóválasztmányi tagjává választotta; szintén igazg.- vál. tagja az országos régészeti s amagyar heraldikai s geneologiai társulatnak. Magyar történetre vonatkozó műve, mely Szerémi álné alatt jelent meg. Emlékek Bars vármegye hajdanából (Budapest 1892). Több közleménye jelent meg a Századokban, Történelmi Tárban stb.
2. O. Gyula, herceg, szül. Pozsonyban 1828., megh. 1896. Mint alig 20 éves ifju, nemzetőri főhadnagy volt Nyitra vármegyében és részt vett a szabadságharcban, melynek lezajlása után családjával együtt Svájcba ment, honnan csak 1850. tért vissza. 1855. nőül vette Degenfeld Anna grófnőt. 1860 óta több ízben volt képviselő, majd a főrendiház tagja. A felvidéki kulturális mozgalomban tevékeny részt vett. Fia, Géza, szül. Zerdahelyen 1858 febr. 9., 1895 máj. 13. óta örökös jogu főrend.
járási székhely és kikötőváros Herzon (ettől 146 km.-nyire) orosz kormányzóságban, az É. sz. 46° 28' és a K. h. 30° 45' alatt, a 35 km2 területü O.-i öböl és vasút mellett, (1892) 345,000 lak., akik közt 21,697-en nem orosz alattvalók, 112,235 izraelita. Újabban néhány iparág benne nagy jelentőségüvé lett, ilyenek: a malomipar, amelyet 14 gőzmalom képvisel, köztük az egyik (1893) 800,000 rubel értékü lisztet exportál, a makaroni-, keményítő-, a pezsgőbor-, a sör-(4), az ásványviz- (10), a gyufa- (10), a gép- (6), tégla-, kötél-, dohány-, papir- és bőrgyártás, a cukorfinomjtás, a vasöntés (12 gyár), a kémiai ipar, jutaszövés és faggyukészítés. Iparánál azonban jelentékenyebb a kereskedelme; a kivitel fő cikkei: a liszt és gabona, első sorbana búza, továbbá épületfa, gyapju, olajos magvak, szesz, cukor, állatok és állati termékek; a bevitelé. te- pamut, gyarmatáruk, szén, gépek, kémiai és másféle eparcikkek. Kereskedelmi forgalma tőképen tengeri; ezért is kikötőjének építésére, javítására és kiegészítésére nagy összegeket fordítottak és fordítanak. Kikötője 140 ha.; egyes részei: a vesztegzárkikötő (23,2 ha.) a külföldi hajók részére; az új kikötő (18,1 ha.) a Platonov és új molo közt; a szénkikötő (13,4 ha.) az új és a hadi molo közt; a praktikus kikötő (17,4 ha.); a korona-kikötő (5,6 ha.) a hajógyárral és a petroleum-kikötő. Az egészet egy 1300 m. hosszu molo védi a hullámcsapások és gyáuötegek az ellenséges támadások ellen. A kulturális intézetek és iskolák közül a kiválóbbak: az u. n. új orosz egyetem, amelyet 1864. a Richelieu-liceumból alakítottak, fiziko-matematikai, jogi, nyelvészeti és 1894 óta orvosi fakultással, nagy könyvtárral (131,000 kötet), csillagvizsgálóval, muzeumokkal és labortoriumokkal, (1894) 75 decenssel és 399 hallgatóval; a papnevelő, a 2 kereskedelmi, továbbá ipar-, rajz- és zeneiskola; történelmi és régészeti, természettudományi, szépművészeti társulat, orvos-, jogász- és gyógyszerészegyesület; 3 szinház; bakteriologiai és Pasteur-intézet stb. O. a többi orosz várostól előnyösen különbözikés egészen euróaias külsejü. A belváros a tengerparton terüle el; körüle feküsznek a külvárosai: Dny-on a Moldavanka, Voronzovka és Melnici, Ny-on Tiraszpolszkaja Szasztava, É-on a Novoja Szlobodka és Peresszip. Fénypontja a városnak a Nikolaj-körút Richelieu herceg bronz emlékszobrával (1826-ból), amelyről 200 lépcső közvetetlenül a kikötőhöz vezet le. Ehhez csatlakoznak a város legszebb és legélénkebb utcái: a Deribasszovszkaja, riseljevszkaja, Jekaterinenszkaja stb. A fő terek: a Szobornaja, Voronzov herceg emlékével; a Katalin-tér, amelyen II. Katalin cár hatalmas szobra áll és a szinház-tér. A város parkjai: a Deribasszov-ert, a Sándor-kert, a Palais Royal ültetvényei, az új boulevard stb. A városháza előtt áll végre Puskin mellszobra. Számos temploma közül a legkiválóbb a Szbornaja vagyis a székesegyház 80 m. magas toronnyal. A profán épületek közül kiválnak a pompás város szinház (olasz renaissance-ízlésben) 1600 néző számára, a Voronzov-palota, az érseki palota, a városháza (duma), a nyilvános könyvtár görög ízlében, az egyetem stb. O. környékén a tengerpaton van Villa Langeron, Ki-, Közép- és Nagy-Fontan mindannyi tengeri fürdővel továbbá a sósviz-tartalmu Kujalnik, Chadsibej limanok szintén látogatott fürdőkkel. O.-t Chadisbej török vár helyén II. Katalin cárnő parancsára De Ribas admirális alapította 1794 szept. 2. Richelieu herceg, Langeron gróf és Voronzov herceg kormányzók alatt 1803-1853. gyorsan indult virágzásnak. 1817-59. szabad kikötő volt 1854. az angol-francia flotta sok kárt tett benne, 1877. a török hajók fogták ostromzár alá. V. ö. Kohanszkij, O. 100 év után (oroszul, Odessza 1894).