(lat.) a. m. szerv, l. Alaktan. - Organa genitalia, l. Nemi szervek.
vagyoni haszon végett megszerzése v. elrejtése oly dolognak, mely a tettes tudomása szerint büntetendő cselekmény útján jutott birtokosa v. birlalójának kezéhez, ugyszintén a közreműködés ily dolog elidegenítésénél. A magyar btkv szerint O.-nak csal lopás, sikkasztás, rablás v. zsarolás útján szerzett dolgokra vonatkozólag lehet helye. Nyerészkedési szándék hiányában csak bűnpártolás. Az O. bűntett v. vétség a szerint amint a fő cselekmény bűntett v. vétség, s ettől függetlenül akkor is, ha azt oly egyén követte el, aki rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás v. O. miatt már két ízben büntetve volt és utolsó büntetésének kiállása óta tiz év még el nem telt. A büntetés vétség esetében két évig terjedhető fogház, bűntett esetében öt évig terjedhető börtön; de ugyanannyi ideig terjedhető fegyház akkor, ha a bűntettre, melyből a dolog származott, a törvény tiz évi fegygháznál súlyosabb büntetést szab s az orgazda arról a körülményről, mely a megjelölt súlyos büntetést maga után vonja, az O. elkövetésekor tudomással birt; ugyszintén üzletszerü O. esetében. A szabadságvesztésbüntetés mellett O. esetében hivatalveszéts s a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is alkalmazandó.
(gör.), a vértorlódásnak az az alakja, mikor a vér valamely testrészbe a ütőereken át felfokozottan áramlik; fellép, ha az ütőerek ellentállása a sziv hajtó-erejéhez képest megcsökken; azért másképen tevőleges vérbőségnek vagy verőeri vérbőségnek is nevezik; l. Vérbőség.
ókori népvezér a helvétek törzséből, aki Kr. e. 61. megindította törzsrokonainak ama nagy szabásu kivándorló mozgalmát, amely csak 59-ben ért véget, s amelyet O. arra akart felhasználni, hogy a fő hatalmat kezeibe kerítse. Terveinek meghiusultával öngyilkos lett.
(gör.), eredetileg istentiszteleti szertartások, különösen áldozatoknál szokásos ünnepségek, melyeknek ilyen módját az istenek titkon egyes kiválasztott halandóknak tudomásukra hozták. Igy p. Demetes Triptolemosznak és Eumolposznak. Később aztán a szónak jelentése általánosabb lett és kettős irányban elágazott. Egyrészt misztikus, titokzatos ünnepeket jelentett és ily értelemben a. m. miszteriumok (l. o.), csakhogy az utóbbiaktól eltérő az orgiasztikus (féktelen, dühöngő, önkivületi) jelleg által; másrészt jelent kicsapongásokat, közösen űzött tivornyákat, mely értelem a modern szójárásban lassankint uralkodóvá lett.
az ugyanily nevü járás székhelye Granada spanyol tartományban, az O. folyó völgyében, (1887) 4450 lak., szőllő-, mandola- és fügefatermeléssel, szép plébánia-templommal.
(a görög organonból), billentyüzettel s fa- és fémsípokkal ellátott nagy dimenzióju fúvó-hangszer, mely különböző nagyságu sípok, szellentyük segítségével a hangszertestben elhelyezett szélládák által hozatik hangzásba; a sokféle természetü s méretü sípsorok száma szerint változatos szólamképességet nyer s az orgonász a hang szinezetét, tömörségét s terjedelmét tetszés szerint változtathatja. Az O.-regiszter az a gépezet, amely által bizdonyos kézi fogantyuk segítségével a különféle sípszólamok érvényesülése lehetővé tétetik. Az O. terjedelme változó s annak nagyságától függ, ez pedig általában a legvastagabb síp lábhossza szerint határoztatik meg, mely egyszersmind a billentyüzet legmélyebb hangjának felel meg, e szerint vannak 32, 16, 8, 4 láb hosszu, illetve nagyságu O.-k. Egy O., mely a legmélyebb sípszólam mellett - mely 32 láb hosszu nyilt flótának neveztetik - még 16,8 láb hosszu nyilv flótával s az u. n. prestant vagy 4 láb hosszu flótával s doublette-tel is rendelkezik, mely az előbbiek magasabb nyolcadát adja, oly óriás zöngeterjedelemmel rendelkezik mely nyolc egész oktávának felel meg. Az újabbkori O.-építészek billentyüzetüket még öt billentyüvel toldják meg a magasban, mi által a terjedelem fölfelé kromatikusan az f zöngét éri el. Egy nagy O. rendesen öt egymás fölött fekvő, manual-nak nevezett billentyüzettel rendelkezik; az első, mely a játszóhoz legközelebb esik, a pozitiv, a második a nagy O., a harmadik a bomdardon, a negyedik a recit s az ötödik a viszhang (Echo) billentyüzetének neveztetik. Ezen kivül még egy hatodik is van használatban, melyet pedál-nak (lábítónak) neveznek. E lábbillentyüzet az O. legmélyebb hangjai kihozatalára szolgál s azért csak a két legmélyebb nyolcaddal rendelkezik, melyekből néha egynémely hangköz hiányzik is. Az O. sípszólamai: labial- (ajk) v. fuvola- és fuvókás szerkezetüekre osztatnak. Az előbbiek bizonyos ajakszerü készüléktől nyerték nevüket, mely az illető sípok egyik végén a hangok kihozatalára szolgálnak; az utóbbiak pedig bizonyos fémanyagból készült nyelvektől, melyek szintén a megfelelő sípok végén vannak alkalmazva s az által sajátlagos hangszinezetet nyernek. A labiál-sípszólamok ismét fő és mellék-szólamokra oszlanak, a fő sípszólamok nyitottak v. födöttek, az utóbbiak, melyek bordun-nak neveztetnek, egy nyolcaddal mélyebben hangzanak, mint a hasonló nagyságu nyitott sípok; a mellék-sípszólamok azzal a sajátsággal birnak, hogy minden hanghoz annak harmad, v. ötöd, v. tized, v. tizenketted stb. hangközét is hangzásba hozhatják akként, hogy több kisebb síp segítségével a nagy sípok u. n. aluquot- vagyis harmoniai zöngéit is képvielik. Az O. melléksípszólamaihoz tartoznak: a nagy nazát, mely a nyolclábas szólam nyitott fuvolájának az ötödét hangoztatja; a nagy harmad (nagy tertie), mely a prestant ötödét adja; a nazát-tizenegyed, doublette felett még egy harmadot hangoztat; a fourniture vagy mixtur, mely három sípsorból s azonkivül még két más sípsorból van összetéve, mely utóbbiak aliquot-viszonyban állnak egymáshoz; a cymbel, mely a mixturától csakis a sípok csekélyebb vastagsága által különbözik; a cornet, ragyogó sípszólam, két nyolcad terjedelemre és öt sípsorra támaszkodva, melyek azonban csak a magasban használtatnak. A nagy O.-ban három cornet-szólam van, egy a pozitiv, egy a nagy O. s egy a recit-billentyüzetben. A fuvókás sípszerkezet szólamai közül felemlítésre méltók a következők: a bombard, hatalmas szólam, mely külön bilentyüzet vagy a pedál által érvényesül, fő sípja 16 lábas s a 16 lábas nyitott szólammal egyenhangzásban zeng; a harsona (Trompete) a 8 lábas szólammal áll egyenhangzásban, tehát a bombard nyolcadát adja; a sipola (clairon, clarino) a harsonánál egy nyolcaddal zeng fölebb; a görbekürt (Krummhorn) egyenhangban áll a harsonával, de kevésbbé világos, a pozitiv billentyüzetben rendesen előfordul; az emberi hang (vox humana) a 8 lábas sípszólam szinezetével bir s feltalálható a nagy O. billentyüzetben; a pásztorsíp (oboa) egyenhangban áll a harsonával, de rendesen csak a magasabb nyolcadokkal rendelkezik s a fagott-szólammal egészíttetik ki, mely a többi nyolcadot szolgáltatja. Minden nagyobb O. bir olyan regiszterrel, mely a legkiválóbb hangokra kiterjed az egész billentyüzet terjedelmében s azért principálnak neveztetik.
Az eredetére vonatkozó adatok elvesznek az ősidők homályában; szerkezetének első eszméjét kétségkivül az első kezdetleges pásztorsíp szolgáltatta, mely az ókorban az u. n. összetett Pan-sípban nyert első kombináltabb kifejezést.Sok századon keresztül tartott azután e primitiv hangkombinációnak az olyatén való fokozatos tökéletesbítése, mely végre a mai O.-k mesterműveit eredményezhette. Kezdetleges alakjáról s szerkezetéről már a bibliában találkozhatni adatokkal, vagyis az oly fuvóhangszerekről, melyeknek sípkészülékét a lég mesterséges befúvása hozta hangzásba; ily hangszer a történelem szerint már a jeruzsálemi Salamon-templomban is volt használatban. Az ókorban kétféle elnevezésü O. volt használatos, u. m. az organum pneumatikum és organum hydraulicum (vizi orgona), ez utóbbi hordozható volt s már a római császárok idejébne széltében divatozott. Kr. e. 140 évvel bizonyos Ktesibius görög gépész tökéletesítette, valamint hogy az O. Görögországból nyert elterjedést a közép-európai államokban. Pipin francia király s utóbb Nagy Károly császár volt az első, aki az aacheni székesegyházat már meglehetősen javított O.-val ajándékozta meg. Az O. nagyobb mérvü technikai tökéletesbítése a középkorra esik, mikor a széles billenyüket kezdték megkeskenyíteni, a fa- és ónsípokat megszaporítani s a szélládák szerkezetét is könnyebben kezelhetővé tenni. Az O.-lábítót 1470-80 közt a velencei doge udvari orgonásza, Bernhard találta fel, mely a hangszernek nagy lendületet adott. Az O.-építés és javítás körül legtöbb érdem illeti a németeket, kik a XVI. és XVII. sz.-ban sokféle módosításokon vitték keresztül, különösen Förner Keresztély, ki e hangszer mai alakja s diszpoziciójának első tartós alapján vetette meg.
Az újabbkori technika már mindenféle dimenzióju s szerkezetü O.-kat produkál ugy a legnagyobb templomok, mint hangversenytermek, iskolák s magánhasználat számára. Az O.-virtuozitás már a XVI. sz.-ban kezdett kifejlődni, melynek a legnagyobb hőse Willaert velencei egyházi karnagy volt. A XVIII. sz.-ban leginkább kimagasult Frohberger, Kerl, Pachelbel s főleg Reinecke Hamburgban s Buxtehude Lübeckben, kik a nagy Bach Sebestyénnek is tanárai s elődjei voltak, ki aztán mint orgonász is a legtökéletesebb álláspontot foglalta el. Az újabb korban Mendelssohn és a legújabban a francia Saint Saëns magaslik ki mint O.-virtuóz. Az O.-irodalom minden irányban a leggazdagabb. Magyarországon legnevesebb művelője volt e hangszernek a Zsasskovszky testvérpár Egerben, kiknek e nemü elméleti s gyakorlati műveik számottevők a magyar irodalomban. A leghiresebb O.-gyárak Németországban vannak, hol a legjelentősebb O.-k is találhatók. Utána mindjárt Anglia és Amerika sorakozik. E műiparágnak újabb időben már Magyarországon is több számottevő képviselője van, mint az Országh gyára a fővárosban, a Dangl és fiáé Aradon, az Angszteré Pécsett, a Kisé Debrecenben s még számos kisebb-nagyobb gyártelep a vidéken. V. ö. Oláh K., Az orgonaépítészet történet (Budapest 1879).
O. (ném. Bratspill; ol. milinello, vericello; ang. Windlass), kisebb hajókon és rendesen nagyobb tehermunkák végzéséhez használt erős csónakokon, a jármű előrészén látható ama szerkezet, melynek vizszintesen fekvő tengelyére, a terhet tartó lánycot vagy kötelet csavarják. A tengelyt, O.-t, bedugott karók (orgona-karók) által forgatják és igy a terhet felhúzzák, v. lassan leeresztik. A karókat újabban egy forgatható kerékgépezettel helyettesítik. Az O. többnyire csak a horgonynak kezelésére szolgál.
orgonavirág, orgoványfa, Erdélyben borostyán vagy boroszlán, tul a Dunán szelence (növ., Syringa L.), az olajfélék cserjéje. Levele átellenes, sima, épszélü vagy hasogatott; virága csinos, jó illatu, nagy thyrsus-virágzattá egyesül, kéthimes, termése hosszas, lapított oldaltörő, kétrekeszü tok. 6. faja (hazánkban 2) Európa É-i részén és Ázsia mérsékelt vidékén terem. A S. vulgaris L. (lila v. magyar orgonafa, spanyol borostyán, indiai mogyoró) 2-6 m.-nyi cserje v. kis fa, levele tojásforma v. szivalaku, virága lilaszin, ritkábban fehér (S. alba Ren., Salbiflora Op.), karimája homoru. Busbequius útján 1560. Bécsbe, 1566. Konstantinápolyból jutott volna Flandriába, de lehet, hogy már ez termesztett volt. Bizonyos, hogy Krassó-Szörény vármegyében oly helyeken és oly töméntelen nő, ahova kulturával éppen nem juthatott, tehát őskori hazája, illetőleg fenmaradása ez meg a szomszéd vidék, különösen a Balkán. Kertben több fajtáját termesztik. Csinos a var. Renantha Borb. hosszu keskeny, majdnem a S. Josikaeához hasonló sötét lila szirmával. Vénebb fája meglehetős kemény, sárgás fehér, szép lángos és fényesíthető, az asztalos meg az esztergályos kedveli. A S. Persica L. (török borostyán) apró bokor, levele kicsi, lándsás, virága hosszabb-nyelü, rózsaszin, a karimája lapos. A S. Chinensis Willd. (S. Rothomagensis Ren., puja borostyán Erdélyben) levele tojásdad lándsás, virága nagyobb, szép sötét lila. Az előbbiek hibridjének tartják, de a virága köztük nem közép. Bizonyosabb, hogy a S. dichroa Borb., a S. Persica és S. alba fajvegyüléke. Ennek a sziromkarimája fehér, a csöve lila. Ezeknek az O.-fajoknak a levele mind a két lapján meglehetős egyforma zölt. A következők levele inkább ellipszisforma és a viszája deres-zöld, fehéres. Ilyen a Jósika-fa, csak Magyar- és Erdélyország határvármegyéinek völgyeiben termő benszülött, jó ilatu orgonafaj. Jósika, szül. gr. Csáky Rozália 1830. lelte Kolozs vármegyében legelőször, Jaequin-nak Bécsbe küldötte és ő Syringa Josikaea-nak (Jacq. fil.) nevezte. Virágja jóval hosszab csövü mint az előbbi fajoké, sötétebb szinü, sűrübben csoportosodó, a karimája apróbb. Hasonlója a Himálaján terem, de ez (S. Emodi Wall.) vastag levelü. V. ö. Flatt K., Erdészeti Lapok 1886, 141., 1887, 570.; Borbás, u. o. 1885, 396, 1887,251. Az O. monográfiáját Decaisne irta meg.
l. Onötvények.
(állat, Tubiporidaei), a nyolc tapogatókaru korállok egyik családja; helyhez kötött telepeket alkot; a polipocskák orgonasíp módjára egymás mellé sorakozott mészcsöveket építenek. Az ide tartozó Tubipora nemnek mintegy 10 faja ismeretes, melyek mindannyian a tropikus tengerekben élnek; az Európa körüli tengerekben egy sincs. A közönséges orgonakoráll (Tub. musica L.) vörös szinü, az Indiai-oceánban tenyészik.