a portugál protektoratus alat álló Bisszagosz-szigetek (l. o.) legnagyobbika.
(állat, Pithecus satyrus) indiai nyelven még majas, mejas. Az emberszabásu majmok egyike, a keskeny orru majmok családjából (képét l. a Majmok mellékletén). Mintegy 1,35 m. magasra nő, kinyujtott karjaival, melyek a térdig érnek, 2,4 m. Feje kúp- vagy piramisszerüen csúcsosodott. Arca erősen előre álló, redős, erősen duzzadt ajkakkal. Orra lapított; szemei kicsinyek, ugyszintén fülei is. Fogsora hatalmas. Nyaka vastag és garattáskája van, melyet felfújhat. Hosszu karjai hosszu ujju hosszu kezeket viselnek. Hasa erősen előreálló. Háta és melle gyéren szőrös, oldalain azonban hosszu szőrök lógnak. Arcán szakállforma szőrözet van. Tenyere és ujjainak felső oldala csupasz, kékes vagy palaszürke. Szőrözete sötét rozsdavörös. Az idős himek nagyobbak a nőstényeknél, egyúttal tömöttebb szőrüek is. Arcukon nagyobb dudorok emelkednek, amelyek undorítóvá teszik. A fiatalok még koponyaalkotásukban is jobban hasonlítanak az emberhez, szakálltalanok, de aztán testük szőrösebb és sötétebb szinü. Az évek számával a fiatalok azonban mindinkább állatokká válnak s hova-tovább jobban elütnek az embertől. Hazája Szumátra és Borneo, hol alantas fekvésü mocsaras erdőkben lakik. Leginkább a fákon szeret tartózkodni, amelyeken félig felegyenesedve gyorsan és ügyesen tud tov járkálni ágról ágra. Éjjel fészkében pihen, amelyet 8-10 m. magasan épít fagallyakból és lombokból. Nappal élelem után jár, amely gyümölcsből, rügyekből és levelekből kerül ki. Az embertől nem nagyon fél és alkalom adtán szembe száll vele. Fogságban a fiatal tanulékony, gondozójához ragaszkodik, de soha sem vidám, mint a csimpánz. Már a régiek ismerték, de újabb időkig csak meséltek felőle. A jávaiak majom és indián nő szülöttjének tekintik.
(Orange), egykoron kis hercegség a mai Vaucluse francia départment területén. A XI-XVI. sz.-ig saját hercegeinek uralma alatt állott. Az utolsó Philibert de Châlons 1530. gyermekek nélkül halt el és a hercegség a női ágon a nassaui hercegi családra szállott, először nassau-châlonsi Renére, későbben 1544. I. Vilmosra, a Nématalföld helytartójára. Ennek családjában megmaradt 1702-ig, amidőn III. Vilmos O.-i herceg és angol király gyermek nélkül halt el. Ekkor a hercegség birtokáért a porosz király és a nassau-diezi és nassau-siegeni hercegek közt örökösödési viszály törté ki, amelynek az volt a vége, hogy a porosz király az 1713-iki utrechti békében O.-ról Franciaország javára lemondott. A nassau-diezi hercegek azonban ennek dacára az O.-i hercegi címet megtartották és a németalföldi király legidősebb fia máig is viseli. V. ö. Bastet, Hist. de la ville et de la principauté d'Orange (Orange 1856).
németalföldi érdemrend, melyet 1892 ápr. 4. Vilma királynő nevében anyja, Emma regenskirálynő alapított. Öt osztálya van: nagykeresztesek, főtisztek, parancsnokok, tisztek és lovagok. Ezekhez járul még egy tiszteletbeli érem. Jelvénye arany szegélyü, fehér szélü, nyolc águ, kék zománcos arany kereszt (a lovagoké ezüst), karjain átvonuló babérkoszoruval, csúcsain arany golyókkal. Közép-pajzsa kerek, arany szegélyü, fehér karikás, kék zománcos, előlapján a németalföldi címer, körülötte «Je maintiendrai» arany felirat. Hátlapján «God zij met ons» arany fölirat. Szalagja narancssárga, fehérrel szegélyzett kék szélcsíkkal.
(Rambov), város Szt. Pétervár orosz kormányzóságban, a Finn-öböl D-i partján, Kronstadttal szemben, vasút mellett, (1890) 3554 lak., császári és számos egyéb nyarlóval; a császárit 1714. Mencsikov építette.
város Potsdam porosz kerületben, a Havel, az O.-i csatorna és vasút mellett, (1890) 5977 lak., 2 kémiai, 3 enyv-, 3 sörgyárral, örlő- és fürészmalmokkal, glacébőr-, gépolaj-, hídmérleg-készítéssel, hajóépítéssel; Lujza Henrietta választó-fejedelemmé bronz mellszobrával; erdész- és mezőgazdasági iskolával
l. Havel.
erősség, l. Diez.
(Oranje river, Garib, Garip, Karip), D.-Afrika leghosszabb folyója. A Drakenberge Champagne Castle (3157 m) nevü csúcsán Szenku néven ered és csakhamar fölveszi a Szemenát, azután a 181 m.-nyi magas vizesésről hires Macunianét, ahol már Nu Garib néven ismerik. Jelentékenyebb mellékfolyója a Nu Garibnak még a Monts-aux-Sourcesről jövő Kaledon és a Zuku. Legnagyobb mellékvize, amelyet sokan egyik forrásfolyójának tartanak, a Vaal (l. o.) vagyis Hai Garib, amellyel a D. sz. 29° 10' és K. h. 24° 18' alatt egyesül. A Nu és Hai Garib egyesülése után O. nevet viselő folyó a Fokföld É-i határán nagy kanyargásokkal folytatja Ny. felé útját egészen az Atlanti-oceánig, amelybe a D. sz. 28° 38' alatt torkollik. Időszakos mellékvizei É. felől a Hygap vaygis Molopo, a Kurumannel és Noszotbel, továbbá a Nagy Hal-folyó, D. felől az Ongars és a 270 km. hosszu Hartebeest. Ez utóbbinak és a Hygapnak torkolata közt vannak az O.-nak az Anghrabies nevü vizesései. A Nu Garib és Vaal összefolyásánál az esős évszakban az 0,5 km széles, de vizmennyisége ennek dacára az év nagy részében olyan csekély, hogy legtöbb helyen át lehet rajta gázolni és igy a hajózás semmi hasznát sem veszi. 1120 m. széles torkolatát egy homokzátony zárja el annyira, hogy a száraz évszakban még csónakkal sem lehet belejutni. E homokzátony az oka, hogy az O. a torkolatánál édesvizü tavat alkot. A hirtelen esőzések következtében a folyó néha 6-10 m.-rel emelkedik a rendes vizállása fölé. Hossza 2018 km, vizterülete 903,302 km2.
(Oranje-river Vrij Staat), a D.-afrikai köztársaság, vagyis Transvaal, Griqualand-West, a Fokföld, a bazutok földje és Natal közt, 131,070 km2 területtel, (1890) 77,716 (40,571 férfi, 30,145 nő) fehér bőrü lakossal, akik közül 21,116 a Fokföldön született és 129,787 benszülött. Az O. felülete 1300-1400 m. magas fensík, mely a Drakenbergére támaszkodik és amelyen K-en és D-en hegyek ülnek. Nagyobb folyók (az Oranje, a Vaal, a Kaledon) csak határain folynak; belsejében csak kisebb vizek vannak, aminők a Klip-river, a Wilge, Rhenoster, Vet és Modder. Az éghajlat mérsékelt és száraz; a tél azonban meglehetősen hideg. A földmívelés aránylag csekély területre szorítkozik: a megművelt terület összesen 250,600 acre. Nagy területet foglalnak el a legelők és azért az állattenyésztés még mindig a fő foglalkozás. A boer lakosok azonkívül még igen sokat vadásznak a nagy számu antilopokra. A bányászat nbem fejlődött ki, bár találnak gyémántot, egyéb drágaköveket, aranyat és azonkívül gazdag szénbányák is vannak. A külfölddel való forgalom a fokföldi és natali kikötőkön át mozog. A főbb kiviteli cikkek: gyapju, állati bőrök, gyémánt (1893-94-ben 415,262 font sterling) és structoll; a behozatal leginkább angol árukra szorítkozik. A forgalom előmozdítására szolgál a 290 angol mérföldnyi hosszu vasúti hálózat. A forgalom fő eszközei még mindig a 10-20 pár ökörtől vontatott társzekerek.
Az alkotmány 1854 ápr. 10. alkottatott meg; 1866. és 1879 esett revizió alá. E szerint a törvényhozó testület (Volksraad) 58, 4-4 évre választott tagból áll. A végrehajtó hatalmat az összes választóktól 5 évre választott elnök gyakorolja a végrehajtó tanáccsal, amelynek tagjai az államtitkár, a főváros landdrostja és a Volksraad által 3 évi tartamra kiküldött kormányzó tag. A köztársaság 19 kerületre van osztva, amelyeknek élén egy-egy landdrost áll, akiket az elnök nevez ki és a Volksraad erősít meg. Az iskolalátogatás nem általánosan kötelező; ennek dacára a népoktatás nincs elhanyagolva. 1893-1894. volt 149 állami iskola 5178 tanulóval és 195 tanítóval; 53 magániskola 853 tanulóval; sem irni, sem olvasni a 7 évnél idősebb lakosok közül 4214 nem tudott. A felső iskolák: a Grey college fiuk és az Eunice Institute leányok számára. A hivatalos újságon kivül van egy napilap és két hetenkint kétszer megjelenő újság. Az állam bevébelei 1893-94-ben 293,790, kiadásai 323,899 sterling font. Az államadósság 55,000 fontnyi nemzeti vagyon. A főváros Bloemfoutein (l. o.). A katonakötelezettség általános, minden fegyverfogható férfi 16-60 éves koráig katonaköteles. A fegyverfogható férfiak száma 17,381.
Története. Az O. alapítói azok a beoerok voltak, akik 1842. az angol uralom nyomása elől, Moke vezérlete alatt, a Drakenbergén átköltöztek a mai O.-ba. Az angolok azonban itt sem hagyták őket békében, 1847-ben országukat annektálták és az ezen erőszak ellen fegyvert ragadó boerokat 1848 aug. 28-án Boomplaatsnál megverték. Későbben azonban (1854) a folytonos háboruskodás és a föld csekély jövedelmezősége az angolokat arra birta, hogy igényeikről lemondjanak és a köztársaság függetlenségét elismerjék. Hiábavaló ürügy alatt Anglia 1871. követelte azon területet, amelyen először gyémántokat találtak és amelyen jelenleg Kimberley épült és e területet csakugyan Griqualand-Westhez csatolta, végre azonban a folytonos tiltakozások elnémítása végett két millió márka kárpótlást fizetett. 1868-1873-ig a boerok a bazutokkal viseltek háborut. 1896 febr. 20. óta Steyne, a boerok jelöltje és a Transvaal köztársasággal való szoros barátság előharcosa, O. elnöke.