l. Illesztés és Kapcsoló anyagok.
vagy egybevágás (geometria), l. Kongruencia.
(collusio), általában harmadik személyek tévedésbe ejtését célzó összebeszélés; a büntetőperben különösen a terheltnek összebeszélése bűntársaival vagy a tanukkal az igazság kiderítésének megakadályozása céljából. A legtöbb bűnvádi eljárásban, mint a vizsgálati fogság elrendelésének egyik indító oka szerepel (Kollusionshaft). A büntető igazságszolgáltatás érdekében a vizsgálati fogságnak ezen az alapon elrendeltetése egyenesen nélkülözhetetlen, de kétségtelen, hogy éppen ez az indok az, amely leginkább adhat alkalmat visszaélésekre, amelyeknek lehetősége pedig annál közelebb fekszik, mennél bizonyosabb az, hogy minden terhelt, akár bűnös, akár ártatlan, az őt terhelő bizonyítékot eltüntetésében közvetlenül van érdekelve. Az igazságszolgáltatás érdekei mellett a személyes szabadságot is az őt megillető tekintetben részesítő törvényhozások azért, habár az Ö. miatti vizsgálati fogságot elismert nélkülözhetetlenségénél fogva nem mellőzhetik is, annak feltételeit szorosabban meghatározni igyekszenek, éppen abból a célból, hogy az azzal könnyen űzhető visszaéléseknek lehetőleg elejét vegyék. határozatlan vélelmek, a - mindig fenforgó - puszta lehetőség v. a terhelt személyes tulajdonságaiból meríthető szubjektiv gyanu ennek a letartóztatási oknak érvényesítésére nem lehet elegendő, s az csak akkor igazolt, ha oly konkrét tények forognak fenn, amelyek az összejátszás veszélyének fenforgását bizonyítani vagy legalább a veszély fenforgásának alapos gyanuját kelteni alkalmasak. Ily megszorítás nélkül minden terheltet vizsgálati fogságba lehet helyezni, mert alig képzelhető eset, melyben az összebeszélés s Ö. absztrakt lehetősége fenn nem forogna. Az első feltétel azért, melyhez a modern büntetőper az Ö. miatti vizsgálati fogságot köti: az összebeszélésre valló konkrét tényeknek fenforgása. További feltétel a ténynek birói megállapítása, amely a vizsgálóbiró intézkedésének ellenőrzését s felülbirálását lehetőév tegye. Hazai birósági gyakorlatunk tételes törvény hiányában ezekhez a feltételekhez szigoruan ragaszkodik s igy a személyes szabadság érdekei erről az oldalról megnyugtató védelemben részesülnek, amelyet még fokoz az, hogy a vizsgálati fogság kérdésében a terheltnek egészen a m. kir. Kuriáig felebbezési joga levén, a személyes szabadság biztonsága a felsőbb biróságok közvetlen ellenőrzése alatt áll. Mindezekhez harmadik biztosítékul járul az, hogy az Ö. miatt elrendelt vizsgálati fogságnak csak addig szabad tartani, ameddig az Ö. veszélye tényleg tart, s a biróságnak ennek megfelelően kötelessége minden adatot, mely az Ö. veszélyének kitéve van, lehető legrövidebb idő alatt összegyüjteni. Ezeknek a feltételeknek lelkiismeretesen szem előtt tartása mellett az Ö. miatti vizsgálati fogság mindig csak átmeneti természetü s rövid tartamu lesz, amilyennek éppen a modern büntetőper óhajtja. Bűnvádi eljárási javaslatunk is ezeket a szempontokat tartja szem előtt, midőn Ö. miatt a vizsgálati fogságot csak arra az esetre nyilvánítja elrendelhetőnek, ha nyomatékos jelenségek forognak fenn, hogy a terhelt a részeseket, orgazdákat, bűnpártolókat, továbbá a tanukat v. szakértőket hamis vallomás illetve véleményezésre birni vagy a büntetendő cselekmény nyomait megsemmisíteni, megváltoztatni törekedett, avagy ily szándéka van, s midőn továbbá azt rendeli, hogy a vizsgálati fogság azonnal megszüntetendő, mihelyt az elrendelés oka megszünt. Franciaországban az Ö. nem mint önálló letartóztatási ok, hanem mint a vizsgálati fogságnak súlyosbítási oka (interdiction de communiquer, mise on secret) szerepel.
(commensurabilis), két egynemű mennyiség (p. két hosszuság), ha egymáshoz való viszonyuk (arányuk) két egész szám segítségével fejezhető ki vagyis ha létezik egy oly harmadik mennyiség, melynek mind a két adott mennyiség egész számu többszöröse. Ellenkező esetben a két adott mennyiséget összemérhetetlennek (incommensurabilis) mondjuk. Inkommenzurábilis hosszuságok p. egy négyzet egyik oldalának s ugyanezen négyzet átlójának hosszusága.
(növ.), l. Forrtszirmuak.
a testeknek az az általános tulajdonsága, hogy minden oldalról ható külső nyomás alatt kisebb térbe szoríthatók. Az Ö. legnagyobb a gáznemü testekben (l. Gáz). A folyadékoknál igen csekély, annyira, hogy azok gyakorlati alkalmazásukban legtöbbnyire összenyomhatatlanoknak tekinthetők. Egy atmoszferányi nyomás által p. a 0° C. hőmérsékü viz Quincke szerint térfogatának 50, az éter 116, az alkohol 83 milliomod részével nyomható össze, Örsted szerint pedig a kéneső nem egészen 3 milliomod részével. Sóoldatok Ö.-a kisebbnek mutatkozik, mint a vizé és pedig annál kisebbnek, minél koncentráltabb az oldat. A folyadékok Ö.-a általában függőnek mutatkozott azoknak hőmérsékletétől és a nyomástól, mely alatt állanak, de ezek a viszonyok nem egyszerüek és a folyadék minőségével változnak. A szilárd testek Ö.-ának mérése gyakorlati okokból igen nagy nehézségekkel jár; Ö.-ukra nézve az adatok kevésbbé megbizhatók mint a folyadékoknál, de annyi kitünik, hogy ez utóbbiaknál még jóval kisebb mértékben összenyomhatók. A folyadékok Ö.-ának mérésére használt készülék - a piezometer v. sympiezometer - Örstedtől származó szerkezetében áll az erős falu cc üveghengerből, melynek vizmentesen rázáródó fedelére a d nyomószivattyu van alkalmazva (l. az ábrát).
[ÁBRA] Örsted-féle piezométer.
A folyadék, melynek Ö.-a mérendő, az a körtealaku edényben foglaltatik. Ezen edény vékony, beosztással ellátott csőben végződik, melynek osztályrészeinek viszonya az edény egész térfogatához előzetesen pontosan meghatároztatott. A cső vége higannyal van megtöltve és a b higanyedényben áll. Ugyanezen b edényben még egy légmanometer áll, mely az előidézett nyomás mérésére szolgál. Az egész cc edény vizzel van megtöltve s miután az a edény a manometerrel és a b higanyedénnyel beleállítottatott, a fedéllel elzáratik. A megindított sajtoláskor az a edény vékony csövében emelkedő kénesőoszlop mutatja a vizsgálandó anyag térfogatváltozását, a manometerről pedig a nyomás nagysága leolvasható. Ezen mérésnél magának az a edény anyagának összenyomása elhanyagoltatik. Regnaultnak sikerült a piezometernek oly szerkezetet adni, mely e hiba kiküszöbölését lehetségessé teszi s egyszersmind az edény anyagának Ö.-ára nézve adatokat szolgáltat.
a nyelvtudományban, illetőleg a hangtanban olyan rövidítés, mely által valamely egyszerü v. összetett szónak a közepe kimarad, p. nő-emberből némber, alázatos szolgája h. alászolgálja.
rossz magyar szó a latin származásu konkrét fordítására, lásd Konkrét.
a matematikában a. m. konvergencia (l. o.), a fizikában a. m. kohézió (l. o.).
(a nyelvtanban). A szók alkotása, valamint a fogalmaké, két módon történik. Egyik az Ö., melyben két fogalmat szerkesztünk egybe s a kettőnek tartalmát összefoglalva, képezünk új, tartalmasabb fogalmat. Másik a szóképzés, melyben az egyik elemnek, a képzőnek, pusztán fogalommódosító szerepe van. Példa amarra beszalad, emerre szalad-gál. (A puszta szaladáshoz képest mind a kettő új, többet mondó kifejezése: az első zárt térbe szaladást jelent, a másik ismételt szaladást. De mig amabban a két fogalom, a zárt tér és a szaladás, külön-külön élénken áll előttünk, emebben csak egy az élénken érzett fogalom, a szaladás; a másik elem, a képző, csak arra szolgál, hogy a szaladás fogalmát módosítsa, a szaladásnak egy módját, az ismétlődő szaladást fejezze ki.) A két eszközzel nem egyformán élnek a különböző nyelvek új forgalmak kifejezésére. Az Ö. p. a mi nelvünkben elég gyakori, mégis sokkal több összetételt találunk a német nyelvben. Ismeretesek p. a németnek nagy számu melléknévi összetételei, melyeket mi külön e végre képzett szókkal fejezhetünk ki, a helyett, hogy pusztán összeraknánk két-két szót: geist-reich a. m. szellemes, schwung-voll a. m. lendületes, stimmungs-voll a. m. hangulatos stb. Az Ö. maga is kétféle, mert részint mellérendelés, részint alárendelés által alkotjuk az összetett fogalmakat és szókat. Mellérendelés történik, ha két fogalomból harmadikat ugy szerkesztünk, hogy ennek részei, tagjai egyenranguak, mert kölcsönösen határozzák meg egymást, p. adásvevés, fúrás-faragás. Alárendelés történik, ha csak az első tag szolgál a másodiknak meghatározására s a második fogalom maga, mint nem, foglalja magában a szerkesztett fogalmat, mint fajt, p. búcsuvevés, szófaragás (a vevésnek, faragásnak egy-egy faja). A mellérendelés rendszerint ugy történik, hogy vagy két rokon, vagy két ellentétes fogalmat kötünk össze s mind a két esetben előfordulhat a beszédrészeknek legnagyobb része. A rokontagu mellérendelésnek legnagyobb részét az u. n. kerszók teszik, amelyek nemcsak jelentésökre, hanem hangzásukra nézve is rokon tagokból vannak összetéve. Igy p. a nyal-fal, ken-fen, dúl-fúl. De legkedveltebb ikerszavaink azok, melyekben egy szó ugy van önmagával összetéve, hogy az egyik tagban némi változtatást teszünk rajta: horgas-horgas helyett azt mondjuk horgas-borgas vagy hóri-horgas, tarka-tarka helyett tarka-barka vagy tari-tarka, pirul pirul, irkál-irkál helyett irul-pirul, irkál-firkál stb.
Az alárendelő Ö.-eknek két osztályát különböztethetjük meg. Úr-napja: ebben a két tagnak viszonyát megjelöli a -ja személyrag; úr-nap: itt a viszony nincs megjelölve, csak hozzá van értve a kapcsolathoz. Nevezhetjük az egyiket a jelölt, a másikat a jelöletlen Ö.-ek osztályának. Az igék majdnem kivétel nélkül a jelölt Ö.-ek közé tartoznak. Egyet-ért, észre-vesz, végre-hajt, félrebeszél, félben-hagy, agyon-üt, hozzá-járul, számki-vet; itt világosan látjuk még a viszony jelét, a viszonyszót vagy ragot (-t, -re, -ben, -on, -á, ki). A többiben pedig, az igekötős igéknek legnagyobb részében, minők el-számlál, mëg-jő, be-fut, megmaradt az ott volt viszonyrag jelentése, ámbár a kiejtésben elveszett az -é (eredetileg: elé, mëgé, belé). A névszók közül csak az úr-napja-féle birtokos Ö.-ek tartoznak ide: istennyila, vásárfia, libamája, Hegyalja; a népnyelvben: faluháza, városháza, megyeháza stb. Az úrnapja-félékkel eredetileg egészen megegyeztek az istenadta-félék: madárlátta cipó, szélhordta, vizhordta stb. Istenadta tulajdonképen annyi volt, mint isten-adata, isten adománya. Az istenadta tipusnak rövidített változata az anyaszült meztelen, hótakart tető, guta-ütött ember, e helyett anyaszülte stb.
A jelöletlen Ö.-ek megint két csoportra oszlanak: vagy azért jelöletlenek, mert a két tag viszonya már természeténél fogva nem kiván semmi jelet, vagy pedig el van hagyva a rendes körülmények közt alkalmazható jel. Az első csoportba való p. ez az ige: mennydörög, melyben azért nincs semmi viszonyjel, mert az első tag alanya a másodiknak, az alany pedig nyelvünkben ragtalan. A másik csoport olyan szókból áll, minők úrnap, háztűznézni, melyekben birtokviszony v. tárgyi viszony van, de e viszonyoknak rendes jelei hiányzanak, mintha ki volnának hagyva (úrnapja, úrnak napja, háztüzet nézni); azért ezeket kihagyásos Ö.-eknek is nevezik. Azok az Ö.ek, melyekben viszonyjelre egyáltalán nincs szükség, legnagyobbrészt jelzős Ö.-ek. Mihelyt a jelzős kifejezés valami különösebb fogalomra szorítkozik, mihelyt a nyelvszokás állandóan az illető személyeknek vagy tárgyaknak egy bizonyos csoportjára alkalmazza, nem oly élénk többé a két egyes szó jelentése s lassankint összeforrnak egymással. P. nemesember, nem akármilyen nemes ember, hanem csak olyan, akinek egy kiváló őse jeles nemet, családot alapított; melegágy éppen csak virágágy, melyet melegen tartanak, nem pedig bárminő meleg ágy. Tudjuk, ez összeforrás néha annyira megy, hogy egészen elhomályosul a két tagnak vagy legalább az egyiknek jelentése: kisasszony, balsors, sőt jóember: jámbor, nő-ember: némber. Igy aztán érthető, hogyán beszélhetünk hibás helyesirásról, hórihorgas kisasszonyról s más effélékről.
Néha a melléknévnek vagy számnévnek is van jelzője s olyan Ö.-t alkot, minők a jelzős főnevekből fejlődnek, p. sötétzöld, halaványzöld, világoskék, vakmerő, kétszáz, tizezer. Ide sorozhatjuk azokat a mellékneveket, melyek összehasonlítást fejeznek ki: vér-vörös (milyen vörös? olyan mint a vér), tej-fehér, pehely-könnyü, nyíl-sebes, méreg-drága, föld-részeg, holt-részeg stb. Ezek közül egyesek támadhattak önként a népnyelvben; hiszen a régiségben s a népnyelvben találunk ilyen szokásokat: nagy barom árgyu, nagy álalt nagy ember s ezekből könnyen válhatott ilyen kapcsoalt: barom-nagy ágyu. De kétségtelen, hogy a népnyelvben sokkal ritkábbak ezek, mint az irodalomban s az irodalombanis csak a XVII. sz. óta találkozunk velök. még pedig olyan iróknál, akiknek stilusába határozott germanizmusok csúsztak be. Sajátságos Ö.-ei nyelvünknek az esze-veszett-félék, melyekben az utótag igenév s az ebben kifejezett cselekvés alanyát nevezi meg az előtag. Az eszeveszett-félékkel rokon az eszeveszve-féle Ö., melyben az előtag szintén alanya az utótagnak. Ilyenek: lelkeszakadva, sziveszakadva, kedvetelve, kezereszketve stb. Ezek sokkal gyakrabban fordulnak elő személyrag nélkül: lélekszakadva, szivszakadva, szivszorongva, kedvtelve, arcpirulva, szemmeredve, időtelve, időmulva stb.
A kihagyásos Ö. csak főnevekre és igenevekre szorítkozik. Az irodalmi nyelv alkotott ugyan egyes kihagyásos igéket és melléknevet, de ezek nagyon gyönge alapon állnak s többnyire német Ö.-ek utánzásai. Általánosan elterjedt ez a két ige: képvisel, kárpótol (e helyett képét viseli, kárát pótolja), melyek hibásan vannak elvonva a képviselő, képviselet, kárpótlás főnevekből). Hibásak továbbá a láttávol, küzdtér-féle igetős Ö.-ek, melyek a német Sehweite, Fechtplatz-félék mintájára készültek. Szintén németből vannak fordítva a szellemdús, reményteljes, vérszegény-féle melléknevek (geistreich, hoffnungsvoll, blutarm). A kihagyásos főnévi Ö.-ek többnyire olyanok, mint a például idézett úrnap a. m. úr napja, úrnak napja; tehát birtokos Ö.-ek. Ez az Ö.-nek legelevenebb s legszaporább módja nyelvünkben, ugy hogy folyvást keletkeznek újak meg újak, sokszor csak a pillanatnyi szükség kielégítésére. Iyen birtokos Ö.-ek p. kenyérhéj, viráglevél, liliomhullás stb. Még sem szaporítjuk korlátlanul az efféléket, hanem vannak e tekintetben bizonyos megszorításaink, melyek közül csak egyet emelünk ki mint legfontosabbat. A közönséges birtokviszonyt alkalmazzuk elégszer: a hely vagy idő viszonya helyett; azt mondjuk: a tenger halai, a nyár hősége. De azért rendszerint nem alkotunk ezekből birtokos Ö.-t, nincs nyelvünkben tengerhal, vizliliom, nyárhőség, télzöld stb. mint a németben Seefisch, Wasserlilie, Sommerhitze, Wintergrün; mi az i-képzős mellékneveket használjuk ilyenkor: tengeri hal, vizi liliom, nyári hőség, téli zöld. - A kihagyásos Ö.-eknek egy másik nagy részét teszik a tárgyas Ö.-ek, minők levélirás, levéliró stb.
Nagy jelentőségü folyamat a nyelvek életében az Ö.-eknek elhomályosodása, mely abban áll, hogy a nyelvérzékre nézve lassankint feledésbe megy a fogalomnak s a szónak szerkesztett volta. Ezt előmozdítja az egyik, vagy mind a két tagnak elavulása, vagy bár csak jelentésbeli elváltozása. A tegnap, holnap, egyház szókban az előtagok rég elavult szók (az egy, azelőtt igy a. m. szent), azért a nap és ház képzete sokkal homályosabb lett ezekben a kapcsolatokban, mint p. a. névnap-ban vagy város-ház-ban s azért lesz p. a tegnap-ból a kiejtésben tënnap, mig más szókban a gn csoport változatlan marad (p. Balogné, fogni, égnek).