Ény-i Afrika vidéke az alsó Niger mellett, O. fővárossal (16.000 lak.), ahol az ibo néger törzshöz tartozó fejedelem is lakik. O. a Niger-company hatalomkörébe tartozik.
(lat.) a. m. ászka, l. Ászkafélék.
(ásv.), olyan achát (l. o.), melyben a különböző szinü rétegek és szalagok egyenes sikokban váltakoznak. Ha fehér és fekete szalagok váltakoznak, akkor egyszerüen O. v. achát-O., ha vörös és fehér rétegek váltakoznak, akkor karneol-O., ha pedig barna és fehér rétegek, akkor szardonix. Az O. név a körömre vonatkozik, t. i. a kövön a fehér réteg ugy borul a feketére, barnára v. pirosra, mint az ujjak hegyére a köröm. A rege szerint Amor Venusnak körmeit nyilvessző hegyével lemetszegette és az Indusba hullatta. A párkák onnét kihalászták és megismervén isteni eredetüket, azokat O.-szá változtatták, hogy örökre megmaradjanak. Az ókorban igen nagy becsü drágakő volt, különösen gyönyörü kameákat és intagliókat, valamint vázákat készítettek belőle. A bécsi császári gyüjteményben, továbbá Párisban, Rómában (Vatikán), Braunsch weigban hires kameák, illetőleg vázák vannak O.-ból. Ma is még megmunkálják gyürükbe, melltűbe stb. Amióta mesterségesen is festhetik az achátot (l. o.) és szép, feltünő szinü sávokat idézhetnek elő benne, az O. értéke erősen csökkent. Az u. n. mexikói O. (onixmárvány) nem egyéb mint mészkő, l. Mexikói onix.
a. m. jaguár (l. o.).
a zsidó irodalomban a zsidó hitre tért Aquila (l. o.) neve, ki Kr. u. 90 körül görögre fordította a szentirást. Neki tulajdonították Mózes 5 könyvének régi aram fordítását, az u. n. Targum O.-t, mely azonban tényleg csak a III. sz.-ban keletkezett.
Az ónnak két kloridját ismerjük; l. Sztannoklorid (ónklorür SnCl2 vagy Sn2Cl4). Előállítása ugy történik, hogy az ónt koncentrált sósavban melegítés közben feloldják és besürítés után kristályosítják. Szintelen, egy hajlásu prizmákból álló kritályos test, amely savanyu kémhatásu és két molekula kritályvizet tartalmaz.. Óvatosan 100°-ra hevítve kritályvizét elveszti és kritályos tömeggé alakul át, mely 250°-on megolvad és még magasabb hőmérsékleten bomlás nélkül átdesztillálható. Sósavtartalmu vizben és borszeszben könnyen oldódik; de sok viztől lassanként elbomlik bázisos sztannoklorid, SnCl(OH) képződése közben. Az alkali fémek és alkali földfémek kloridjaival jól kristályosodó kettős sókat alkot. Igen erélyes redukáló test, amelyet a kémiai laboratoriumokban és a kelmefestészetben használnak. 2. Sztanniklorid (óntetraklorid, Sprititus fumans Libavii, SnCl4). Képződik akkor, ha ónt száraz klóráramban hevítünk. Rendesen úgy készítik, hogy l sr. finomul eloszlott ónt v. 1,5 sr. finomul eloszlott ónt v. 1,5 sr. vizmentes sztannokloridot 5-4 sr. merkurikloriddal bensőleg elegyítve, ledesztillálnak. Szintelen, a levegőn erősen füstőlgő folyadék, amelynek fs.-a 2,27 és 120°-on forr; 1/3 sr. vizzel elegyítve kritályos tömeggé mered meg, amelynek összetétele SnCl4+5H2O képletnek felel meg. Sok viztől lassanként elbomlik és ekkor metaónsav H2SnO3 válik ki belőle. Az alkali fémek és az alkali földfének kloridjaival szintén jól kritályosodó kettős sókat képez. A sztannikloridot, valamint ammoniumkloriddal való kettős sóját, az ammonium-sztannikloridot, SnCl4+2(H4N)Cl, pinksó név alatt különösen a kelmefestészetben használják.
l. Ónklorid.
(gör.), a daganatokról szóló tan; onkotomia, a genyet tartalmazó daganatok (tályogok) felhasítása.
(kassziterit), óndioxid (SnO2), az egyedüli érce az ónnak, amiért ónérc is a neve. Tudományos megnevezése (kassziterit) az ónnak görög nevét (kassziterosz) jelzi. Mindig van benne egy kevés vas, kova, mangán, sőt tantál is. Elég gyakran terem nagyon szép négyzetes rendszerbeli vastag kritályokban és pedig leginkább ikrekben, de kritályoknál gyakoribb, vaskos, szemcsés tömegekben és laza szemekben. Ritkán sugarasan rostos szerkeztü és ekkor fás ónérc a neve. (Cornwall: St. Austle, Irország; Wicklow, Ausztrália: Queensland (Warwick), Mexiko: Ceres.) Szine leginkább barnás veres, de sárgás, barnás fekete, sőt egészen fekete is. Karca sárgás v. fehér, kevéssé fényes fényü, gyémántfényü vagy zsírfényü. Egyike a legkeményebb érceknek. K. 6-7, fs. 6,8-7. Részint eredeti, részint másodlagos fekvőhelyen (homokban, kavics között) terem. Eredeti fekvőhelyén régi kritályos kőzetekben, különösen gránitban, gnájszban, ritkábban kritályos palákban, még ritkábban mészkőben (ampiglia, martittima) alkot teléreket vagy impregrációkat. Rendesen quac és wolframát ásványok (wolframit, scheelit) kisérik, de együtt találhatók vele; berill, topáz, apatit, fluorit, zinnwaldit. Az utóbbi 4 ásvány fluortartalmu, amiből azt következtették, hogy a fluornak van szerepe az ónkő-telérek képződésében. Nevezetesebb termőhelyei Szászország: Altenberg, Marienberg, Geyer; Csehország: Schlackenwald, Zinnwald, de ezeknek bányái jelentéketelenek ama Ó.-gazdagsághoz képest, melyet a másodlagos fekvőhelyek, az ónmosók, képviselnek Angliában Cornwallban, de különösen Hátsó-Indiában Malakka félszigeten, Banka szigeten és Ausztráliában. (Posewitz T. dr., Az Indiai-oceán cinnszigetei, M. kir. Földt. Int. Évk. VII. s VIII. köt.) Hazánkban még Ó.-vet nem találtak.
török 10 piaszteres pénzdarab, mint aranypénz értéke 2,21 korona, mint ezüstpénz 1,05 korona.