l. Nagyherceg.
l. Öröklés.
l. Főpapok vagyonában való örökösödés.
az örökség útján szerzett vagyonnal járó gazdasági előnyöknek megadóztatása; mig tehát bizonyos szempontból a vagyonadókhoz sorolandó, más szempontból, mint vagyonátruházás alkalmával szedett adó, forgalmi adó jellegével bir. Bár ez adónemmel már az ókorban találkozunk, nagyobb jelentőségre főleg korunkban emelkedett, amennyiben sokan szükségesnek tartják a vagyon és jövedelem egyenlőtlenségének mérséklésére. Tényleg látjuk, hogy ez adónem mindinkább elterjed és mindinkább nagyobb fontosságot nyer. Előnyei közé számítják azt is, hogy könnyen viselhető és behajtható. Berendezésére nézve különösen megjegyzendő, hogy az Ö. kulcsa természetesen legalacsonyabb a legközelebbi rokonágaknál, a rokonság távolságával pedig emelkedik. Éppen ugy emelkedik a vagyon nagyságához képest. Ellenben kisebb összegek, hű cselédnek hagyott örökségek és közhasznu alapítványokra hagyott összeget alacsonyabb kulcs szerint adóznak vagy teljesen adómentesek. Ahol az Ö. magasabb, ott kivánatos az is, hogy ha rövid idő alatt kétszer nyilik meg az örökség, másodízben enyhe kulcs alkalmaztassék. Egyes államokban, mint Franciaországban, Angliában az Ö. jelentékeny jövedelmet nyujt. Magyarországon az Ö., ha a vagyon szülőktől gyermekekre száll vagy viszont 1%, házastársaktól 13/10%, más rokonoktól 5%, minden egyéb esetekben 10%.
Ha az örökösök között a hagyatéki tárgyalás során jött létre osztályegyezség, az illetékes hagyatéki biróság (járásbiróság) a hagyaték átadását tartalmazó végzést hoz; ha pedig az érdekeltek hivatalos eljárás nélkül állapították meg az osztályt, s hivatalos beavatkozásnak esete fenn nem forog, s az örökség tárgyai között ingatlanok is vannak, az örököstársak az illetékes járásbiróságnál Ö.-nak kiadását kérhetik, mely a hagyatékot átadó végzés helyét pótolja. Az Ö. kiadása előtt a biróság hirdetmnyt bocsát ki, melyben mindazokat, akik az örökség tárgyát alkotó ingatlanra örökösödési igényt támasztanak, igényeiknek 45 nap alatt bejelentésére hivja fel. A hirdetmény a járásbiróságnál kifüggesztendő, s közzététel végett megküldendő ama község elöljáróságának is, ahol az örökhagyónak utolsó rendes lakhelye volt, s amelynek területén vannak a hagyatékhoz tartozó ingatlanok. A hirdetményt azonfelül a hivatalos lapban is - egyszer - közzé kell tenni, s a hirlapi hirdetés csak akkor mellőzendő, ha az ingatlan értéke 400 koronát meg nem halad, v. az ingatlan értékére való tekintet nélkül, ha az örökösödésre csak a leszármazók, az apa, anya és ezeknek leszármazói, vagy kizárólag, vagy az örökhagyó házastársával együtt vannak hivatva és a fenforgó adatokból nem tünik ki az, hogy öröklési jog másokat is illet. Ö. kiadását természetesen az egyedüli örökös is kérheti.
az az eljárás, melyet a biróságok és az ezek által megbizott v. a törvény által közvetlenül felhatlamazott közegek az örökösödési ügyek peren kivüli rndezésére s elintézésére nézve követnek. Az Ö. különösen kiterjed a haláleset felvételére, a végrendelet kihirdetésére, a hagyaték leltározására, tárgyalására s átadására, a perre utasításra, az öröklési igények per útján történt érvényesítése utáni teendőkre, a hagyaték kezelésére, biztosítására s értékesítésére, az önjogu örökösök megegyezése alapján szükséges cselekményekre. Különösen intézkedik még az eljárás a külföldiek hagyatéka tekintetében és arról az esetről, amikor örökös nem létezik. Előbb Ö.-unkat az 1868. LIV., az 1877. XX. és az 1881. LIX. t.-cikkek szabályozták. Újabban erről az eljárásról rendszeres és kimerítő törvényként az 1894. XVI. t.-c. rendelkezik. Ez az Ö.-ban az árvaszékek és a törvényszékek volt hatáskörét megszünteti és az eljáráshoz tartozó minden peren kivüli funkciót kizárólag a járásbiróságok hatáskörébe utal. E mellett a haláleset felvételét és a leltározást rendszerint a községi közegek, a hagyaték tárgyalását pedig a kir. közjegyző mint birói megbizott hatáskörébe utasítja. Egyébiránt a törvény abból az elvből kiindulván, hogy a hagyaték magánál a jognál fogva, és nem a birói átadás alapján válik az örökös tulajdonává, az Ö.-t nem mondja ki feltétlenül kötelezőnek, hanem azt rendszerint csak kérelemre rendeli megindítandónak, hivatalból pedig csupán: ha az örökös, utóörökös v. köteles részre jogosított ismeetlen helyen távol van; kiskoru, méhmagzat v. még nem született személy; ha még csak létesítendő alapítvány van édekelve; ha tudvalevő örökös egyáltalában nem létezik, végre - a telekkönyv rendben tatásának céljából - ha a hagyatékhoz ingatlan vagyon tartozik és három hónapon belül az Ö. megindítását v. örökösödési v. hagyományi bizonyítvány kiadását senki sem kérte.
(Erbfolgekrieg). Ezt a nevet viselik azok a háboruk, melyekre vitás trónörökösödési igények szolgáltatták az okot. Ilyenek valának a spanyol Ö. (1700-13, l. o.); az osztrák Ö. (1741-48) és a bajor Ö. (1778-1779).
az örökségnek az örököstársak között felosztása. Az osztály mindazok kérhetik, akiket szerződésnél, végrendeletnél v. törvénynél fogva örökösödési jog illet. Az osztály eszközlési módjára első sorban az örököstársak egyértelmü megállapodása irányadó, mely, amennyiben az örököstársak között kiskoru vagy gondnokság alatt álló is van, gyámhatósági jüváhagyást igényel. Ha azok, akiket öröklési igény illet, mindnyájan korlátlan cselekvési képességgel birnak; öröklési igényeikre nézve hivatalos eljárás nélkül is megegyezhetnek s az osztályt megállapíthatják, máskülönben az Ö. a hagyatéki tárgyalásnál történik, melynek vezetésével mindig királyi közjegyző bizandó meg. Az osztályegyezség megkönnyítésére szolgál az, hogy az osztályba oly vagyontárgyak is bevonhatók, amelyek a hagyatékhoz nem tatoznak, de amelyeket az érdekeltek valamelyike osztály alá bocsát v. kiegyenlítési értékül átad. Ha az érdekeltek között nem jő létre olyan egyezség, melynek alapján a hagyaték átdható, perre utasításnak van helye, amelynek kérdésében a hagyatéki biróság határoz (1894. XVI. t.-c.).
az a polgári per, mely bizonyos hagyatékra vonatkozólag v. csupán az örökösödési jog birói megállapítása végett, v. egyúttal a hagyatéki vagyonnak v. a vagyon egy részének mint örökségnek megitélése iránt indítatik. Ö.-ről csak akkor lehet szó, amikor mind a két fél az örökösödésre alapítja igényeit; nem ilynemü tehát az a per, amelyet az örökös mint az örökhagyó kétségtelen jogutódja, nem az örökösödési jog alapján álló harmadik személy ellen indít. Ha a hagyatékra vonatkozólag örökösödési eljárás (l. o.) volt folyamatba téve, és ha ennek folyamán az örökösök közt egyezség nem jött létre, az eljárás befejezéseül hozott perre utasító végzésben kell eldönteni azt, hogy az Ö.-ben ki legyen köteles felperesként föllépni. E tekintetben szabályul áll, hogy a birtokban levő féllel szemben a birtokban nem levő fél, ha pedig az egyik sincs birtokban v. többen vannak birtokban és különböző jogalapokra hivatkoznak, a szerződési örökös ellen mind a végrendeleti, mind a törvényes örökös, a végrendeleti örökös ellen a törvényes örökös viseli a felperes szerepét. Amig előbb az Ö.-ek kivétel nélkül a rendes eljárás alá és a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, az 1893. XVIII. t.c. szerint, ha az egész hagyaték értéke az adósságok és terhek levonása nélkül 200 frtot meg nem halad, a járásbiróság sommás eljárás útján itél. Illetékes perbiróság az, amelynek területén az örökhagyó utolsó rendes lakása volt; ha az örökhagyó az országon kivül halt el, az, amelynek területén az örökhagyó legutóbb lakott; ha pedig ezt a lakhelyet kitudni nem lehet, vagy ha az országban soha sem lakott, az, amelynek területén a hagyaték létezik.
l. Genealogia.