(franc., ejtsd: ofisz, ang. ejtsd: affisz) a. m. hivatal, szolgálat; továbbá iroda, üzlethelyiség.
(lat.), a rómaiaknál a magasabb hivatalnoknak segédje; az egyházjogban a püspök által kirendelt hivatalnokok, kik a középkorban részint mint officiales principales, részint mint officiales speciales a püspöknek fentartott joghatóságot (jurisdictiót) gyakorolták. Általában hivatalnok. - Officialiák, a közhivatalnok által hivatalánál fogva végzendő dolgok.
(franc., ejtsd: ofisziel) a. m. hivatalos, valamely hatóságtól direkt származó (parancs, rendelet, intézkedés); ellentéte az officieux (officiozus), ami a hatság indirekt intézkedését jelenti.
(franc., ejtsd: ofiszié) a. m. hivatalnok, tiszt, főként katonatiszt.
(lat., a. m. műhely), a gyógyszertárnak az a része, melyben a közönség számára a gyógyszereket kiszolgáltatják s az egyszerübbeket meg is készítik. Régebben a borbélyok műhelyeit is O.-nak nevezték. Officinalis v. medicinalis a. m. orvosi használatu; planta officinalis a. m. orvosi növény, gyógyító növény.
l. Officiel.
(lat.), kötelesség, hivatal, szolgálat. O. sanctum a. m. inquizió (l. o.). O. curatum, lelkészséggel egybekötött egyházi hivatal, ellentéte az O. non curatum. O. diurnum és O. nocturnum klastromokban a nappal illetőleg éjjel elvégzendő ájtatosságok, kánonszerü órák (horae canonicae). - Nobile O., uri szoláglat, könnyü munka.
nagyközség Torontál vármegye hánlaki j.-ban, (1891) 1168 német lak.
(gör.), a hajzat kihullása kigyózó csikokban.
(ásv.), l. Szerpentin.