l. Goeree-en Overflakkee.
(ejtsd: -szku) Tamás, dán drámai költő, szül. Christianshavnban (Kopenhága egyik része) 1798 okt. 11., megh. Koppenhágában 1873 nov., 7. Asztalosinas volt, 1818. került a szinpadra és 1823-42. udvari szinész volt Kopenhágában, 1849-53. főrendező u. o. Elő drámáját, Farens Dage, 1826. hozta szinre, s azóta O. a legtermékenyebb modern drámairók egyike lőn; különösen vígjátékai és vaudevillejei találtak nagy tetszésre. Drámai műveit (Comedier, 6 köt., Kopenhága 1850-53) saját maga rendezte sajtó alá; foglalkozott a szinművészet elméletével és történetével is Folketheatret (Kopenhága 1846) és Den danske Skueplads i dens Historie (u. o. 1854-76, befejezte Collin), c. könyveiben.
Adolf, német Afrika-utazó, született Hamburgban, 1822 jul. 24., megh. Maduariban (Csad-tó) 1852 szept. 27.) Természettudományokat, főleg geologiát tanult s 1850 elkisérte Richardsont és Barthot Közép-Afrikába. Ezen utazása közben tett mérései, megfigyelései és számításai kiderítették, hogy a Szahara fensík és nem mélyföld, mint azelőtt hitték. Tassauából egyedül ment tovább, s ő volt az első európai, aki a Gober és Maradi vidékeit fölkutatta és a Csad-tót is körülhajózta; ezután utazásait tovább folytatta, most már Barth társaságában, s e közben érte utól a halál.
(ejtsd: -eisszel, Oberyssel, Oberijssel), németalföldi tartomány Drenthe, Friesland, Geldern, a Zuider-tó, a porosz Hannover és Vesztfália közt, 3345 km2 területtel, (1893) 306,524 lak. A sík és alacsony fekvésü tartomány fő folyója az Yssel (l. o.), amely DNy-on határául szolgál. Fő foglalkozás az állat- és méhtenyésztés, a tőzegásás és földmivelés. A földnek 32%-a rét és legelő, 18%-a szántóföld. A legfőbb iparág a pamutfonás és szövés (Enschede, Almelo, Goor, Oldenzaal, Hengelo stb.). Jelentékenyek a téglaégetők is az Yssel mellett. Főváros Zwolle.
Ábgár, örmény lapszerkesztő és kiadó. Évek óta szerkeszti a Tifliszben megjelenő Árcákánkh (viszhang) lapot. 1886-ban Lipcsében Armenische Bibliothek cím alatt könyveket adott ki, melyeket örményből németre Leist Arthur armenista fordított. E gyüjteményből magyar nyelven több közlemény is megjelent Harmath Lujza, Gopcsa László dr. és Simay János dr. fordításában.
(állat,) l. Pézsmaökör.
Ferenc, l. D'Ovidio.
város Hrzon orosz kormányzóságban, a Dnyesztr-liman közelében, (1889) 6490 lak., halászattal és zöldségtermeléssel. Az oroszok 1793. nevezték el O.-nak, mert állítólag Ovidius itt élt száműzetésbe. Azonban O. helyén nem Tomi, hanem Nikonium állott.
Publius, O. Naso, római költő, szül. Sulmóban (a mai Solmona), a pelignók földjén, Kr. e. 43 márc. 20., megh. Tomiban (küsztendse) Kr. u. 17. Lovagi családhoz tartozó atyjának kivánságára a közpályára lépett, melynek alsóbb rendü fokozatait minden fáradság nélkül sikerült elérnie (egymásután volt triumvir capitalis, decemvir stlitibus iudicandis, majd itélő biró is). Ugyanekkor atyja kivánságára egy olyan nőt vett feleségül, akitől idegenkedett. Rideg tűzhelyénél a költészet ápolásában keresett és talált vigasztalást, melyhez egészen visszatért, mihelyt ezt külső viszonyai és az Augustus által rendes medrökbe visszatérített közállapotok megengedték. Barátai a következők voltak: Aemilius Macer, Propertius, Ponticus Macer, Bassus. Hosszabb külföldi utazás után (Athén, Szicilia, Kis-Ázsia) 27 éves korában megirta Medea cimü drámáját. Irt verses szerelmi levelezést, pajzán tankölteményeket és lirai költeményeket, egyidejüleg pedig ugy első nejétől, mint egy másodiktól is elvált és harmadik házasságra lépett egy Tabia nevü szép özvegyasszonnyal, aki Augustus családjával rokonságban állott. Ekkor állította össze epikus költeményeit, midőn Kr. u. 9. olyan csapás érte, mely egész pályáját megszakítá. Augustus egy vétségért, melynek részletei ismeretlenek (O. csak annyit vall be, hogy valamiről verset irt, amit el kellett volna hallgatnia és valaminek szemtanuja volt, amit nem lett volna szabad látnia), Tomiba száműzte a költőt, ahol a kényes, római úri modorhoz szokott költő, távol szeretteitől panaszokkal töltötte meg utolsó műveit és egészen megtörve kért kegyelmet előbb Augustustól, majd ennek utódjától, Tiberiustól, de hasztalan: ott hagyták, ott is kellett meghalnia. Művei (a elveszett Medeát ide nem értve) a következők: Apistolae v. Heroides, mitologiai hősnők levelei távollevő kedveseikhez, tehát helyzetköltemények, melyek utóbb külön műfajjá alakultak ki (összesen 21, melyből azonban a filologiai kutatás csak 9-et tart kétségtelenül eredetinek); Amorum libri III., szerelmes versek, sok változatossággal és nagy közvetlenséggel megirva. Medicamina faciei v. formae, töredéknek maradt tanköltemény a hölgyek szépítőszereiről és toilette-titkairól; Ars amandi v. ars amatoria, tanköltemény a szerelemről, a maga nemében páratlan alkotás, mely a költő fő műve; Remediorum amoris liber unus, hogyan kell a méltatlan szerelem bilincseiből szabadulni; Metamorphoseon libri XV., az összes átváltozások története kezdve a világ teremtésétől egész Julius Caesarnak csillaggá való változásáig. Tristium libri V. és Eipistularum ex Ponto libri IV., amaz száműzetésének ecsetelése, emez barátaihoz intézett panasz, ugyancsak száműzetése helyéről; Ibis, haragos támadás egy valaki ellen, aki a távollevő költőt Rómában rágalmazta, feleségét szerelmi ajánlatokkal üldözte s a száműzött vagyonának utolsó romjait hatalmába keríteni törekedett; Fastorum libri VI., a római naptárnak és a jelesebb ünnepségeknek poétikus magyarázata; Halieutica, tanköltemény a Fekete-tengerben előforduló halakról: ennek azonban csak jelentéktelen töredéke jutott reánk.
l. Petevezeték.