(növ., Elymus L., Cuviera Koel., hajfű, hajperje, cimbor Diósz.), pázsitfű, az árpával közel rokon, némelyek csak egyik alneméül tekintik, több mint 20 fajjal (hazánkban 3) Európa, Ázsia és É.-Amerika mérsékelt vidékein. Többnyáréltü fű, füzérkéje két- v. többvirágu, pelyvája meglehetősen egyforma s kurtább mint a szálkás v. szálkátlan virágpelyva s a hármasával levő füzérke körül mintegy hatlevelü lepelt alkot. Az E. Europaeus L. gabonatermetü fű (erdei árpa), egész méter magas, levele széles, a jó erdei takarmány füvek egyike. Az E. arenarius L. (Hordeum arenarium Aschers, lengyel zab) egy méternyi v. magasabb, deres-zöld szinü, széles merev levele van, kalászkája 3 - sokvirágu, szálkátlan s a kálásza 1/3 m.-nyire is megnyulik. Szárában sok a cukor; mig meg nem vénül, a juh meg a szarvasmarha nagyon szereti. Hasznosabb munkása azonban a homokkötésnek, mert sok és messzire (3-6 m.) terjedő tarackja van, s vele a homokot erősen megfogja s csak egy magból kelt tő is rövid idő alatt 10 m2 területet elborít.
(Uzbeg). Szt. László közönségesen 3-iknak nevezett, egyébként pedig legrégibb törvényében említtetnek várnépek, őrök vagy szolgák s más alsóbb rendü néposztály társaságában. A törvény ugyanis elrendelte, hogy miként emezeket, úgy szintén azokat is, «kiket közönségesen uzbegnek neveznek, bárkitől függenének, be kell mutatni a királynak Boldogasszony napján». Aki pedig ezt elmulasztotta, kétszeres birságot fizetett. A várnépség és az őrök a király hatalma alá tartoztak, ellenben az Ö. Marczali szerint (A magy. nemz. tört., milleniumi kiadás II. kötet, 110. old.) hihetőleg felszabadított rabszolgák voltak s nem a király hatalma alá tartoztak.
(növ.), l. Bogvirágzat.
az őzbaknak a párzási időben az őztehén hangjának utánzásával lövésre csalása. A tehén gyenge, síró hangját falevél vagy e célra készült sípokkal (őzhivók) utánozzák a vadászok. A hivásra gyorsan jövő bak beugrik.
(növ.), gombafaj, az Agaricus (Lepiota Fr.) procerus Scop., ehető és jóízü. L. Galóca.
(Pieridae), a bunkós csápu nappali lepkék egyik családja. Középnagyságuak, többnyire fehér alapu, feketén tarkázott szárnyakkal. hernyóik karcsuak és szőrösek. Bábjaik függők. El vannak terjedve az egész földön; hazánkból 24 faj ismeretes. Különösen hernyóik okoznak nagy károkat a kerti veteményekben (káposzta, saláta, repce stb.) és gyümölcsfákban. Magyarországi fajok: a galagonya-Ö. (Pieris crataegi L.); a káposzta-Ö. (P. bassicae L.); a répa-Ö. (P. rapae); a repce-Ö. (B. nupi L.); P. daplidice L., Leucophasia sinopis L., az aororalepke (Anthocaris cardamines), Colias edusa, hyale, myrmidone, a citromlepke (Gonopteryx rhamni L.) stb.
vagy vizözön (diluvium), bibliai legenda, mely szerint Jahve az emberiség bűnei miatt az egész földet vizzel elborította; az általános pusztulásból csak egyedül Noé menekül meg családjával, mert az isten rendeletére nagy bárkát épít, melybe a földön élő állatok mindegyikéből is bevisz egy példányt. Az Ö. mondája, mely nem tévesztendő össze a geologusok diluviumával (l. o.), Mózes 1. könyvében maradt fönn, de nem Palesztinában keletkezett, hanem ugy származott át Babiloniából, hol eredetileg 12 összetartozó énekből a 11-ik volt. Legrégibb formájában Smith találta meg először (1872) Ninive romjai közt, Nabopalasszar palotájának könyvtárában, agyagtáblákra irva. Ezt a legendát, mely a bibliáéval minden lényegesebb pontjában egyezik, Berosus (Kr. e. 280-270.) is átirta, de ékirásos eredetijére mindeddig nem akadtak; egy harmadik, ékirásos táblát Kuthában találtak. A khaldeai Ö. leirásának első fordítását Smith Gy. adta (The Chaldaean account of the Genesis, containing the description of the creation, the fall of man, the deluge, London 1880), de ennél jobb és újabb a Zimmerné (Beiträgen zu Gunkels Schöpfung und Chaos, Göttinga 1895); Szövegét legteljesebben kiadta: The cuneiform inscriptions of Western Asia (4.köt., 43-44. illetőleg 50-51. tábla). Az Ö. legendája, vagyis nagyobb és végzetes áradások emlékezete csaknem minden nép mitologiájában és ősmondáiban föllelhető; igy a görögöknél, az indusoknál, a persáknál, a khinaiaknál, É-i Ázsia, Amerika stb. népeinél.
l. Nyelvjárás.
(növ., lópetrezselyem, lózeller, macerone, Smyrnium Diosk., Hipposelinum Plin., gyapor Diószegiéknél), ernyős fű. A S. olus atrum L. Európa D-i részén, kivált Görögországban terem. Valamennyi része kellemes fűszeres szagu, orvosságnak használatos. Fiatal levele meg a hajtása főzeléknek jó, a rómaiak erre a célra gyakran termesztették. Hazánkban a Sm. Kitaibelii DC. erdős helyen terem; gumója és zöldsége szinte hasznavehető lenne, de nem használatos.
(Eusebius), a pálosok rendjének alapítója, a XIII. sz. elején Esztergomban született, nemes szülőktől. Tanulmányainak bevégeztével pap s mint ilyen csakhamar esztergomi kanonok lett. Különösen pártolta és gyakran megajándékozta a pilisi hegyek közt lakó remetéket, kiket a tatárjárás után összegyüjtött s 1246., kanonokságáról lemondva, élökre is állott. A pilis-szántói völgyben egy hármas barlangban telepedett le, hol legszivesebben István és a IV. Béla barátságával is dicsekedő Benedek remetékkel társalgott. Barlangja előtt kápolnát épített a szent kereszt tiszteletére s 1250. a mellett készen állt már a kis kolostor is, melyben a remetéket egyesítette. Igy ő vetette meg Pilis-Szent-Kereszt község alapját. Majd Antal patacsi ágostonrendi priorral szövetkezett s a két kolostor tagjait egy rendbe egyesítvén, ezek őt magát választották meg első főnökükké. Az új rend szabályainak megerősítése végett 1261 után személyesen ment Rómába, hol IV. Orbán pápa Aquinói szent Tamásnak közbenjárására nagy nehezen végre megbizta Pál veszprémi püspököt, vizsgálja meg, elég vagyonosok-e arra a szerzetesek, hogy szt. Ágoston szabályai szerint éljenek. A püspök igen szegényeknek találván őket, szabályaikat módosította s 1263. a pápa fölhatalmazásával meg is erősítette. A Remete szt. Pálról nevezett új szerzeteseket a nép ruházatukról fehér barátoknak hítta. A legmagyarabb szerzetnek az Árpádok korában már Bajcson, Bodrogszigetén, Baranya-Gyulán, Kalodván, Kékesen, Sátoralján, Zalában és Dömösön is keletkezett kolostora s igy gyorsan terjedt. Alapítója Ö. azonban a sok munkában kifáradva s elöregedve 1270. Pilis-Szent-Kereszten meghalt. L. még Eusebius.