(franc., ejtsd onbré, az ombre, a m. árnyék szótól), selyemszövet, vagy szőnyeg is, melynek szinei elmosódott árnyalatokban egymásba olvadnak.
l. Esőmérő.
(Umbro), 1. O. Pistoiese, az Arno jobboldali 50 km hosszu mellékvize. Az Apenninben ered, Pistecchio közelében és Signától Ny-ra torkollik. - 2. O. Senese, 166 km. hoszu folyó Toscanában. Castelnuovo Berardenga közelében a toscanai Subapenninben ered, fölveszi az Arbiát, Mersét és Orciát és Torre della Trappolánál a Tirreni-tengerbe ömlik. Vizkörnyéke 3660 km2.
A Mahdi utódjának székehelye, mely a lázadás kitörése előtt kisebb erősség volt a Fehér Nilus balpartján, a szemközt fekvő Khartum védelmére.
a görög ábécé utolsó betüje, a hosszu ó.
frarancia elnevezése a palancsintához hasonló, de csak egy oldalon sült s kissé vastagabb tésztának, melybe annyi tojást tesznek, ahány kanál cukrot s fele mennyiségű lisztet; ha a tojások fehérje hab alakjában jő a nyers tésztába, akkor O. soufflée, azaz felfújt a neve. Töltetlenül v. töltve szerepel; tölteléke részint sós (vágott hús, turó vagy füvek), részint édes (különféle gyümölcsíz); ha melegen töltik meg s hirtelen tekerccsé alakítják, újólag a sütőbe kerül s miután kissé átsült, szeletekbe vágják és igy adják asztalra.
(lat. többes omina), kedvező vagy kedvezőtlen előjel, olyan esemény, amely magában véve esetlegesnek látszik, de valósággal vagy szerencsét, vagy balsorsot jelent (megbotlás a küszöbön, tüsszenetés beszéd közben). Különösen a rómaiaknál játszott nagy szerepet, akik azt is hitték, hogy az ilyen kedvezőtlen (ominosus) jel által mintegy előre megjelentett eseményt vagy engesztelő áldozatokkal lehet elfordítani, vagy azzal, hogy tüstént kedvező értelmet tulajdonítottak neki. A rómaiak istentiszteletében is nagy jelentőségre jutott az omen, kivált az ars fulguratoriában (villámból való jóslás) és a haruspexek (l. o.) céhbeli tudományában.
l. Cseplesz.
török tábornok, renegát, eredeti nevén Latas Mihály, szül. Plaskyban a horvát határőrvidéken 1806 nov. 24., meg. Konstantinápolyban 1871 ápr. 18. Atyja az ogulini kerületben kezelő tiszt gyanánt élt; fia pedig mint hadapród lépett az ogulini határezredbe, de 1828., mivel atyját elmozdították, megszökött s Viddinben Husszein pasa szolgálatába állott s ugyanakkor áttérvén a mohammedánus hitre, a pasa gyermeinek nevelője lett. 1834. a pasa ajánlataival Konstantinápolyba ment, hogy mint irnok a hadügyminisztériumban kapott állást. Nemsokára Omer efendi (ahogy magát Latas most nevezte), a későbbi Abdul Medsid szultán tanítójává lett s egyszersmind kapitányi rangot kapott. Fokozatosan emelkedve, 1839. ezredesi rangban átvette az Ibrahim egyiptomi pasa ellen Sziriába rendelt hadtest vezetését, mellyel sokkal erősebb ellenfelét megverte. 1842. a libanoni kerület katonai kormányzója lett, mely állásról azonban a keresztények ismételt panaszai folytán, kikkel a renegát nagyon keményen bánt, kénytelen volt lemondani. 1843-ban Resid pasa főparancsoksága alatt részt vett a Dsuleka albán lázadó ellen viselt harcban, akit el is fogott s 1846. a fölkelő hurdok ellen harcolt, kiket újból leigázott.
Midőn 1848. az aldunai tartományokban zavargások törtek ki, az oroszok társaságában mgszállotta azokat s mint katonai kormányzó 1850 ápr.-ig Bukarestben maradt; ezután Boszniában nyomta el a felkelést. 1853. mint pasa kezdte meg a háborut az oroszok ellen, akiket az Al-Duna mellett, Oltenicánál nov. 4. legyőzött. 1854. felszabadította Szilisztriát s bevonult Bukarestbe. Ezután 30.000 törökkel Krimbe indult, hol Szebasztopol ostromában részt vett és 1855. egy török sereg élén Batumba vitorlázott, hogy Karsz erősségét felszabadítsa; de megérkeztekor a vár már elbukott. Majd Bagdad kormányzója lett, de 1859 számos hivatalos visszaélés miatt kegyvesztett lőn s Kursputba száműzetett. 1861. visszahivták Konstantinápolyba és Hercegovinába küldték mint fővezért, ahol 1862. a fölkelést véresen elnyomta s Montenegrót is megrettegtette. 1864. kinevezték musirrá (tábornaggyá) és a III. hadtest élére Monastirba küldték. 1867. Krétán harcolt, ahol azonban kegyetlenséggel sem tudta a fölekést elfojtani. 1867 őszén Konstantinápolyba visszakerült és most Szerdár-Ekrem (Generalissimus) címet kapta, a nélkül azonban, hogy állást nyert volna. 1868. rövid ideig mint hadügyminiszter működött.
(ásv.) l. Piroxen.