(lat.) a. m. a legjobb alakban.
(lat.) a régi Rómában a konzervativ pártnak elnevezése, ellentétben a popularesszel. Amazok mindenféle rangu és rendü polgárokból alakulván, nem keresték a köznép kegyét, hanem kizárólag a köztársaság javát (defensores reipublicai, mondja Cicero); emezek piaci politikát űztek és a köznépnek hizelegtek (p. a Gracchusok). Különösen éles volt az ellentét O. és populares közt Sulla és Marius óta.
(a lat. optimus szótól). A köznyelvben azt a hajlandóságot jelenti, hogy ha elegendő okunk nincs is rá, embereket és viszonyokat kedvezően itélünk meg, amazokat jóknak tartjuk és jót várunk tőlük, emezeknek jóra fordultában bizunk. Az optimista mindent rózsás szinben lát, aggasztó jelenség felfogása iránt nincsen fogékonysága, csak azt látja, mi reményeinek, bizalmának kedvez, aggodalmakat, melyek nyugtalaníthatják, elfojt; egyenes ellentétes az epés ember, a pesszimista. Minthogy reményeket táplálni, illuziókban ringatózni kedvesebb állapot, mint magát aggodalmakkal gyötörni és gyanakodni: az O. szélsősége jobban el van terjedve mint a pesszimizmusél. A filozofiában O.-on a világnak ama felfogását értik, hogy a világ a lehető legjobb; ezt főleg Leibniz fejtette ki rendszeresen híres Théodicée-jában. Isten, mint a legbölcsebb, minden lehető világ tervezetét forgatta elméjében; az a világterv, melynek valóságot adott, szükségkép a lehető legjobb volt; mert ha más, jobb világ lehetséges lett volna, nem valósítja meg amazt. Ez nem annyit jelent, hogy ez a világ föltétlenül jó és baj nélkül való. De a bajok is fontos hivatást teljesítenek a világ tervében és jóra visznek, akár mint nevelő eszközök, akár mint büntetések. Ezzel szemben Schopenhauer azt vitatja, hogy a világ érzéktelen, a lehető legrosszabb és jobb volna, ha nem volna. Hartmann pedig olykép módosítja ezt a nézetet, hogy világunk a lehető legjobb ugyan, de mégis fölötte rossz; minden más világ még rosszabb lett volna.
(lat.) a legjobb; O. maximus, legjobb és legnagyobb, Jupiternek, a főistennek elnevezése; optime, a legjobban, nagyon jól.
(lat.) a. m. szabad választás; jus optionis, szabad választás joga. Különösen az állampolgárságra vonatkozólag. Amidőn ugyanis valamely terület okkupáció, annexio folytán vagy bármi más okból más állam fenhatósága alá kerül, mindazok, kik az urat cserélt területen születtek (originaires) vagy ott lakhellyel bírnak (domiciliés), bizonyos a törvény által megállapított határidőn belül a régi és az új államkötelék, állampolgárság között szabadon választhatnak (optálhatnak), oly meghatározással rendesen, hogy ha az addigi államkötelékben maradni óhajtanak, kivándorolni tartoznak. Igy p. a frankfurti békekötés után (1871 máj. 10.) Elzász-Lotaringia lakosai 1872 okt. 1-ig Németország és Franciaország közt szabadon választhattak. A francia állampolgárságra esett O. sokaknál azonban csak tüntetés számba ment, mert midőn tényleg Franciaországba ki nem vándoroltak, O.-juk érvénytelennek nyilváníttatott. A katolikus egyházjog szerint O. joga illeti némely káptalanoknál és testületeknél az idősebb tagokat a testületben üresedésbe jött állomások, címek vagy más előnyökre - hazánkban jelesül a kanonoki házakra, s részben az alsóbb kanonoki állomásokra - nézve, s legkifejlettebb mértékben a bibornokokat. L. még Opció.
(gör.), készülék a szem tiszta látótávolának meghatározására. A szem ugyanis csak bizonyos távolsági közben képes a tárgyakat tisztán látni. Van egy bizonyos legkisebb távolság (punctum proximum), melynél a tárgyakat közelebb hozva nem látunk tisztán és egy másik legnagyobb távolság (punctum remotum), melyen tul a tiszta látás megszünik. Az O. eme két határpont meghatározására szolgál. A használatos O.-ek Scheiner kisérletét használják fel a határpontok kijelölésére. Scheiner kisérlete a következő: kártyapapirosba két finom lyukat fúrunk, ugy hogy távolságuk egymástól kisebb a pupilla átmérőjénél. A két lyukon át nézve valamely finomabb tárgyra p. tűre, fonalra, az csak egyszerüen látszik, ha a két határpont között fekszik, mikor t. i. a szem képes ama távolságra alkalmazkodni, különben pedig kettősen látjuk. Stampfer O.-én a finom tárgy egy megvilágított rés, melyet egy csőben eltolhatunk; a közelpont és távolpont között a rés egyszerűen látszik, azontul kettősen. Young fekete alapon a nézés irányában kifeszített fehér fonalat használ; a fonál csak a tiszta látás közében látszik egyszerüen, azontul kettősen.
falu Triest (l. o.) mellett.
(lat.) a. m. hatalmas, befolyásos, pompás, tehetős, módos; opulentia, hatalom, gazdagság, pompa.
l. Oppelni.
Tourn (növ.), l. Kaktuszfélék és Nopálkaktusz. - Opuntinae, l. Kaktuszfélék.