Hazai jogunk különbséget tesz öröklött (ági) és szerzett vagyon közt. Ö. az, ami apjáról v. anyjáról, avagy apjának v. anyjának ágától, akár végrendelet útján, akár a nélkül hárult az örökhagyóra; szerzett vagyon ellenben az az érték, mellyel a hagyaték az Ö.-t meghaladja. Az ági örökösnek (vagyis annak, aki Ö.-ban igényel öröklést) nem elég bizonyítani, hogy az örökhagyó a vagyont örökölte, hanem bizonyítania kell azt is, hogy oly elődtől örökölte, aki az öröklést igénylőnek is előde volt; amennyiben ezt nem bizonyítja, a vagyon szrzeménynek veednő. Szerzett vagyon tehát az is, amit az örökhagyó valamelyik elődétől örökölt, de aminek öröklött (ági) minősége be nem bizonyíttatik. A vagyonnak öröklött vagy szerzeményi minősége a leszármazók öröklésénél nem játszik szerepet, hanem csak a felmenők és az oldalrokonok öröklésénél jön figyelembe.
l. Perpetuum mobile.
l. Naptár.
l. Öröklés.
l. Főispán.
(ERbgraf), grófi csaádokban a hitbizományi javaknak prezumptiv örököse. L. Gróf.
l. Glecser.
Az Ö.-nél nem szükséges, hogy a végrendelkező az «örökös» szót használja; hanem elégséges, ha örökös kijelölésére irányuló szándéka a végrendeletből kiderül. Örökös az, akire a végrendelkező cselekvő vagyonát mint egészet, összességet, vagy akire cselekvő vagyonának mint egésznek valamely hányadát hagyja. Örökös azonban más módon is kijelölhető. A végrendelkező ugyanis ritkán tartja szem előtt a különbséget a vagyonába mint egészbe való belépés, és a halála esetén vagyonából más módon nyerendő kedvezmény közt. Midőn valakire vagyonát mint egészet v. ennek hányadát hagyja, az a szándék vezérli, hogy az illető személy vagy személyek a vagyona fölötti uralmát folytassák és hogy a hitelezőket és a hagyományosokat ehhez a személyhez (v. ezekhez a személyekhez) utalja. Ámde ez az akarat nem csak abban találja kifejezését, ha a végrendelkező vagyonát mint egészet vagy annak hányadát, hanem akkor is, ha vagyonának tetemes, bár nem hányad szerint meghatározott részét hagyja valakire; sőt nálunk sűrün fordul elő, hogy az örökhagyó hagyatékának nem szám szerinti hányadára rendel örököst, hanem egyes jelentékenyebb vagyontárgyaira, melyek a hagyatékot egészben vagy nagyobb részben kimerítik; gyakran találkozunk különösen oly végintézkedésekkel, melyek a vagyont nagyobb részben vagy egészen kimerítő jelentéknyebb alkatrészeit felsorolva, azokra külön-külön jelölnek ki örököst, s igy mintegy már az osztály is megejtik; népünk az ily módon részesítetteket örökösöknek nézi és biróságaink gyakorlata ezt helyben hagyja. E szerint örökösnek tekintendő az is, akire az örökhagyó egy vagy több meghatározott dolgot hagyott, melyek az egész hagyatékot kimerítik vagy annak jelentékeny részét képezik; ugyszintén Ö. forog fenn akkor, ha az egyiknek ingó, a másiknak ingatlan vagyonát hagyta. Mindezen esetekben az illetők a reájuk szállott vagyon arányában örökösöknek tekintetnek; ellenben azt, aki a végintézkedés alapján az örökségből és annak rovására más módon nyer kedvezményt, és igy örökösnek nem tekinthető, hagyományosnak nevezzük. V. ö. Zsögöd B. értekezését az örökösödési törvénytervezetről (Magyar Igazságügy, XX. köt. 294. old.); Zlinszky, Magyar magánjog (730. old.); Kern T., Magyar öröklési jog (I. köt., 264., 265. old.).
(rex haereditarius), igy nevezik a magyar királyt megkoronáztatása előtt. Az 1791. III. t.-e. kijelenti, hogy az örökösödési törvények értelmében trónra lépő fejedelem a koronázás megtörténte előtt már mindazon jogokat gyakorolja, melyeknek gyakorlása a kormányzás szempontjából szükséges; egyszersmind azonban hozzá teszi, hogy a kormányzás akkor is csak alkotmányos lehet. Ebből folyólag a még meg nem koronázott király alattvalóitól alkotmányos tiszteletet, hűséget és engedelmességet követelhet. De bizonyos és pedig nagy fontosságu jogok csak a megkoronázott királyt illetik meg. Igy kiváltságot, nemességet csak a koronás király osztogathat; a törvényhozó testületet munkára a meg nem koronázott király is egybehivhatja, de csak a koronás király szentesíthet törvényt. A koronázásnak pedig, ugyancsak az említett t.-e. szerint, a trónra lépéstől számítva 6 hó alatt kell bekövetkezni.
(Erbtochter), a nemesi hitbizományi javak utolsó birtokosának leánya, aki csak a fiág kihaltával örököl.