gúnynévvel illette I. Napoleon a Der Rheinische Merkur c. 1814. megindult lapot, melyet Görres (szül 1776., megh. 1848.) német publicista szerkesztett; ezóta a sajtót általában Ö.-nak szokták nevezni. V. ö. Tóth Béla, Szájrul szájra (379. old.).
(ném. Quinten-Cirkel), harmoniai kifejezés, melyen a különféle hangzatoknak fölebbítő v. lejebbítő ([ÁBRA]- és [ÁBRA]-vel) jegyekekkel folytatott köralaku egymásutánját értik ötödlépés alapján mindaddig, mig ismét visszatérés történik a kiinduléási ponthoz. Ha tehát a C kemény v. lágy hármashangzat, a kiinduló pont emelkedő keresztekkel: akkor a 12 kereszttel jelzett his ideális hangnem összeesik a minden jelzést nélkülöző C-vel. Ugyanilyen kört lehet alakítani visszafelé is lejebbítő ([ÁBRA]) jegyek fokozásával s akkor a kiinduló C a deses ideális hangnemmel esik össze.
(quintett), olyan zenemű, mely öt hangszerre van irva, áll: két hegedü, brácsa, gordonka, nagybőgő, vagy: hegedü, brácsa, gordonka, fuvola, klarinét. Az ily csoportosításoknál ha a zongora is szerepel: akkor az mindig csak egy hangszerszámba megyen.
kisközség Győr vármegye tósziget-csilizközi j.-ban, (1891) 1515 magyar lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Ö. igen régi helység, mely Győr és Moson között állomást képezett és a Bécsbe vivő országútban mint beszálló hely már a XVI. és XVII. sz.-ban szerepelt, akkor inkább Hackstrass néven.
l. Alten-Ötting.
egykori grófság a régi Sváb-kerületben. 850 km2 területtel és termékeny talajjal. A grófságot 1806. Bajorországhoz csatolták. Az 1810. kötött szerződés értelmében egy kis része Württemberghez került. Főhelye volt Ö., jelenleg város a bajorországi Sváb-kerületben, a Wörnitz és vasút mellett, (1890) 3097 lak., gazdasági gépgyártással, orgona-, harmonium- és zongorakészítéssel; az Ö.-spielbergi hercegek kastélyával.
német nemzetség, mely jelenleg két ágban, t. i. Ö.-Spielberg és Ö.-Wallerstein ágban virágzik s a régi sváb hercegektől származtatja magát; már a XIII. sz. óta örökös birtokosa az Ö. grófságnak. - Az O.-Spielberg ág 1734. nyert hercegi rangot; jelenlegi fje Albrecht herceg, a bajor felsőház örökös tagja (szül. 1847 jun. 21.). Az Ö.-Wallerstein ág 1774. emelkedett birodalmi hercegi méltóságra, 1808. pedig a család a bajor főudvarmesteri állást nyerte. Jelenlegi feje Károly herceg, szül. 1840. szept. 16. A család legnevezetesebb sarjadéka Ö.-Wallerstein Lajos Krafft ERnő herceg, a család jelenlegi fejének nagybátyja, szül. 1791 jan. 31., megh. 1870 jun. 22. 1806. vonakodott francia szolgálatba lépni, ami hercegségének mediatizálását vonta maga után. Erre folytatta tanulmányait Savigny vezetése alatt, mire Bajorország korona-főudvarmesterévé és birodalmi tanácsosává nevezték ki. 1812. visszakapta birtokait és 1813. a hadsereg szervezése körül szerzett érdemeket. Politikai működését 1815. a württembergi tartománygyülésen kezdte meg. Mint az alkotmányos elvnek hive, buzgón munkálkodott a bajor alaptörvénynek létrejötte körül. A reakció megfosztotta őt méltóságaitól. Morganatikus házassága folytán a hitbizomány öccsére, Frigyesre szállt át. Lajos király 1825. visszaadta neki métóságait és 1831. belügyminiszternek nevezte őt ki. Szabadelvünek vallotta magát most is, kormánya azonban nem felelt meg az ehhez kötött várakozásoknak. 1837. összetűzött a pénzügyminiszterrel, amiért aztán a miniszterségéről és kormányelnöki állásáról lemondott. 1840. párbaja volt Abel miniszterrel. 1846. rendkivüli követnek küldték Párisba, 1847 tavaszán Münchenbe tért vissza és megalakította az ellenzék által Lola-minisztériumnak elnevezett kabinetet, melyben ő maga mint a királyi háznak, a külügynek és a vallás- és közoktatásügynek minisztere szerepelt. 1848 márc. 12. fölmentették miniszterségétől. 1849. a korona-főudvarmesteri állásáról is lemondott. A képviselőházban az időtől fogva mint az ellenzék vezére szerepelt, migben zilált anyagi viszonyai miatt jutott, Svájcba költözött és Luzern közelében végzés életét.
Artur, német fizikus és zenei szakiró, szül. Dorpatban 1836 márc. 16/28. Ugyanott (1853-58), majd Párisban (1859-62) és Berlinben fizikát, fiziologiát és matematikát tanult, 1863. Dorpatban habilitáltatta magát s 1865-ben rendkivüli, 1866. rendes tanár lett; 1893. nyugalomba vonult s mint magántanár Lipcsében telepedett le. Nevezetesebb művei: Die Korrektion der Thermometer, insbes. über Bessels kalibriermethode (Dorpat 1865); Meteorol. Beobachtungen in Dorpat angestellt (u. o. 1871-93); Harmoniesystem in dualer Entwicklung (u. o. 1866); sokat irt még szakfolyóiratokba is.
Ede Mária, német iró, szül. Boroszlóban 1808 nov. 19., megh. Blasewitzen 1872 jun. 26. Eleinte Bécsben hirlapiró volt, s 1829. Berlinben a humorisztikus Eulenspiegelt, majd 1831. a Figarót adta ki, mely 1836-ig élt. E közben szerkesztette Münchenben a Das schwarze Gespenst napilapot, melyet betiltottak, Ö.-t pedig kiutasították; az 1836. Hamburgban alapított Argust eladván, 1838. Bécsbe ment, de onnan is csakhamar kitiltották. Ekkor előbb Svájcban, majd Stuttgartban és Mainzban élt, 1842. pedig Lipcsében telepedett le, hol 1851-ig a Narrenalmanachot, 1843-49-ig a Charivarit adta ki; 1861. átköltözött Drezdába. Számos regényt irt, melyek közül magyarul is megjelentek: Szerelmi pikántériák a francia udvari életből (ford. Balázs Frigyes, Kolozsvár 1865); Egy tőr története (ford. u. az, Pécs 1872). Bibliográfiai művei közül az Archives historiques (Brüsszel 1854). Történelmi dolgozatai közül a Gesch. des dän. Hofs von Christian II bis Friedrich VII (Hamburg 1858-1859) és a Moniteur des dates (Drezda 1864-82, melyet Schramm folytatott) érdemelnek említést.
két tócsoport a Magas-Tátrában; az egyik a Kis-Tarpataki völgy felső részében, a Lomnici csúcstól Ny-ra fekszik 2006-2039 m. magasság közt s a legnagyobbnak területe 2,1 ha. Tátrafüred felől gyakran keresik fel. A másik csoportnak, mely már Galiciában fekszik, a Roztoka völgyben, Lengyel-Ö. a neve, ennek tavai sokkal nagyobbak, de fekvésük sokkal mélyebb; legnagyobb tava a Nagy-tó (Vielki staw, 1676 m.), mely 34,8 ha. területü s a Magas-Tátra legnagyobb tengerszeme, ez alatt zuhog a Sziklava vizesés; a Fekete-tó (Czarny staw, 1737 m.) 13,05 ha. terjedelmü; az Elülső-tó (Przedni staw, 1674 m.) 7,70 ha. terjedelmü, mellette van a nagyon piciny Kis-tó (Maly staw), mely mellett gránittömbökből összerakott kis menedékház áll; az ötödik tó (Hátsó-tó, Zadni staw pod kolem) a legmagasabban (1889 m.) fekszik s a többiektől el van különítve: nagysága 6,75 ha. A Nagy-tó 78 m. mély, a Fekete-tó 37 m., az Elülső-tó 30 m., a Hátsó-tó 29 és a Kis-tó 2 m. mély.