(növ.), l. Palmacites.
(növ.), Ősgomba.
l. Nemesi próba.
l. Archeologia, Ásatások, Bronzkor, Kőkor.
l. Államszövetségek.
(óriási) l. Megaceros.
Mi módon szabandó ki a büntetés az ellen, akinek több bűntett esik terhére, tehát az u. n. anyagi bűnhalmazat esetében? Az egyik elmélet szerint a bűntetteknek halmazata a büntetéseknek halmazatát vonja maga után; a büntetés a bűntettek mindegyikére külön szabandó ki, a bűntettek halmazatára való tekintet nélkül. Quot delicta, tot poenae, ahány a bűntett, annyi a büntetés. A másik elmélet szerint, mely az elsőnek épp ellentéte, az elv az, hogy a súlyosabb büntetés az enyhébb büntetést felemészti: poena major absorbit minorem. A bűnöst tehát csak a súlyosabb bűntettért szabad megbüntetni s ennek büntetési tételén belül a bűnös ellen még fenforgó bűntettek csak mint súlyosító körülmények jöhetnek tekintetbe. Ha tehát valakit oly három bűntett terhel, melyeknek mindegyike a törvény szerint öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő, a biróság, ha a bűntettek mindegyikére a büntetés legmagasabb mértékét indokoltnak találja, a bűnöst az első esetben 15 évi fegyházra tartozik elitélni, mig a másik elmélet szerint a büntetést öt évi fegyházat meg nem haladhat. A tudomány mindkét elméletet tévesnek ismerte fel. Az abszorpció elméletét azért, mert ez mindazokban az esetekben, amelyekben a bűnös által elkövetett legsúlyosabb bűntett a büntetési maximumnak alkalmazását önmagában is megérdemli, egyenesen a bűnös ellen fenforgó többi bűntetteknek teljes büntetlenségét eredményezi; de más esetben is legalább részleges büntetlenségre vezet, mert a legsúlyosabb büntetési tétel nem oly tág, hogy a találkozó bűntettek megfelelő büntetést nyerhessenek. A kumuláció elméletét pedig tévesnek ismerte fel azért, mert a büntetés súlya annak tartamával nem számtani, hanem mértani arányban növekszik. Vagyis egyfolytában kiállandó öt évi fegyház súlyosabb büntetés, mintha a bűnösnek ugyanannyi évet, hosszabb megszakításokkal, részletekben kellene fegyházban töltenie. A modern tudomány ugyanazért a két szélsőség mellőzésével középutat tartó közvetítő elméletben állapodott meg, mely az igazságos megtorlást lehetségessé teszi s mindkét szélsőségi elmélet árnyoldalait kikerüli. A közvetítő elmélet az u. n. súlyosbítási rendszer; amely szerint a vádlottat terhelő bűntettekre csak egy büntetés, és pedig a legsúlyosabb bűntettnek büntetése szabandó ki, ennek legmagasabb büntteési tétele azonban a többi bűntettekre való tekintettel a törvényben meghatározott mértékben felemelhető. Az ekként kiszabott büntetés neve: Ö. Az Ö. megállapításának többféle, többé-kevésbbé egyszerü módszerei vannak. A legegyszerübb módszert követi a magyar btkv, mely a rendszer fent említett alapelvének kijelentése után a súlyosbítás abszolut maximális mértékének megállapítására szorítkozik s annak határain belül a birónak teljesen szabad kezet enged. A legsúlyosabb büntetendő cselekmény büntetése felemelhető: több bűntett halmazatánál öt évvel; egy bűntettnek és más büntetendő cselekmények (vétségek v. kihágások) halmazatánál két évvel; vétségek v. vétségek és kihágások halmazatánál egy évvel. Kihágások halmazata esetében a szerint, amint törvényben, miniszteri rendeletben, törvényhatósági vagy végül városi szabályrendeletben meghatározott kihágásokról van szó, a legsúlyosabb büntetés 15, 5, 2, vagy végül 1 nappal emelhető fel. Ö.-nek csak szabadságvesztés-büntetéseknél van helye; pénzbüntetésnél a büntetések halmazatának elve irányadó, tehát a pénzbüntetés minden cselekményre külön állapítandó meg. Csak a pénzbüntetéseknek szabadságvesztés-büntetéssé átváltoztatása van bizonyos megszorításoknak alávetve. Az Ö.-ben rejlő enyhítésben vádlott nem csak akkor részesül, ha az őt terhelő bűncselekmények egy eljárásnak képezik tárgyát, azaz együttesen s egyszerre kerülnek elbirálás alá, hanem akkor is, ha a vádlott külön itéletek által több rendbeli szabadságvesztés-büntetésre itéltetett; valamint akkor is, ha az elitélt szabadságvesztés-büntetésének végrehajtása alatt itéltetik el oly cselekmény miatt, melyet elitéltetése előtt elkövetett. A törvénynek az az alapelve, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetés 15 évet meg nem haladhat, halmazat esetében is érvényes.
a matematikai alapműveletek egyike. Legegyszerübb esete az, midőn két pozitiv egész számot kell összeadnunk. Haa és b pozitiv egész számok, b-t ugy adjuk össze a-val, hogy az a után következő számból kiindulva, a pozitiv egész számok sorában annyi hellyel megyünk előbbre, mint ahány számon kell e sorban 1-ből kiindulva keresztül haladnunk, mig a b számhoz jutunk. A szám, amelyhez ily módon jutunk, a-nak és b-nek összege, amelyet a + b-vel (olvasd a plusz b) jelölünk; a és b az összeadandók vagy pedig az összeg tagjai. Több mint két pozitiv egész szám összegét ugy képezzük, hogy az első kettőnek összegével adjuk össze a harmadikat, az igy nyert összeggel a negyediket s i. t.
A pozitiv egész számok összeadása a kommutativ és asszociativ elveknek megfelelő művelet és éppen ezen az alapon általánosítjuk az Ö. fogalmát oly módon, hogy más mint pozitiv egész számokat is lehessen összeadni. Megjegyzendő, hogy az összes műveletekre, amelyek a geometriában és a mekanikában az Ö. neve alatt szerepelnek, jellemző, hogy e két elvnek megfelelnek.
Midőn pozitiv egész számok esetében az összeadandó a tizes rendszer alapján felirt többjegyü számok, az Ö.-t az egyes jegyek jelölte számok Ö.-ára vezetjük vissza oly módon, hogy az egyes összeadandók egyeseit, azután tizeseit stb. adjuk össze. Hogy az Ö.-t ezen a módon könnyebben elvégezhessük, az összeadandókat ugy irjuk egymás alá, hogy az egyes összeadandók egyesei, tizesei stb. egy-egy függélyes sort alkossanak. Hosszu sorok Ö.-ánál alkalmazzák az u. n. összeadó pecket, amelyre az amerikai Smith és Pott szabadalmat nyert. E készülék tollszárnagyságu. Használata közben a tokban eltolható a pecket ((l. ábra) egymásután az egy függélyes sorban álló, egymással összeadandó számjegyekre reáhelyezzük és a tokra gyakorlott nyomással annyira toljuk bele a tokba, hogy az e mutató arra a számra mutasson, amelyen éppen a pecek hegye áll. Ha a tokra gyakorlott nyomást megszüntetjük, a b rugó (2. ábra) a pecket eredeti helyzetébe szorítja vissza. Midőn a pecket a tokba belényomjuk, az avval összekötött fogas rúd a c fogas kereket forgásba hozza, amely forgás nagysága megfelel az eltolás nagyságának. A fogas kerék ismét forgásba hozza azt a hengert, amelyen gyengén emelkedő csavarvonal mentén sorban az 1-től 700-ig terjedő számok fel vannak irva. E számok között csavarvonal-alaku horonyban mozog az f mutató, amely a leolvasandó összegre mutat.
[ÁBRA] Összeadó pecek.
Valamely j(x) függvénynek van Ö.-ja, hogy ha az x és y tetszés szerinti értékei mellett a j(x), j(y) és j(x + y) értékeket, vagy pedig a j(x), j(y), j'(x), j'(y) és j(x + y) értékeket valamely R[j(x + y), j(x), j(y)] = 0, illetőleg r [j(x + y), j(x), j(y), j'(x), j'(y)] = 0 reláció kapcsolja össze, amelyben R illetőleg r racionális függvénykapcsolatot jelent. Ily értelemben a kitevős függvény, a sinus és a cosinus Ö.-it a következő egyenletek fejezik ki:
ax + y = ax ay
sin (x + y) = sin x cos y + cos x sin y
cos (x + y) = cos x cos y - sin x sin y.
Ha j(x) racionális függvény, mindig van Ö.-ja. Hogy egyértékü transcendens függvénynek mily feltételek mellett lehet Ö.-ja, Weierstrass az elliptikus függvényekről tartott előadásaiban fejtette ki.
l. Collapsus.