Ok és okozat

l. Ok.

Okhatározók

l. Határozók.

Okhrida

(Okri), város Monasztir török albániai vilajetben; a Sar és Miridita-hegyektől körülfogott O.-i tó (269 km2) ÉK-i partján, egy kiálló földnyelven, 10,000 lak., citadellával, bőrkereskedéssel. O. bolgár eredetü, szétszórt házakból álló város. 25 km.-nyire tőle romok láthatók, amelyek az antik Lychnidos, későbben Achrida nevü város helyét mutatják. A X. sz.-ban bolgár fejdelemségnek volt székehelye.

Okinava-zsima

japáni sziget, l. Riu-kiu.

Okirat

(instrumentu, documentum), valamely ténynek, jelesül akaratnyilvánításnak bizonyítására rendelt irat. Megkülönböztetendők köz- és magánokiratok. Amazok hatóság vagy más közhitelü személy (pl. közjegyző) által hatáskörükben kiállított iratok; emezek a magánszemélyektől származók. Az O.-ok további felosztásai: eredetiek és másolatok (l. o.); levéltáriak és nem levéltáriak, amazok valamely hatóság elvéltárában őrzött O.-ok. Az O.-tal való bizonyítást illetőleg az 1868. LIV.t.-c.szerint közokiratok, melyeket a kiállítók törvényes illetőségök köréhe tartozó tényekről adnak ki, teljes bizonyító erővel birnak mindaddig, míg az ellenfél azoknak hamisságát v.szabálytalanságát be nem bizonyítja. Magán-O., melynek tartalmát az ellenfél tagadja, ugy szolgál bizonyítékul: a) ha azt sajátkezüleg irta és aláirta, vagy b) ha az idegen kézzel irt O.-otkét előttemező tanú jelenlétében - kiknek egyike által a kiállító neve is aláirandó - szokott kézjegyével (l. o.) látta el az okiratot. Ha a kiállító sem írni, sem olvasni nem tud, vagy az O. nyelvét nem érti: azonfelül szükséges még az is, hogy a jelenlevő tanuk az okirat tartalmát mind maguk ismerjék, mind a kiállítónak az általa értett nyelven megmagyarázzák, s hogy ez megtörtént, az O.-on bizonyítsák. Az ellefél tagadásával szemben a kibocsátó irásának vagy aláirásának valódiságát az tartozik bizonyítani, aki az O.-ra hivatkozott. Az O. alaki érvénye ama hely törvényei szerint itélendő meg, ahol az O. kelt. Az ellenfél által a perbenf használt O. eredetijét mindenik félnek joga van megtekinteni, s e célból a törvényben szabályozott eljárás szerint az O. felmutatását követelheti. A bizonyító fél kérelmére az ellenfél a birtokában levő O.-ot fel tartozik mutatni, ha az O. tartalmánál fogva közös, vagy ha arra különben is köteles. Az irás és aláirás valódiságának bizonyítási módját is szabályozza a törvény, a sommás eljárásról szóló törvény óta azonban itt is - és pedig bizonyos kivétellel a rendes eljárásban is - a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve lépett életbe. A törvény kifejezett rendelkezésénél fogva ez a bizonyítás más irással v. aláirással való összehasonlítás által is történhetik; az összehasonlítás bizonyító erejének megitélésénél a biróság szakértőket is meghallgathat; az összehasonlítás megejthetése céljából pedig elrendelheti, hogy a fél, akinek irásáról szó van, irja le a biróságtól megjelölendő szavakat a biróság előtt.

Okirathamisítás

(falsum), a régibb elmélet szerint a csalásnak egyik minősített esete volt. Az újabb elmélet az O. jogtárgyát nem a vagyonban, hanem a közérdekben találja, emly az okiratokhoz mint kiváló bizonyítási eszközökhöz fűződik. Az okiratnak bizonyító ereje az okiratot a jogélet kiváló biztosítékává teszi, ennek a biztosítéknak megtámadása az, mely az O.-t külön bűntetté minősíti. Az O.-nak ebben kijelölt jogtárgya természetesen befolyást gyakorol a bűntett fogalommeghatározására.

Az okiratok bizonyító erejökre nézve két nagy osztályra, a köz- és magánokiratokra oszolván, a magyar btkv első sorban köz- és magán O., között tesz különbséget, amely nemcsak a két bűntett különböző közvetlen tárgyában (az okirat minőségéban), hanem az elkövetési cselekedetekben is nyilvánul. Míg ugyanis köz-O.-hoz elegendő a közokiratnak meghamisítása, feltéve, hogy ebből valakire jogsérelem háramlik vagy háramolhatik, addig a magán O.-hoz nem elegendő az okiratnak meghamisítása, hanem annnak a törvényben meghatározott módon, vagyis arra való használata szükséges, hogy ez által valemely kötelezettség v. jog létezése, megszünte vagy megváltoztatása előálljon. Ily használat hiányában a cselekmény lehet csalás, de soha sem O. A meghamisítást illetőleg büntetőjogilag egyenértékü cselekmények: hamis okiratnak készítése, készíttetése v. valódi okirat tartalmának részben v. egészben megváltoztatása. Az O.-nak tényálladékát továbbá teljesen megállapítja az is, ha valaki a más által készített hamis vagy meghamisított okiratot, ezt a minőségét tudva, használja. Vajjon a törvénynek ez a rendelkezése arra a használóra is alkalmazandó-e aki a hamisítás iránt a hamisítóval egyetértett, az a gyakorlatban vitás s a büntetési tétel azonosságánál fogva gyakorlatilag meglehetősen közömbös. A dolog természete a kérdésnek tagadó eldöntésére vezet, mert egyetértés esetében részesség forog fenn.A törvénynek vonatkozó §-a (405. §) tehát csak az ellen alkalmazható, akinek a hamisításban egyáltalán része nem volt. További vitás kérdése a magán O.-nak az, vajjon a hamisítás már önmagában a használat megkezdése előtt kisérletet állapít-e meg vagy sem, mely utóbbi esetben csak büntetlen előkészületnek volna tekinthető. Az összetett büntettek elmélete alapján, amely szerint összetett tényálladékoknál (ilyen p. a magán O. és használat; a rablás, erőszak és elvétel) az egyik tényálladéki cselekedetnek elkövetése v. elkövetésének megkezdése az egész bűntett elkövetésének megkezdését alkotja, a kérdést abban az értelemben kell eldönteni, mely a használat céljából eszközölt hamisításban kisérletet állapít meg. A köz-O.-nál lényeges különbség van a szerint, amint az közhivatalnok hivatlai hatáskörében, v. más valaki követi el. Az első esetben a törvény ismét több esetet különböztet meg, amelyek a tett súlyához képest különböző büntetés alá esnek. Ily különösen kiemelt esetek: a) hivatali hatáskörben hamis közokiratnak kiállítása v. valódi közokiratnak meghamisítása; b) a közokiratba valamely lényeges ténynek hamisan történt bevezetése, hamis kivonatnak kiadása; közhivatali könyv lényeges tételeinek meghamisítása, c) a hivatalosan kiadott másolatokban v. fordítmányokban elkövetett hamisítás; d) hivatali őrizet alatt levő okiratoknak megsemmisítése, eltitkolása. A rendes büntetési tétel 5-10 évig terjedhető fegyház. Egyéb esetekben a köz-O.-nak minősített esete, ha azt a tettes abból a célból követi el, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen v. valakit vagyonában megkárosítson. A magán O. minősített eseteinek alapjául szolgál: a) az érték; b) az okiratnak bizonyos minősége. Az első szempontból bűntett az O., ha a jognak értéke, melynek bizonyítására az okirat szolgál, 50 forintot meghalad, s sőlyosabb büntetési tétel szól arra az esetre, ha az érték 2000 frtnál magasabb. A másik szempontból súlyosabb büntetés alá esik a váltókon, kereskedelmi könyveken, kereskedelmi utalványokon, takarékpénztári könyvecskéken, közraktári jegyeken s a papirpénzzel egyenlő tekintet alá nem eső, közforgalomban levő értékpapirokon elkövetett hamisítás. Az O. fogalma alá vonja a magyar btkv annak cselekményét, aki másnak aláirásával ellátott valamely kitöltetlen iratot az aláiró belegyezése nélkül vagy tudva, a létrejött megállapodás ellenére tölt ki. A francia jogban ez az eset abus de confiance (bizalommal való visszaélés) név alatt ismeretes.

Az O.-nak eddig tárgyalt esetei u.n. anyagi (materialis) O.-t képeznek, mert a hamisításnak közvetlen tárgyát maga az okirat képezi. Különbözik ettől az u. n. eszmei (intellectualis) O., amelynél az okirat maga valódi, de az O.által bizonyított tény a valósgának meg nem felel. A magyar törvény ezt az O.-t csak akkor bünteti, ha közokiratról van szó s fogalmát akként határozza meg: aki szándékosan közreműködik arra, hogy valaki jogai v. jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tények, körülmények v. nyilatkozatok vezettessenek be a nyilvános könyvbe vagy más közokiratba. A csak vétséget alkotó cselekmény bűntetté lesz, ha azt a bűnös nyereségvágyból követte el. Magánokiratokban elkövetett eszmei O. a cselekmény céljánál fogva csalás lehet, ez eseten kívűl, mások jogait nem érintvén, büntetendő cselekményt nem alkot. P. a hitelező, aki nyugtát állít ki adósa részére, jóllehet ez tartozását tényleg meg nem fizette. O.-nak minősíti a magyar törvény annak a cselekményét is, aki károsítási szándékkal olyan okiratot, mely v. éppen nem v. nem kizárólag sajátja, jogtalanul megrongál, megsemmisít v. eltitkol.

Okirati per

a polgári per különös neme arra az esetre, amikor a felperes a kereseti kérelem alapjául tett állításokat okirattal bizonyítja, amikor tehát az ellenfél meghallgatása előtt is némi biztosítékot nyújt a kereseti állítások valósága mellett, és ezért a pervitelt egyszerüsíteni lehet az anyagi igazság kierítésének veszélyeztetése nélkül. Minálunk külön O. szabályozva nincs, de annak alapeszméjére visszavezethető, hogy a sommás eljárásban, tekintet nélkül a felbbezésre, végrehajtható a pénzösszeg fizetésében, helyettesítő dolgok vagy értékpapírok szolgáltatásában marasztaló ítélet, ha az adós magát a teljesítésre közokiratban, hitelesített vagy teljes bizonyító erejü magánokiratban kötelezte (1893. XVIII. t.-c. 117. § 2.). Valamint arra vezethető vissza közjegyzői okiratok végrehajthatósága, amelynél fogva közjegyzői okirat alapján bizonyos előfeltételek alatt, előzetes per nélkül is végrehajtásnak van helye, ugy hogy ezt csak kifogással lehet megtámadni, és csak ezzel lehet a kötelezettség kérdését a per útjára terelni (1874. XXXV.t.-c. 111.s köv. §-ai).

Okiratok alakja

l. Okirat.

Okiratos bizonyítás

az, amely okirat (l.o.) mint bizonyítási eszköz segélyével történik. A rendes perben az okiratot az illető helyen másolatban közölni kell az ellenféllel. Ha ez az okiratot aggályosnak állítja, az eredetit a perhez kell csatolni. Aki oly közös okiratot kiván bizonyítékul használni, amely az ellenfél birtokában van, alkeresettel követelheti az okirat előterjesztését. A kereset tárgyalása után a biróság a közösség kérdésében határoz, és h az okiratot közösnek kimondja, annak birtokosát arra kötelezi, hogy vagy közölje az okiratot az ellenféllel, v. tegyen esküt arra, hogy az okirat az ő birtokában nincs, sem annak hollétét nem tudja, sem pedig az tudtával meg nem semmisíttetett. Ha a köhlést elmulasztja és esküt sem tesz, az okiratnak a követelő féltől állított tartalmát bizonyítottnak kell tekintetni. A sommás perben az okiratotm mellyel bizonyítnai akarunk, az ellenfél kivánatára vagy a biróság rendeletére a tárgyaláskor eredetiben kell felmutatni és vagy ugyanigy, vagy másolatban a tárgyalási jegyzőkönyvhöz kell mellékelni. A közös okirat bemutatásának kieszközlésére hasonló az eljárás, mint a rendes perben: itt is felfedező eskü letételére lehet az ellenfelet köteleztetni.

Okiság

v. okság, l. Ok.


Kezdőlap

˙