l. Öröklés.
(emphyteusis), a római jogban elidegeníthető s örökletes dologbeli jog, melynél fogva valaki másnak tulajdonát képező jószágot (termelésre rendelt telket) a közterhek viselése és a tulajdonosnak fizetendő évi adó (canon) mellett kizárólag használhat. Átruházás esetében - általános örökség esetét kivéve - a vételárnak, ilyennek hiányában pedig a jószág becsértékének 1/50-ed része, az u. n. laudemium (l. o.) járt a jószág tulajdonosának. A jószág tulajdonosát dominus emphyteuseosnak, az örökhaszonbérlőt emphyteutának, a jószágot emphyteusisnek nevezik. Az osztrák törvény örökhaszonbért (Erbpacht) és örökbért (Erbzins) különböztet meg. A különbség a kettő között az, hogy amannál a viszontszolgáltatás a jövedelemhez arányosított haszonbérben, emennél pedig csak a földtulajdon elismeréséül szolgáló csekély adózásban áll.
a birtokhoz kötött törvényhatóság, a patrimonialis joghatóságnak egyik neme. Így Németország némely községeiben a községi birói állás bizonyos paraszttelekhez volt kötve, annak mindenkori birtokosa volt egyúttal a községi biró. Az ilyen birót Erbschulzenek nevezték.
(Erbämte), a valamely családban örökös hivatalok. P. a nálunk legújabb időkig fennállott örökös főispánságok.
(feudum hereditarium), örökös jobbágybirtok; igy neveztek továbbá Németországban bizonyos jobbágyi haszonvételeket, amelyek most az úrbér megszünte után a volt jobbágyok teljes tulajdonába mentek át.
l. Pokol.
l. Örök.
(állat, Perennibranchiata), a farkos kétéltüek egyik alrendje, amelyet újabban Ichthyodea vagy halforma kétéltüek nevezet alatt foglalnak össze. Legfőbb jellemvonásuk az, hogy kopoltyuikat egész életükön át megtartják s oldalt összenyomott farkuk úszótarajos. Nálunk is jól ismert képviselőjük az olm. L. Gőtefélék.
a kat. templomokban az a lámpa, mely az oltáron őrzött oltári szentség tiszteletére állandóan ég, miért örök világosságnak is neveztetik.
l. Atavizmus.