hivatalos rövidítése Pennsylvania É.-amerikai állam nevének.
László, kiváló tájképfestő, szül. Odvoson (Arad) 1845., hol atyja postamester volt. Iskoláit Aradon végezte, hol 1864. érettségi vizsgálatot is tett. Rajzolni és festegetni már korán kezdett, de alaposabb kiképeztetést csak 1867. és 1868-ban nyert Bécsben, honnan Münchenbe, majd Düsseldorfba és Párisba ment. Ez utóbbi helyen az újabb francia tájfestészet nagy mesterei: Miller, Corot és Daubigny voltak mintaképei s csakhamar mint a realisztikus tájfestészet egyik legtehetségesebb művelője kezdik emlegetni. Különösen ifj. Dumas Sándort ragadta el a természet mély átérzéséről tanuskodó műveivel, ki aztán több festményt vásárolt tőle. P. pár évi tartózkodás után Párisban hunyt el. Művei közül két erdőrészlet látható a nemzeti muzeum képtárában.
Henriette Johanna, családi nevén Wach, német regényirónő, szül. Berlinben 1788., megh. u. o. 1847 okt. 30. Házasságra lépvén Paalzow porosz őrnaggyal, részint Berlinben, részint Kölnben élt. Házasságának felbomlása után fivérével, Wach festőművésszel, visszavonultságban élt s 1838. irta 3 kötetes Godwie-castle c. regényét, melyre nevét még ki nem tette. A regényt nagy tetszéssel fogadták, a következők pedig: Thyrnau Tamás (1839) s St. Roche (1842) valódi lelkesedésre birták a közönséget. E két utóbbi a Kisfaludy-társaság regénytárában magyar nyelven is megjelent. St. Rochet Morier fordította angolra, s neve európai hirre emelkedett. Utolsó regénye, melynek címe Jakob van der Nees, tehetségének hanyatlására mutat.
a Duna jobboldali mellékfolyója, Ingolstadt és Vohburg közt szakad bele, s a Lech melletti Landsbergtől 11 km.-nyire ered.
régi Olaszországból származó grófi család, melynek birtokai Stájerországban és Csehországban terülnek el s melynek feje 1769 óta a hercegi címet viseli. Ez a család birta 1624 óta az osztrák örökös tartományok főpostamesteri hivatalát. Midőn VI. Károly e hivatalt megváltotta tőlük, a postaügy igazgatóságát ruházta e családra. A család jelenlegi feje P. Károly János Vencel herceg, szül. 1834 jul. 7., az osztrák urakházának tagja, 1896. aranygyapjas. Megemlítendő még: P. Lajos gróf, szül. 1817 márc. 26., aki mint osztrák követ működött Torinóban, Parmában, Modenában, továbbá Stockholmban, 1874-től pedig 1894-ig Rómában a szentszéknél működött, amidőn Revertera grófot nevezték ki helyébe. - P. Ede Mária Miklós gróf, lovassági tábornok, az 1881-ben elhunyt P. Károlynak fia, I. Ferenc József császár és király főhadsegéde, szül. Bécsben 1837 dec. 5. Részt vett az 1859 és az 1866-iki hadjáratokban. 1890 óta a 2. dragonyosezred tulajdonosa. 1896. megkapta a Lipót-rend nagykeresztjét. - P. Alajos gróf, lovassági főfelügyelő, szül. 1840. A bécsújhelyi katonai akadémiából került ki 1858 okt. 20. s a 4. ulánus ezredbe sorozták mint hadapródot. Katonai pályáján igen gyorsan haladt előre; 1869. első osztályu kapitány, 1872 nov. 1. Károly Ferdinánd főherceg udvartartásához osztották be, 1877. Albrecht főherceg szárnysegédje, 1891. tábornok, 1895. altábornagy lett, 1896. pedig lovassági főfelügyelői rangot és címet nyert.
1. kerület vagyis grófság a Fokföldön Malmesbury, Fok, Stellenbosch, Worcester és Tulbagh közt, 1580 km2 ter., (1891) 21 370 lak., köztük 8200 fehér bőrü. ÉD-i irányban az alacsony Drakensteen Berge szelik át, amelyekben a Little és a Great Berg river fakadnak. A föld igen termékeny; borai hiresek. - 2. P., az ugyanily nevü kerület székhelye, 50 km.-nyire Fokvárostól a Berg-river és vasút mellett, igen szép ültetvényekkel, 7668 lak., a fokvárosiak számos nyaralójával.
Henrik, hajózási műszaki iró, szül. Dahmeben 1835. A német szövetségi flottában szolgált annak föloszlatásáig (1852) s aztán több kereskedelmi hajón utazott, 1862-70. kapitányi minőségben is; 1873 óta az angol Lloyd-társaság belgiumi főfelügyelője és Antwerpenben él. Irta: Vom Kiel zum Flaggenknopf; Illustr. Marine-Wörterbuch in engl., franz. u. deutsch (3. kiadás Hamburg 1894); Illustrated Marine-Encyclopedia (Antwerpen 1890).
(Pabianice), város Piotrkov orosz-lengyel kormányzóságban, 17 km.-nyire Laszktól, Dobrinka mellett (1885) 11 895 lak., pamut- és vászonszövéssel.
Henrik Vilmos, német gazda, tanár és szakbeli iró, szül. Maarban (Hessen) 1798 szept. 26., megh. Hütteldorfban (Bécs mellett) 1868 jul. 10. 1845. a hohenheimi gazdasági akadémia igazgatói állását fogadta el és egyúttal nemességet kapott. Ezen állásában szólította föl P.-ot a bécsi cs. kir. kormány egy gazdasági felsőbb tanintézet helyének kiszemelésére, ki néhány neki erre kitűzött hely megtekintése után Magyar-Óvár választása mellett döntött. Erre az ottnai eddig fennállott főhercegi magán gazdasági tanintézet, annak tulajdonosával, Albrecht főherceggel kötött szerződés értelmében 1850. állami kezelésbe menvén át, az ekként átalakított magyaróvári cs. kir. gazdasági felsőbb tanintézet P. vezetésére bizatott, ki egyúttal cs. kir. osztálytanácsosi címet kapott. P. az intézetet egészen a hohenheimi minta szerint szervezte és 1861-ig maradt igazgatója, mely évben a kereskedelmi és nemzetgazdasági cs. kir. minisztériumba a mezőgazdasági ügyek élére miniszteri tanácsossá nevezték ki. P. Magyarország és magyar tanítványai iránt mindig kiváló rokonszenvet mutatott. 1867. nyugdíjba vonult s egy évre rá meghalt. Főbb művei: Lehrbuch der Landwirtschaft (hét kiadást ért, a 6. kiadást [Bécs 1865, 2 köt.] Hamm dolgozta át, a 7-ik 1885. Berlinben jelent meg). E munka korának legjobb gazdasági szakművei közé tartozott. A 3-ik kiadás első két kötetét A földmívelés általános elvei cím alatt (Pest 1852 Lónyay G. fordította magyarra). Anleitung zur Rindviehzucht und zur verschiedenartigen Benützung des Hornviehes (Stuttgart és Tübinga 1829, 4. kiad. Stuttgart 1880); Anleitung zum Kartoffelbau mit Rücksicht auf die Kartoffel-Krankhöheren Schafzucht im Königreich Württemberg (u. o.) Landw. Erfahrungen von Hohenheim (u. o. 1849); Landw Taxationslehre (Bécs 1853, 3. kiad. u. o. Hamm átdolgozásában); Über landw. Fortbildungsschulen u. Wanderlehrer (u. o. 1867).
(lat. a. m. eleséget, élelmet keresők), azon anachoreták v. remeték a III. sz.-ban, kik a pusztába vonulva, a világtól teljes elszigeteltségben éltek, folytonos imádság, önsanyargatás és erénygyakorlatok között; eledelül pálmagyümölcsöt, füveket és gyökereket, italul forrásvizet, lakásul barlangot, ruházatul pálmaleveleket használván.