templom l. Athén (II. köt. 274. oldal).
több hegy az ókorban, még pedig 1. A Tesszália és Makedonia természetes határvonalát alkotó hegységnek délkeleti ága, szükebben véve ennek az ágnak az a része, mely a pieriai partvidékkel párhuzamosan vonul Dion városától egészen a Peneios torkolatáig és melyet az Ossától a Tempe-völgy választ el. Legmagasabb csúcsa 2985 m. magasságra emelkedik s már az ókorban hires volt havas magaslatairól, fenyves erdeinek és tölgyeseinek gazdagon váltakozó koszorujáról és zordon szikláiról, melyeket Xerxes Thermétől (15 földrajzi méföld távolságban) szabad szemmel nagyon jól meglátott. Modern neve a görögöknél még most is Elimvi, a törököknél Szemavat Evi (az égiek székhelye), ami nyilván onnan ered, amit az ókori hitrege az O.-ról tartott, t. i. hogy ott tartják székhelyüket az égi istenek. Az ókor kozmográgiájában akkora szerepet játszott, hogy róla neveztek el számos hegyet, még pedig: 2. Egyet Miziában, a frig-bitiniai határ közelében, most Kesis-Dagh; 3. tűzhányó Likiában, délre Phaselistől, most Zsanár-Dagh; 4. hegy Sellasia mellett Lakoniában; 5. hegy Olimpia közelében; 6. két hegy Kiprosz szigetén.
braziliai város Pernambuco államban az oceán partján, püspöki székhely, szép templommal, teologiai fakultással, füvészkerttel, kardpengegyártással és 8100 lakossal.
(Olynthos), jelentékeny ókori gyarmat a toronei tengeröbölnek legbenső sarkában. A peoloponnezusi háboruból kifolyólag számos kisebb város lakói költöztek által O.-ban, mely ilyenformán lassankint bizonyos fontosságra emelkedett, amelyet meg tudott védeni az athéniekkel, spártaiakkal és makedonokkal szemben is. De mikor tulnyomósága mindinkább előtérbe lépett, s a hozzája csatlakozó kalkiszi és tárkiai városokból már-már valóságos szövetséget (symmachia) alakított, Spárta közös akcióra tökélte el magát és Kr. e. 379. Amuntas makedon királlyal közösen sereget küldöttek oda, mely a várost arra kényszerítette, hogy a spártaiak szimmachiájához csatlakozzék. Mikor Fülöp a trák-makedoniai tengerpartnak összes görög városait el akarta foglalni, O. részéről kemény ellentállásra talált, melyet talán meg sem tudott volna törni, ha az athéniek kellő időben megadták volna a segítséget, hasztalan mondotta Demosthenes O. érdekében legszebb beszédeinek egyikét: a segítség küldése elmaradt. Kr. e. 347. Lasthenes és Euthykrates elárulták az ostromlott O.-t, melyet a makedonok elfoglalván, földig rontottak, s amely ezt a csapást soha többé ki nem heverte. Monográfiát Voemel irt róla (1827).
(ejtsd: ollifent). 1. Lőrinc, angol iró, utazó és diplomata, szül Londonban 1829., megh. Twikenhamban 1888 dec. 23. Nagy utazásokat tett (Cejlonba, majd 1850. Nepalba, 1852. Oroszországba), később Elgin lord kanadai kormányzónak magántitkára lett, s mint ilyen működött a keleti hábouig, melyet Omer pasa táborában nézett végig. Khínát is meglátogatta, majd 1861. diplomáciai ügyvívő lett Japánban, ahol orgyilkosok megtámadták és súlyosan megsebesítették. 1865. beválasztották a parlamentbe, 1872 óta egy farmon lakott Long-Islandban, New-York közelében. Fent említett utazásairól nagyon alapos és érdekes könyvekben számolt be, nevezetesen: Journey to Katmandu (London 1852); The Russian shores of the Black sea (u. o. 1853); minesota (u. o. 1855); Caucasian campaign of Omer Pasha (u. o. 1856); Narrative of teh Earl of Elgins mission to China and Japan (u. o. 1860, 2 köt.); On the present state of political parties in America (1866); Piccadilly (1870); The Land of Gilead (1880); The Land of Khemi (1882); Haifa, life in modern Palestine (1887). Azonkivül novellákat is irt. V. ö. Mrs. M. Oliphant, Memoir of the life of Lawrence and Alice O. (London 1891, 2 köt).
2. O. Margit, angol regényirónő, szül. Liverpoolban 1818. egy Wilson nevü skót családból. Már 1842. magára vonta a közfigyelmet egy regényével: Passages in the life of Mrs. Margaret Maitland, melyet gyors egymásutánban követtek nagy népszerüségre jutott regényei, különösen: Merkland (1851); Charles Fild (történet a puritánok világából, u. a.); Adam Greene (1852); The chronicles of Carlingford (1863-66); Agnes (1866); Squire Arden (1871); Innocent (1873); Carita (1877); The ladies Lindores (1883); Olivers Bride (1886). Sir Robert's Fortune (1895). Népszerüek életrajzi és irodalomtörténeti művei is; jelesül: Irwing élete (1862); Montalemberté (1872); egy korrajz II. György uralkodásáról (3. kiadás 1875) s egy másik Firenze nagy alakjairól: Dante, Giotto, Savonarola and theri city (1876). Angol irodalomtörténetet is irt: Literary history of England (1882, 3 köt.). Historical sketches of the reign of Queen Anne (London 1894); The Makers of modern Rome (1895). Old. Mr. Tredgold (London 1896).
az ókorban Lissabon neve.
1. község Danzig (ettől 9 km.-nyire) porosz kerületben, a Keleti-tenger közelében, vasút mellett, (1890) 3822 lak., őrlő- és fürészmalmokkal. Ismeretes az egykor gazdag cisztercita apátságról, amelynek templomát, most plébániatemplom, pompásan faragott karszékek ékesítik, továbbá az itt 1660 máj. 3. kötött békéről, amely az 1655-60-ig tartó svéd-lengyel-brandenburgi háborunak vetett véget. János Kázmér lemondott a Svédországra táplált igényeiről, azonkivül Livonia É-i részét, Esztoniát és Ösel szigetet átengedte a svédeknek. Svédország lemondott Kurföldről és mindkettő elismerte poroszország függetlenségét. V. ö. Schultz,Geschichte d. Friedens v. O. (Labiau 1860). - 2. O., város Valencia (ettől 69 km-nyire) spanyol tartományban, a Gallinera és vasút mellett, közel az Atlanti-oceánhoz, (1887) 8779 lak., olaj-, narancs-, eperfa- és rizstermeléssel; a Gandia hercegek kastélyával. - 3. O. de Jerez, község Badajoz spanyol tartományban, 7 km-nyire a portugál határtól, (1887) 6413 kal., gyapju- és vászonszövéssel. - 4. O. di Canarioas, Fuerteventura (l. o.) főhelye.
(növ.), l. Olajbogyó és Olajfa.
Gasparo de Guzman don, O. grófja és San Lucar de Barrameda hercege, IV. Fülöp spanyol király befolyásos miniszterelnöke, szül. Rómában 1587 jan. 6., megh. Toróban 1645 jul. 22. Salamancában tanult és III. Fülöp alatt az udvarhoz került, hol mint a hölgyek kegyeltje nagy befolyásra emelkedett. Fülöp infans, a későbbi V. Fűlöp király is kegyeibe vette s midőn 1621. a trónra lépett, O.-t ugy szólván mindenható emberévé és legbizalmasabb tanácsosává fogadta. O. aztán háborúba sodorta hazáját Portugáliával, mely alatta szakadt el Spanyolországtól, továbbá Franciaországgal és Németalfölddel; az ország belsejében pedig az andaluziaiak és cataloniak régi kiváltságos jogaik megnyirbálása miatt veszedelmes felkelést támasztottak ellene. A király kénytelen volt O.-t 1643. az udvartól eltávolitani. O. ekkor egy iratlan egyrészt a maga kormányát és rendszerét védelmezte, másrészt azonban a királyi családnak több magas hivatalt viselő tagját leleplezte, mely tette miatt a király aztán Toróba száműzte V. ö. De la Rocca, Historire du ministere du comte-duc d' O. (Köln 1673). L Spanyolország történetét és a IV. Fülöpről szóló munkákat.
Jojelo Pedro, portugál iró, szül. Lissabonban 1845 ápr. 30., megh., u.o. 1894. Bányaigazgató volt (1870) Cordobában, majd 1874-87. a portói vasúttársaság főkormányzója, utóbb a dohányjövedék igazgatója Lissabonban, s 1891- 92. pénzügyminiszter lett. E hivatalát elhagyva, államtanácsos, akadémikus és a pénzügyi junta tagja volt haláláig. O. sokat irt; nevezetesebb művei: Os Lusiadas, ensaio sobre Camoes, Historia da civilisacăo christăa (1878), Historia da civilisacăo iberica (3. kiad. 1886); Elementos de anthropologia (1882); As racas humanas e a civilisacăo primitiva (2 köt. 1883); Systema dos mythos religiosos (1884); Portugal contemporaneo (2 köt., Lissabon 1881) Historia da Republica Romana (u. o. 1885); Portrugal nos Mares (u. o. 1889); Os filhos de Dom Joăo I. (Porto 1891); A vida de Nunalvares Pereira (1892) stb. V. ö. Barreto, O., estudo de psycologia (Lissabon 1892).