l. Induló.
(lat.) katolikus erkölcstani műszó azon kitünő és hősies jó cselekedetek jelzésére, amelyeknek végbevitelére a szentlélek ajándékai képesítik az embert. V.ö. Müller, Theol. mor. (446-447.).
l. Libretto.
l. Műtő.
(lat.) a.m. cselekvés, működés. O.-nak nevezik a katonaságnál mindama nagyobb szabásu hadi mozdulatokat és küzdelmeket, amelyek a hadi cél elérése végett hajtatnak végre. Összeségük alkotja a hadjáratot. Az O.-t a manöverrel nem szabad összetéveszteni, mert az utóbbi csupa menetek kombinálásából áll, az előbbi pedig menetekből, szünetekből és harcból. Az a tér, ahonnan az O. kiindul, O.-alapnak; az a tárgy, amely ellen irányul, az O. tárgyának; azok az utak, amelyek az alaptól az O. tárgyához vezetnek, O.-vonalaknak neveztetnek. Ott, ahol e vonalaka tárggyal érintkeznek, van az O.-szöglet. Az a vonal, amelyet a müködő csapatok élei alkotnak, O.-arcnak; az a tér, ahol az O. történik, O.-térnek, vagy az O. zónájának; az a terv, amely szerint végrehajtatik, O.-tervnek neveztetik. Az O.-val összefüggésben levő, fentebb elősorolt fogalmak kifejezésére magyarul a következő szavak szolgálnak; működési alap, működési tárgy, működési vonal, működési szöglet, működési arcvonal, működési tér, működési zóna stb. - O. az orvostanban, l. Műtétel.
Igy nevezik magyar népmeséink sztereotip bekezdései a mesevilág határán lévő tengert (v. folyót?), sőt ilyen országot is ismernek. Az Ó. név magyarázatára eddig megkockáztatott kísérletek közül (a régibbeket v. ö. Ipolyi, Magy. myth. 63.) csak kettő érdemel komolyabb számbavételt; az Ob Bregenz, mely a Bodeni-tóra, s az Ob der Enns, mely az Enns fölötti, tehát Felső-Ausztriára utalna s igy az Ó.-t osztrák helyőrségekből hazakerült mesélő és nagyokat lóditó katonáink koholmányának tüntetné fel. Azonban még ezekhez is sok szó fér s a kérdés korántsem tekinthető eldöntöttnek. A róla folyt viták magvasabbjai a Nyelvőr régibb évfolyamaiban olvashatók. Alighanem ide tartozik a szintén magyar népmesei Bergengócia is.
l. Opera.
(ásv.) a. m. auripigment (l.o.).
l. Iráni nyelvek.
l. Archemoros.