a. m. jelszó (l. o.).
az államvagyon oltalmára, katonailag fontos pontok biztosítására, foglyok őrzésére és más hasonló célokra van szervezve. Azoknak csoportja, akiknek rendeltetése e szolgálat teljesítése, biztonsági őrségnek neveztetik. Ezeken kivül vannak meg díszőrségek is (l. o.). A biztonásgi őrségekhez sorozandók az állomás-őrségek is, melyek különösen a katonai rendőrszolgálat ellátására vannak rendelve. Az állomás-őrség főőrségnek neveztetik akkor, ha még más helyőrségek hozzá vannak utalva. Az Ő.-ot rendesen a gyalogság teljesíti. Az őrségek számerejét közönséges viszonyok között akként kell kiszabni, hogy az éjjel és nappal kiállítandó minden őrre két ember vezényeltessék. Az őrségek felvonulása teljes felszereléssel, éles töltéssel ellátva történik. Háboruban és zavargos viszonyok között minden őrség és őr - békében csak a fogházak belsejében felállítottak - lőfegyverei töltve legyenek. Az őrség elosztásánál a rangban legidősebb százados átveszi az őrcsapat fölötti parancsnokságot és kiadja a jelnevet lepecsételt levélben, ami után az őrségek rendeltetési helyükre indulnak. Az őrök kiállíttatnak. Az őrség megszállása után az örparancsnok felváltó-jelentést (v. az őrség első elfoglalása megszálló-jelentést) küldenek parancsnokukhoz. Az őrök felváltása elvileg kétóránként, nagy hidegben v. melegben óránként, sőt a körülményekhez képest félóránként történik. Az őr a legfelsőbb államhatalom nevében lévén kiállítva, sérthetetlen s joga van fegyverét használni az ellen, aki megtámadja v. az intézkedéseknek ellene szegül. E jogának ellensúlyozása véget minden hibája szigoru megtorlást von maga után. Felállítási helyéről eltávoznia, ennei, innia, dohányoznia, leülnie, aludnia nem szabad. Fegyverét senkinek, még felebbvalójának sem szabad átadnia.
középkori várakban a kapubejáró fölé épített torony, melynek tetejéről az őr a várhoz vezető utat figyelte meg. Néha a donjont (l. o.) is igy hivják magyarul, ámbár helytelenül, mert annak egészen más feladata volt.
a táborozó katonaságnál részint főzés, részint melegedésnek céljából föntartott tűz.
l. Elmetegségek és Bolondság.
erős szíjból v. fémlemezből való, gyakran kiálló szögekkel ellátott nyakravaló, melyet más állatok ellen, védelem céljából a kutyák nyakára szoktak csatolni. - Ö. a botanikában (verticillus, verticillaster, pereszlény), az oldalszerveknek olyan állása, hogy kettőnél több tag ered egyenlő magasságból s egymástól egyenlő távolságban van. A fenyvek csúcsát is mondják övnek, t. i. amennyit egy-egy esztendőben növekszik. 3, 4 stb. örvü fenyő tehát azt jelenti, hogy a koronája annyi esztendős.
a folyó viz keringő mozgása. A medrek rendetlenségei a folyó vizet útjában eltérítik, ugy hogy mozgása keringővé lesz. Ilyen hatalmas Ö. volt az Al-Dunán a Grében sziklafok eltávolítása előtt annak alsó oldalán; ilyen a messzinai tengerszorosban a tengeráramlatok mentén keletkező hires Ö., az u. n. Scylla és Charybdis, melyeknek veszélyes voltát a sziklazátonyok még inkább növelik stb. A nagyon sebes Ö.-ekben, melyekben a viz rendesen lefelé is mozog, a viz keringő mozgása folytán a felszin a mekanikai törvények szerint behorpad s azok a tárgyak, melyek ebbe a horpadásba jutnak, a viz alá kerülnek, ezért a hajózásra nézve veszélyesek.
község, l. belényes-Örvényes.
(máskép örményesi), Zala vármegyében, Kehida mellett (Zala-Apátitól É-ra). Alapította Kanizsay I. Miklós tárnokmester, zala-, vas és sopronvármegyei főispán 1390 körül a Boldogságos Szűz tiszteletére, a pálos szerzetesek számára. Nemsokára mellé Szt. László tiszteletére pompás kápolnát építtetett az alapító s ez csakhamar hires búcsujáró hellyé vált, ugy hogy már 1400. búcsut kérnek a látogatók számára a pápától. A XVI. sz.-ban a török miatt pusztult el. Romjai e század elején még látszottak.
(Turbellaria), a lapos férgek osztályának egyik rendje. Az ide tartozó állatoknak leggyakrabban hosszukás, tojásforma, lapított teste csak pár mm. nagy, de vannak pár cm. hosszuak is (l. Férgek képmellékletén). Testök puha tapintatu, fölületén csillangós hámsejtekkel borított, amelyekben egyes fajoknál pálcikaforma csalánozó szervek feküsznek. Szívó vagy kapaszkodó készülékük, korongjaik vagy karnaik nincsenek. A bőr belső rétege összeköttetésben áll a test belsejét kitöltő sejtes szövettel ebben a belső szervek olyformán rendeződtek el, hogy a testüreg felismerhetően nem különült el. Bőrizomtömlőjük jól fejlett, gyűrüs és hosszirányu rostokból áll, néha diagonalis rostok is mutatkoznak. Idegrendszerük az agyat képviselő két dúcból áll, amelyeket egy haránt ereszték kapcsol össze. Ezekből indulnak elő- és hátrafelé az idegek, melyek közül két hátrafelé menő sokszor erősebb a többinél s ezeket oldalidegeknek nevezik. Garatgyürü csak kivételes az Ö.-nél. A külső érző szervek közül leggyakoriabbak a részarányosan fekvő festékfolt-szemek, néha lencsével, néha a nélkül. Hallóhólyagjuk csak ritkán van s ilyenkor is csupán egy. Szájnyilásuk soha sm hiányzik, de alfelnyilásuk soha sincs. A szájnyilás rendesen a hasoldalon fekszik, majd a test mellső végén, majd közepén, majd pedig attól is meglehetős távol. A szájnyilás után az izmos falazatu garat következik, amely orrmányformán kitolható és visszahúzható. Az emésztő gyomor két fő alakban fejlett s ez adott alkalmat az ágasbelü (Dendrocoela) és tömlőbelü (Rhabdocoela) Ö. megkülönböztetésére. Az elsőknél az emésztőgyomor faalakulag v. hálózatosan ágazott; az utóbbiaknál tömlőforma. Az Acoela-félék kis csoportjának emésztő gyomra egyáltalán nincs s ezeknél az emésztést a test belsejét kitöltő nagy sejtek eszközlik. Csaknem valamennyien himnősek és a külvilágba rakott petékkel szaporodnak, ritka az eleven szülés esete. Az ivarszervek rendesen bonyolódott szerkezetüek. A him ivarszerv heréből, ondóvezetékből, ondótartóból és különböző szerkezetü közösülő szervből áll. A női ivarszerv csirafészekből, tápláló székből, petevezetékből, petetartóból, közösülő táskából és ondótartóból összetett. Egyesek (Microstoma) még ivartalan úton, harántoszlással is szaporodnak s az igy létrejött egyének hosszabb ideig maradnak kapcsolatban. A földi planariák (Geoplanidae) kivételével valamennyien viziek s részben az édes vizekben, részben a tengerekben élnek. A jelenben ismert fajok száma mintegy 570-600 s ezek két alrendbe sorolhatók: ágasbelüek (Dendrocoela) és tömlőbelüek (Rhabdocoela). Az ágasbelüek nagyobb testüek, levél- vagy piócaformák. Testük két oldala sokszor hullámos. Mellső végén néha tapogatószerü nyujtványokkal. Garatjuk külön táskában fekszik; bélcsatornájuk ágai vagy három fő törzsből, vagy pedig egy közös gyomorból indulnak ki. A him és női ivarszervek v. közösen, vagy külön nyilnak. A szárazföldiek és édesviziek egyszerü fejlődésen mennek át, mig ellenben a tengeriek átalakulást szenvednek. Ez idő szerint mintegy 300 fajt ismernek. Táplálékuk apróbb állatkákból kerül ki. Két nagy csoportra osztatnak: 1. Tricladidea, három fő törzsből elágazó béllel, közös him és női ivarnyilással. Ide tartoznak az édesvizi és a szárazföldi fajok, melyek a Planariidae- és Geoplanidae-családoknak a tagjai. Az elsők álló vizeinkben is gyakoriak. 2. Polycladidea, közös tömlőből elágazó béllel, külön him és női ivarnyilással. Az ide tartozó fajok több családnak a tagjai és valamennyien tengeriek. A tömlőbelüek kisebb testüek, belük tömlőforma vagy hiányzik. Közös v. elkülönült ivarnyilásuk a test hátulsó végén fekszik. Fejlődésük egyszerü. Az eddig ismert fajok száma mintegy 250, majdnem valamennyien édesviziek és három csoportban 11 családot, 40 nemet alkotnak. Táplálékuk apró szervezetekből kerül ki. Az Alloiocoela csoportnak jól elkülönült belcsatornája van, de testüregét sejtes szövet tölti ki. A hazai Ö. tanulmányozásával még eddig kevesen foglalkoztak. Legtöbb adatot szolgáltatott Prádi K., kivüle megemlítjük még Roboz Z.-t és Szigethy K.-t.