(állat), l. Kerti sármány.
ortás, az álló fának vagy a levágott fák tuskójának tövestől való kiásása. O.-üzem, az az erdőkezelési eljárás, melynél az évi vágások, a tuskók kiásása s minden a vágás területén előforduló gally és rőzse kihordása v. elégetése által, mezőgazdasági elő- s köztes használatra alkalmassá alakíttattnak s erre a célra 4-5 évre azért is engedtetnek át, hogy a vágásterület beerdősítése sikeresebben s olcsóbban eszközölhető legyen. az irtás és O. között tehát az a különbség, hogy az előbbi által az erdőtalaj véglegesen, holott az utóbbival csak sikeresebb erdősítés céljából ideiglenesen készíttetik elő mezőgazdasági célokra.
(gör., tulajdonképen helyes beszéd), ellentéte a neologiának és nyelvujitásnak. Az ortologusoknak legtöbb dolguk akadt a nagy magyar nyelvujítás idejében; újabban a Magyar Nyelvőr hiveit nevezték igy (l. o.).
város és püspöki székhely Chieti olasz tartományban, a Adriai-tenger partján, vasút mellett (1881) 6366 lak., szőllőmíveléssel, düledező kastéllyal és kikötővel. A középkorban Benevent hercegséghez, későbben a nápolyi királysághoz tartozott. 1566. a törökök kirabolták.
(gör., magyarra testegyenészetnek fordították), az orvostudománynak az az ága, mely az emberi test egyes részeinek állandó alakeltéréseivel foglalkozik; kutatja az elferdülések létrejövetelének okait, ismerteti az elferdüléseket s ezeket gyógyítani igyekszik. Az O. elnevezés Andrytől származik (1741).
Az emberi test elferdülései már a legrégibb népeket is foglalkoztatták; az egyiptomiak, khinaiak és indiaiak a Kr. előtti századokban is bizonyos mekanikus eljárásokkal igyekeztek az elferdült tagoknak rendes alakukat visszaadni. Nagy lendületet nyert az O., midőn a görög és később a római orvosok is kiterjesztették figyelmüket az orvostudomány ezen ágára (hippokrates, Celsus, Soranus stb.). Tudományos alapon fejlődött már, midőn a középkorban nem csak a gyógyeljárásokkal, de az elferdülések anatomiájával is foglalkoztak. A következő századokban minden nemzet seregét számlálta az orvosoknak, kik tudományosan művelték az O.-t. 1780. Venel A. svájci orvos állította fel az első gyógyintézetet, melben főleg a mekanikus kezelés játszott szerepet. Ezen irány uralkodott majdnem kizárólagosan a jelen század elejéig, midőn Ling 1813. a svéd gyógytornával a dinamikus gyóeljárásnak szerzett mind több hivet (l. Gyógygimnasztika). Korszakalkotó volt az O. történetében, midőn 1831. Stromeyer a már mások átlal is ajánlott ínmetszést újra felelevenítette s ez által a sebészi beavatkozásnak is utat s nagyobb tért nyitott. Hazánkban az első testegyenesítő intézetet Schöpf Ágoston dr. alapította 1836-ban. 1859 óta áll fenn Budapesten Batizfalvy S. O.-i intézete. Az utolsó évtized alatt számos hasonló intézet keletkezett a fővárosban, melyek élén szakképzett orvosok állanak. Az O. körébe tartozó bántalmaknál az egyes csontok kóros alakja vagy nagysága, esetleg annak hiánya szüli az alakeltérést, vagy az egy ízületet alkotó csontok szenvedtek oly maradandó helyzetváltozást, melynek eredménye az illető testrészlet ferde állása, végre lehetséges, hogy a csontokat körülvevő lágy részek (izmok, ínak, szalagok) zsugorodása hozza létre az elferdülést.
Az elferdüléseknek (l. o.) egy nagy csoportja veleszületett, körülbelül 88%-a a születés utáni életben szerzett. A születés után szerzett deformitások sorát kiegészítik azok az elferdülések, melyek a lágy részek (bőr, bőr alatti kötőszövet, izomszövet, ínak s ízületi szalagok) zsugorodása következtében jönnek létre. Igy a bőr kiterjedtebb égési sebei vagy más okból eredő bőrhegek, ha azok valamely ízület hajlító oldalára terjednek ki, a hegszövet zsogorodása útján az illető testrész (ízület) ferde állását hozhatják létre. Az izomszövetnek reumatikus vagy lobos bántalmai hasonlóképen zsogorodásokhoz vezethetnek. Mind ez azonban elenyésző csekély ama kontrakturákhoz képest, melyek az idegrendszer valamely megbetegedésében lelik aoapokukat. Az agy és gerincagy legkülönfélébb megbetegedéseinél kóros beidegzés következtében egyes izomcsoportnak hosszan tartó görcsös összehúzódása jöhet létre; a izomvégek ennek következtében állandóan közelebb jutnak egymáshoz, ami végeredményében az izom zsugorodásához vezet. Egy nagy percentje az izomzsugorodásoknak (központi vagy környi eredetü) hűdés után fejlődik ki. Ha ugyanis valamely izomcsoport hűdött, akkor a vele ellentétes működésü izomcsoport annál inkább érvényesül, tulsúlyba jut a húdött izom felett s az illető testrészletnek oly állást ad, mely az ő működésének megfelel. Az igy összehúzódott izom ruganyosságánál fova még inkább megrövidül s azizomzsugorodás eredménye az lesz, hogy a végtag ferde állása állandósul. Elferdülés a test minden tagján létrejöhet. Legfontosabbak a nyak ferde állása, a gerincosozlop elhajlása oldalt, hátra és előre, a medencecsont elferdülései (angolkór, csontlágyulásnál), az alsó végtag angolkóros elferdülései, az ízületek, főleg a csipőízület veleszületett ficamodásai, a gacsos térd, a donga-, lúd- és lóláb, az ízületek lobos bántalmain alapuló elferdülések, zsugorodások stb. L. Ficamodás és Lábelferdülések.
Az O. feladata két irányban oszlok meg; elsősorban meg kell akadályozni a test részeinek elferdülését, másodszor az elferdült tagnak visszaállítani rendes alakját s lehetőleg helyreállítani annak működési képességét. Megakadályohatjuk a deformitások kifejlődését, ha eelső sorban is mindazon szabályok pontos megtartását követeljük, melyeket a higienia a gyermek nevelésére, ruházatára, helyes iskoláztatására, a testi erő fokozására nézve előír. Prediszponáló megbetegedések esetében (angolkór stb.) óvjuk a gyermeket minden olyan káros behatástól, melyek elősegíthetnék az elferdülés kifejlődését. ězületi vagy csontbetegségeket, égést stb. idejekorán s kellő szakértelemmel kezelés alá veszünk. A kifejlődött deformitással szemben használt gyógymódok és eszközök rendkivül változatosak. Általában két nagy csoportba sorozhatjuk őket, u. m. a tulajdonképeni ortopedikus eljárásokra és a sebészi műtétekre. Előbbihez tartozik a massage, torna és a kiegyenesítést célzó eljárások, az u. n. redressement és a különféle kötések és ortopedkus készülékek. A massage és torna rendesen együtt alkalmaztatik, főleg oly esetekben, midőn sorvadt vagy hűdött izmoknak tevékenységét fokozni kivánjuk. Ily esetekben célszerüen használhatjuk a villanyozást is. Az ízületben székelő kronikus lobtermények s vérömlenyek, a lágyrészek, főleg az izmok zsugorodása által létrehozott deformitások kezelésénél elkerülhetetlen a massage (l. o.) és a gyógygimnasztika (l. o.). A legtöbb elferdülés kezelésénél azonban nem elégséges a massage és gimnasztika, hanem az illető testrészleten végzendő s a korrekciót célzó eljárásokat (redressement) is alkalmazásba kell venni. Legegyszerübb s leggyakrabban használt mód a kézzel való redresszálás. Elferdüléseknek lassu kiegyenlítését eszközli továbbá a helye irányban alkalmazott húzás vagy nyomás, melyeknek hatását az O. igen változatos módon igyekszik kihasználni (l. Kötés). Az O.-ban használatos készülékeket leghelyesebben az illető testrészről levett mindta (modell) után készítik. Anyagul bőr, nemez, celluloid, cellulóza vagy erős szövet szolgál, mely a test idomai szerint alakíttatván, ráerősítve, szorosan a testhez símul; ezen alaprészlethez, mely p. valamely végtag egyes részeinek megfelelőleg több részből is állhat, vannak erősítve a támasztó acélsinek, melyek egymással ízesülnek s az egyes esetben kivánt gyógyhatás kifejtésére alkalmas alakkal és szerkezettel birnak.
Az O.-ban használatos műtétek két csoportba oszlanak, a szerint, amint azok a lágyrészeken avagy a csontokon hajtatnak végre. Előbbihez tartoznak a bőr heges rövidüléseit (égés) célzó eljárások, a Thiersch-féle bőrátültetés (transplantatio), melynél a bőrheg kiikrtása által visszamaradt hiányt a comb vagy kar bőréből vett vékony lebenyekkel fedjük, s ezáltal a zsugorodásnak elejét vesszük. Említendő a lágy részeknek erőszakos nyujtása, mely eljárás főleg ízületi zsogorodásnál jön alkalmazásba. Legnagyobb jelentősége azonban azínmetszésnek (l. o.) van. A csonton végzett műtétek egy nagy csoportja a csontnak folytonosságában való megszakításában, eltörésében áll, melyet végezhetünk kézzel vagy e célra alkalmas készülékekkel (Rizzoli, Robin, Lorenz stb.), avagy véres úton a sebészet szabályai szerint vésővel és kalapáccsal. Ezen egyszerübb műtéti eljárások nem mindig elégségesek az elfrdülések kiegyenlítésére, de szükségessé válhatik egyes csontok vagy csontrészletek eltávolítása, kivésése v. kiízesítése ((resedtio, exstirpatio). Ritkábban jönnek alkalmazásba a csontképzést elősegítő művi beavatkozás, az ízületi végek összenövését célzó eljárás (arthrodesis), mely az ízfelületek felfrissítésében s azok egyesítésében áll (lötyögő ízületnél) s végre az újabb időben veleszületett csipőízületi ficamnál ajánlott új ízvápaképzés s a combcsont fejének visszahelyezése (Hoffa, Lorencz). Az összes sebészi beavatkozás után az illető testrész rendes állását s lehetőleg alakját is helyreállítva kötést (gipsz) teszünk fel, mely alatt a lágyrészeken ejtett sebzés gyógyul, az eltört vagy átvésett csont ismét egyesül. Utólagos massage, torna, fürdők, esetleg villamozgás által a rendes működési képességet igyekszünk helyreállítani. A kemény kötést esetleg megfelelő ortopedikus készülékkel helyettesítjük.
a kristálytanban a. m. az egyhajlásu kristályrendszer ép átlós véglapja, vagyis az olyan két lap, mely a ferde átló végein van és az ép átlóval egyközös.
a kristálytanban az egy hajlásu kristályrendszer olyan piramisa, mely az ép átló irányában megnyult.
(gör.), igy nevezik a nehéz lélekzés, légszomjuságnak azt a nagy fokát, melyben a beteg csak fennálló helyzetben, minden a lélekzésnél esetleg igénybe vehető izom felhasználásával igyekszik légszükségét pótolni.
l. Ortodóma.
az ásványtanban mindama kovasavas sók, szilikát ásványok, melyek az ortokovasavból (H4SiO4) származtathatók, szemben azokkal a tulajdonképeni vagyis metaszilikátokkal, melyek a metakovasavból (H2SIO3) származtathatók. L. Olivin.