természetrajzi nevek után Örsted A. S. nevének rövidítése (l. o.).
Miksa József, német orvos, szül. Dillingenben 1835 márc. 20. Münchenben tanult, hol 1860. asszisztens, 1867. a gégetan magántanára, 1876. nyilvános rendes tanára lett. Fő érdeme a difteritisz lényegének földerítése, melyet Die epidemische Diphtherie c. monográfiájában ismertetett (2. kiad., Lipcse 1876); még nagyobb feltünést keltett: Allgemeine Therapie der Kreislaufstörungen c. műve (4. kiad., Lipcse 1891), melyre, ugyszintén O. általános gyógymódjára nézve lásd Hegymászás és Éheztető kúra. Egyéb művei: über Geschwülste im Kehlkopfe und deren Operation (Lipcse 1875); Über den alryngologischen Unterricht (u. o. 1878); Handbuch der respiratorischen Therapie (u. o. 1882); über den Mechanismus der Brust- und Falsettregisters (München 1882); Über Terrainkurorte zur Behandlung von Kranken mit Kreislaufstörungen (Lipcse 1886); Zusätze u. Erläuterungen zur allgem. Therapie der Kreislaufstörungen (u. o. 1886); Die Pathogenese der epidemischen Diphtherie (16 szines melléklettel, u. o. 1887); Über Massage des Herzens (Müncen 1889).
János Gottfried (Oertelius), l. Ertel.
l. Bárzsing.
Miklós, osztrák zenetörténetiró és bibliografus, szül. Bécsben 1841 árp. 4., ahol mint magánhivatalnok él. Azzal alapította meg hirét, hogy nagy pénzáldozatok árán és önzetlen odaadással a bécsi Wagner-muzeumot hozta létre. Munkái: Bayreuth (1877); Rheingold u. Walküre inWien (1878); Katalog einer Wagner-Bibliothek (3. köt., 1882-91); Das Wagner-Museum (1884); Über die Schicksale des Wiener Wagner-Museums (1892).
(állat), l. Bögölyök.
Kristóf Frigyes, német hittudós, született Göppingenben, a sváb földön 1702., megh. Murrhardtban 1782 febr. 10. Az egyetemen teologiás s orvostant hallgatott, később sokoldalu ismereteinek történet- s természettudományi elemeit teozofikus rendszerré dolgozta fel, mely böhme Jakab és Schelling rendszere között foglal helyet. 1738 után a sváb földön több helyütt lelkészkedett, majd Murrhardtba hivatott, hol magasabb egyházi tisztésget viselt. Széles körben ismeretessé lett teozofiai munkái révén, s a «Dél mágusa« címet nyerte. Egyházi beszédeit Ehmann adta ki 1858-67-ben 7 kötetben. Önéletrajzát Hamberger adta ki (1845). V. ö. Auberlen, Die Theosophie Ö.-s nach ihren Grundzügen (1848); Ehmann, Ö.-s Leben u. Briefe (1859).
Sándor von, német lutheránus teologus és statisztikus, szül. Wissustban (Dorpathoz közel) 1827 dec. 24. teologiát tanult Dorpatban, Erlangenben és Berlinben, 1854. dorpati magán, majd 1856. rendkivüli s még ugyanezen évben rendes teologiai tanár lett, előadván a rendszeres teologiát, a tanok történetét és az erkölcstant. Nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. Művei következők: Durch Kreuz zum Licht, Predigten (Erlangen 1862); Die Moralstatistik in ihrer Bedeutung für eine Socialethik (2 köt., 1868-69, 3. kiad. 1882); Die Moralstatistik und die christliche Sittenlehre etc. (1874); Antiultramontana, kritische Beleuchtung der Unfehlbarkeitsdoctrin vom Standpunkt evangelischer Glaubensgewissheit (1867); Vorlesungen über Goethe's Faust (1879-80, 2 köt.); Obligatorische und facultative Civilehe nach den Ergebnissen der Moralstatistik (Lipcse 1881); Ueber akuten und chronischen Selbstmord, ein Zeitbild (Dorpat 1882); Christliche Religionslehre auf reichsgeschichtlicher Grundlage (Erlangen 1885-86, 2 köt.); Was heisst christlich-social? Zeitbetrachtungen (Lipcse 1886); Zur Duellfrage (Dorpat 1889); Das göttliche «Noch-nicht«, ein Beitrag zur Lehre vom heil. Geist (Lipcse 1895). Szerkszesztőtárs volt a Dorpater Zeitschrift für Theologie u. Kirche mellett (1859-1872, 14 köt.) s kiadta Hippel Lebensläufe címü 3 kötetes művét jubileum kiadásban (Lipcse 1878, második olcsó kiadás 1879).
(franc., ejtsd: ővr), mű; chef d'oeuvre, remekmű.
(ejtsd: őn-), német fürdőhely a Weser-völgyben, Minden porosz kerületben, a vasútvonal mentén (1890) 2482 lak. Nagy kertjében IV. Frigyes Vilmos császár tervei szerint épült a fürdőház, melyben sósfürdő (1885), melegfürdő (1886), gőzfürdő, hullámfürdő a Werre habjaiban, ivókura stb. áll a betegek használatára. nevét alapítójától (1845), az 1865. elhalt O. főbányamestertől kapta.